Gellért, Mercédesz

Nyílt levelekben tiltakoznak a kulturális élet képviselői

2005.09.08. 00:00

Programkereső

Egy nemrég napvilágot látott kormányrendelet minden tárcát maradványképzésre kötelez, azaz a költségvetési hiány mérséklése érdekében az intézményeknek egy bizonyos összeget meg kell takarítaniuk. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma például 26,7 milliárd, a Nemzeti Kulturális Alapprogram 4,5 milliárd forintot köteles visszatartani, ezért számos kulturális intézmény – köztük színházak, zenekarok – működőképessége is veszélybe kerül.
71fe216b-db0f-4f62-8eea-13a8077e5d79

Több tucat művészeti szervezet tiltakozik a kialakult helyzet miatt. Az alábbiakban két nyílt levelet teszünk közzé, melyek címzettje Bozóki András kulturális miniszter, illetve Gyurcsány Ferenc miniszterelnök.

Bozóki András úrnak, a Nemzeti Kulturális Örökség Miniszterének, Budapest

Kiabálunk, hangoskodunk, szervezkedünk!

“Mert joga van minden féregnek, dögnek
Védekezni, ha életére törnek…"
(Francois Villon – Faludy György magyarításában)

Az öntevékeny alkotók és művelődési közösségek – százezrek – nevében tiltakozunk a kormányzat és a kulturális tárca közelmúltban megvalósított és tervezett, a magyar civil társadalmat sértő intézkedései ellen.
Követeljük:
1. hogy az ez évi pályázatokon elnyert pénzeket haladéktalanul fizessék ki a jogosultaknak,
2. hogy a jövő évben legalább az idei költségvetésben előirányzott összeget biztosítsa a kormányzat művészi és közösségteremtő munkánkhoz!
Ragaszkodunk hozzá,
3. hogy a Nemzeti Kulturális Alapprogramot ne szervezzék át az érintettekkel való egyeztetés nélkül,
4. hogy garantálják, az átalakítások után az amatőr művészeti terület nem kap kevesebb támogatást, mint korábban!
Az eddig ismertté vált tervek Tisztességtelen, Esélytelen és Alternatívák nélküli helyzetet eredményeznek.
A gazdasági és pénzügyi szorítások sem mentik fel Önt, a magyar kultúráért felelős tárca vezetőjét a személyes felelősség alól.

Tisztelt Miniszter Úr!

A kultúra finanszírozását átalakító tervekkel és az ún. költségvetési takarékossági intézkedésekkel kapcsolatosan kell véleményt nyilvánítanunk számtalan kulturális szereplő, de elsősorban az öntevékeny alkotók és szervezeteik nevében.

A júliusban elrendelt “takarékossági intézkedések" felháborították a kulturális élet valamennyi szereplőjét, s ebben a felháborodásban kénytelenek vagyunk osztozni magunk is. Úgy látjuk, hogy a tárca és a hozzá kapcsolt Nemzeti Kulturális Alapprogram “elcsúsztatott fizetési ígéretei" a kultúrából szivattyúzzák ki azt a pénzt, amit az állam más téren – esetleg pazarlóan, esetleg meggondolatlanul – elköltött. Ezeket a forrásokat máshonnan pótolni nem lehet, erre a magyar társadalom felkészületlen és szegény, ez az intézkedés-csomag helyrehozhatatlan károkat okozott, s még nagyobbakat fog okozni. Mindaz a kulturális érték, mely ezen intézkedések miatt nem jöhet létre, már soha nem jön létre. Olyan ez, Miniszter Úr, mint az abortusz: akit egyszer elkapartak, az el van kaparva… A következő pénzügyi évre átcsúsztatott kifizetések a jövő évben felhasználható kereteket fogják csökkenteni, melyek vélelmezhetően kisebbek lesznek az ideinél… A kultúrát elárulták, Miniszter úr….

Úgy gondoltuk, nem Önnek kellene elmondanunk, hogy az államkassza egyensúlyi helyzetét nem szabad a kulturális, művelődési kiadások rovására, a magyar kultúra kárára végrehajtani, hiszen ezzel azokat az érzékeny szellemi alapokat sértjük, amelyeknek köszönhetően egyenrangú szereplők vagyunk az európai államszövetségben. Magyarságunk, örökségünk az, amit védenünk kell, és fejleszteni kötelességünk. Európának mi magyarokként vagyunk érdekesek, ez pedig kulturális identifikáció: a hagyományok átadásának és az alkotókedv megőrzésének a kérdése.

