Erzsébet

Vonósnégyesek Eszterházán (1.)

2005.09.05. 00:00

Programkereső

Hetvenöt százalékos volt a korabeli hangszereken játszó Quatuor Mosaiques részvétele a fertődi Haydn-fesztiválon – az együttes csellistája, Christophe Coin ugyanis hirtelen megbetegedett. Szerencsére mégsem kellett triókkal beérnünk augusztus 31-én este: Othmar Müller, az Artis vonósnégyes tagja ugrott át Bécsből, hogy megmentse a koncertet. Így erre az estére egy száz százalékig osztrák Mosaiques állt össze.
61390f82-2dce-483b-92a6-a9a51e02f741

Erich Höbarth együttese eredetileg három, különböző időszakban keletkezett Haydn-vonósnégyest tűzött műsorára: az op. 33-as G-dúr (1781), az op. 54-es C-dúr (1788) és a késői op. 77-es G-dúr (1799) műveket. Othmar Müller beugrása azonban műsorváltozást is eredményezett, ezért a C-dúr darab helyett végül Schubert Esz-dúr kvartettje (D 87) hangzott el. Az eddigi évekhez képest igen kevesen jöttek el az Esterházy-kastélyba. Ennek bizonyára az volt az egyik oka, hogy a zenetermet idén restaurálják, így a kisebb befogadóképességű előtérben kellett rendezni a hangversenyeket, de az talán még kevésbé használt a fesztivál látogatottságának, hogy a rendezvénysorozat előtt két héttel még nem lehetett tudni, megrendezik-e egyáltalán a hangversenyeket. Szerencsére végül voltak koncertek; csak azt sajnálhatjuk, hogy a világhíres vonósnégyes-társaság nem nagyobb közönség előtt játszott.

Haydn op. 33-as G-dúr kvartettjében a karakterek határozott megformálása és az előadás természetes lélegzése ragadott meg. Különösen szép volt a lassú tétel, Höbarth gazdagon árnyalt hegedűszólójával. Az együttes tagjai között itt annyira tökéletes volt az összhang, hogy sikerült elhitetniük: egyetlen szólóhangszer improvizált cadenzája szól a tétel végén – miközben mind a négyen játszottak. A Schubert-műben a puha, meleg vonóstónus tetszett; itt sokkal inkább helyénvalónak éreztem azokat a hevesebb sforzato-gesztusokat is, amelyek az előző darabban stilárisan még kissé idegenül hatottak.

A szünet utáni Haydn-vonósnégyes szélső tételeit hallatlan frissesség és energia uralta. Kiderült, Erich Höbarth az előadóművészeknek abba a csoportjába tartozik, akik többre becsülik a pillanatnyi intuíciót a jól begyakorolt, könnyen gépiessé váló interpretációnál – így óhatatlanul nagyobb kockázatot vállalnak. Valóban hallhattunk néhány hamis hangot, többször „besípolt” a húr Höbarth keze alatt, ezeket azonban bőven ellensúlyozta az előadás teremtő, élő jellege.
A zárótétel interpretációja olyannyira élő és energikus volt, hogy Höbarth E-húrja közvetlenül a cél előtt feladta a versenyt, és elszakadt. Ez azonban szerencsére a legkevésbé sem gátolta a Mosaiques vonósnégyest abban, hogy ráadásként eljátssza az op. 20-as D-dúr kvartett híres „Alla zingarese” menüettjét.

(2005. augusztus 31. 19:00, Fertőd, Esterházy-kastély – Haydn Eszterházán 2005; A Quatuor Mosaïques koncertje; tagjai: Erich Höbarth, Andrea Bishof (hegedű), Anita Mitterer (brácsa), Othmar Müller (cselló); Haydn: G-dúr vonósnégyes, op. 33/5; Schubert: Esz-dúr vonósnégyes, D 87; Haydn: G-dúr vonósnégyes, op. 77/1)