Mi innen, “alulról" úgy látjuk, ideje volna, hogy a kultúra iránt felelősséggel tartozó tárcák összefogjanak. Szövetségeseket lehet találni több minisztériumban: az oktatásügyben, az ifjúsági ügyekért felelős tárcánál és (nem utópia!) a munka- és foglalkoztatás-ügyben. Hiszen a kulturális szektor, a kapcsolódó szolgáltatásokkal, melyek léte a kulturális szervezetekétől függ, a nemzetgazdaság egyik legjelentősebb foglalkoztatási tényezője, jelentős jövedelem- (hozzáadott érték-) termelő, s nagyon komoly adóbevételek generálója. (Különösképpen, amióta ÁFA-körbe vonták a művészeti oktatás, az oktatás területeit is, amellyel tovább nehezítették az ÁFÁ-t visszaigényelni nem tudó oktatási, kulturális intézmények és civil szervezetek működését!) És akkor még nem beszéltünk a kultúra innovatív szerepéről, mely a mai termelő és szolgáltató szektorok hajtóereje… Messzemenően egyetértve az Ön TEA néven ismertté vált kiáltványának szellemével, úgy gondoljuk, hogy a kultúra finanszírozásának megreformálása, az NKA tervezett átalakítása olyan nagy horderejű lépés, amelyet szélesebb szakmai tárgyalássorozatnak, konszenzusnak kell megelőznie. Szakértőink, szervezeteink készek arra, hogy ebben a diskurzusban részt vegyenek.

A konkrétumokról

Az NKA még el sem fogadott átalakításához suba alatt már hozzá is fogtak, hiszen már most kiveszik a szakmai kollégiumok hatásköréből a nagyrendezvényeket és a folyóiratokat, nyilván a szakmai kollégiumok pénzkeretének egyidejű csökkentésével.
Az NKA kuratóriumainak mai szerkezete hosszú, organikus fejlődés eredménye, és a legtöbb szakma és ágazat nem vonja kétségbe azok kompetenciáját. A tervezett összevonások – amelyekről hivatalosan nem kaptunk még tájékoztatást, de amelyekről szakmai körben mindenfelé eleget hallani – bár egymással rokon(ítható) területek képviselőit ültetik egy döntéshozó asztalhoz, azzal a nem kívánt következménnyel járhatnak, hogy egy adott “szakmai" kuratórium tagjainak majd fele teljesen tájékozatlanul kénytelen a döntésekben részt venni, véleményt nyilvánítani.

A kompetencia és a minőség elveinek érvényesülését adjuk fel, ha az egyes szakterületek mindennapi tevékenységében járatlan kurátorokat kérünk fel vagy nevezünk ki csak azért, hogy un. el nem kötelezett vagy független szakértők oszthassák a pénzt. A megalapozott döntések meghozatalához szükség van a kurátorok kapcsolati hálójára és az ebből adódó ismeretekre. A mai kuratóriumi döntéshozatalban az érintettség esetén alkalmazott kötelező tartózkodás elég jól működik. A kurátorok túlnyomó többsége tisztességes, becsületes, igyekszik is megőrizni ebbéli státusát – hisz ez a “tőkéje". A kuratóriumi tagok megválasztásánál, megbízásánál kell körültekintőnek lenni. És az etikai kódexet megsértőkkel, az azzal ellenkező magatartást tanúsítókkal szemben kell szigorúan fellépni, az el nem fogadható gyakorlatot kell szigorúan szankcionálni. Ezt a kérdést a működési szabályzatoknak kell megoldaniuk.

Ezzel kapcsolatban kell elmondanunk azt is, hogy mind a túlzott fiatalítás, mind a már nyugdíjból meghívott szakértők bevonása azzal a nem kívánt következménnyel jár, hogy a szakterület fejlődésének tendenciáit, a mozgatórugókat nem ismerve születnek döntések. S a hozzá nem értők döntéshelyzetbe hozása szüli a valódi korrupciós helyzeteket: “Jobbról fizet, nekem fütyül, balról fizet, nekem fütyül…"

Egyik legnagyobb fájdalmunk a közművelődés mint önálló intézmény- és kapcsolatrendszer el nem ismerése (ha valóban megszűnik az önálló közművelődési és népművészeti szakmai kollégium), hiszen a szerteágazó – és sok esetben hungaricumként létező – amatőr művészeti tevékenységek, alkotó közösségek elveszthetik tápláló hátterüket, bázisukat, forgalmazó szervezetüket, közönségüket.

Visszatérve az Ön kiáltványára, kiemeljük a legfontosabb gondolati találkozási pontokat:
- “a tévé előtt haszontalanul eltöltött idő" – Az amatőr művészek tevékenysége éppen a konzerv kultúra ellenében fogalmazódik meg, hiszen alkotó részvételük az értékteremtésben és közvetítésben az egyetlen létező alternatíva a kultúra egyszerű fogyasztójává degradált emberek számára
- “új kulturális időszámításban élünk, megnyílt előttünk a világ" – A szegénység, a kistelepülések elzártsága (a résztvevők tudatlansága, képzetlensége) súlyos béklyókat vet e lehetőségre magára. Különösen akkor, ha az aktív művelődési közösségektől fennmaradásuk forrásait vonják el.
- “A kultúra, amiről beszélek, öröm és élvezet, zaklatottság és megnyugvás. Közösségteremtés." – A közösség pedig emberformáló erő – tesszük hozzá – ; nyitottabb, dinamikusabb s termelékenyebb emberré válnak azok, akik valamilyen amatőr művészeti közösségben nevelkednek, dolgoznak. Éppen ezért (is) fontos a megmaradásuk!
- “A kultúra, amiről beszélek, ily módon hozzájárul a szabad emberek szabad társadalmának létrejöttéhez, de maga is törődést, védelmet, lehetőséget, szabadságot igényel. A kultúra szabadsága tartósan akkor maradhat fenn, ha megerősödik társadalmi közege: a szabadság kultúrája". – Ha szabad megjegyeznünk, ez talán az Ön kiáltványának egyik számunkra legfontosabb gondolata.
- “Ma már szabad a megismerés, a tanulás, az alkotás. Legyen szabad a választás az alkotások és a közösségek között! Legyen szabad a hozzáférés a lehető legnagyobb körben mindazokhoz a szellemi javakhoz, amelyekből merítve új szellemi javakat teremthetünk, megalkothatjuk, alakíthatjuk magunkat, a környezetünket, a közösségünket! Egymás alkotásait megismerve jutunk el más vélemények, értékek, gondolkodásmódok megismeréséhez." – Ez a gondolatmenet az amatőr művészek és a művész-tanárok hitvallása.
- Nem kérünk többet, mint amit az Ön kiáltványa így fogalmaz meg: “Tisztesség, Esély és Alternatívák".

A fejlett polgári társadalom, amelyben az egyes ember jóléte megalapozott, az önszerveződésre és az önfinanszírozásra építi kulturális élete egy jelentős részét. Nem szabad elfelejtenünk, hogy Magyarországon éppen az a jómódú középpolgárság hiányzik, amelynek életvitele, mindennapi szokásainak része a kultúrában való részvétel, amely képes volna saját zsebből eltartani művelődési, művészeti egyesületét. Magyarországon az önszerveződő alkotó közösségek léte még egy jó ideig a közpénzek helyes elosztásától függ.

Amatőr művészként ma többszázezer ember ténykedik aktívan Magyarországon; a holdudvart is hozzászámítva – közönség, hozzátartozók, barátok és érdeklődők, akik szintúgy formálódnak e közösségi tevékenység által – ez a szám még tovább sokszorozódik. A kórusokat, zenekarokat, vers- és mesemondókat, iskolai és felnőtt színjátszókat, táncosokat, festőket, fotográfusokat, filmeseket, bábosokat, táncosokat, az alkotó népművészeket – mind maga mögött tudhatja Tisztelt Miniszter Úr, ha sikerül megvédenie működésünk kereteit, annak minőségét, tisztaságát, átláthatóságát.

Kiáltványunkat és az önnek szóló levelet Budapesten, 2005. szeptember 1-jén az alábbi országos egyesületek, szövetségek vezetői fogalmazták meg:

Magyar Színjátékos Szövetség
Szabad Színjátszásért Egyesület
Magyar Drámapedagógiai Társaság
Országos Diákszínjátszó Egyesület
Szakmai Középiskolásokért Kulturális Egyesület
Magyar Bábjátékos Egyesület
Magyar Versmondók Egyesülete
Magyar Kórusok és Zenekarok Szövetsége - KÓTA
Képző- és Iparművészeti Alkotócsoportok Nemzetközi Szövetsége Egyesület
Táncház Egyesület
Muharay Elemér Népművészeti Szövetség
Folklórfesztiválok Magyarországi Szövetsége
Civitalis Egyesület
MARÉG – Magyarországi Régiókért Egyesület
ROM-SOM Cigány Hagyományőrző és Kulturális Egyesület
Örökség Gyermek Népművészeti Egyesület
Martin György Néptáncszövetség

Miniszter Úr, levelünket annak kézbesítése után nyilvánosságra hozzuk.

***

Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr részére, Budapest
Művészeti Szervezetek Nyílt Levele a Magyar Köztársaság Miniszterelnökének

Tisztelt Miniszterelnök Úr!

A magyar művészeti szervezetek aláírásukkal szeretnék hangsúlyozni a kultúra területén kialakult tarthatatlan állapot miatti közös tiltakozásukat.

Felhívjuk figyelmét arra, hogy a 2005. évre szóló, működési költségeinkre megítélt teljes összeget a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma számunkra a mai napig nem utalta át. Ennél fogva működésképtelenné váltunk, tevékenységünk ellehetetlenült. Helyzetünket súlyosbítja, hogy tervezett programjainkat sem tudjuk megvalósítani, mivel a Nemzeti Kulturális Alapprogram is visszatartja a nyertes pályázataink pénzeinek kifizetését.

A kultúra támogatásának összeomlásával fenyegető állapotban a Nemzeti Kulturális Alapprogram ésszerűtlen átalakítása folyik, a művészeti területek szervezeteinek megkérdezése nélkül, véleményünk kihagyásával. Nem tudjuk elfogadni, hogy a művészeti közélet egésze bizonytalan, kiszámíthatatlan helyzetbe került. A megoldást sürgető kérdéseinket, tiltakozásainkat a minisztérium válaszra sem méltatja, vagy olyan javaslatokat tesz a non-profit feladatokat vállaló közhasznú szervezeteknek, amelyeket azok teljesíteni nem tudnak és amelyekre kényszeríteni bennünket felelőtlen gondolkozásra vall.

Tiltakozásunkkal is szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy a művészeti közélet támogatása az állam valamennyi polgárának közös érdeke, mivel a támogatás a művészet valamennyi területén a nemzet kulturális értékeinek megteremtését, valamint megóvását segíti elő és szolgálja. A művészet, a művészek léte és fennmaradási biztonsága kultúránk fennmaradásának biztonsága is.

Kérjük Önt, hogy felelős miniszterelnökként ezt a méltatlan állapotot szüntesse meg! Gondoljon arra, hogy egy Európai Unióhoz tartozó országban ilyen helyzet nem alakulhat ki. Kérjük és figyelmébe ajánljuk a tagországok gyakorlatának alkalmazását a kultúra területén!

Megértését köszönjük és várjuk azonnali intézkedését!

2005. szeptember 7.

Alternatív és Független Színházak Szövetsége, Belvárosi Művészek Társasága, Erdélyi Magyar Írók Ligája, Fiatal Iparművészek Stúdiója, Fiatal Írók Szövetsége, Folyamat Társaság, Írók Szakszervezete, Kapos Art Képzőművészek és Iparművészek Egyesülete, Képzőművészek, Iparművészek és Művészeti Dolgozók Szakszervezete, „Kisgrafika Barátok Köre” Grafikagyűjtő és Művelődési Egyesület, Kazinczy Ferenc Társaság, Könyves Szövetség, Kráter Műhely Egyesület, Madách Irodalmi Társaság, Magyar Festők Társasága, Magyar Fotóművészek Szövetsége, Magyar Grafikusművészek Szövetsége, Magyar Illusztrátorok Társasága, Magyar Írók Egyesülete, Magyar Írószövetség, Magyar Kárpitművészek Egyesülete, Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége, Magyar Képzőművészek és Iparművészek Társasága, Magyar Képzőművészek és Iparművészek Társaságának Szövetsége, Magyar Művészeti Műhely Társaság, Magyar Rézkarcolók és Litográfus Művészek Egyesülete, Magyar Színházi Társaság, Magyar Szobrász Társaság, Magyar Táncművészek Szövetsége, Magyar Vízfestők Társasága, MAMŰ Társaság, MASZK Országos Színészegyesület, Móricz Zsigmond Kör, Nemzetközi Kepes Társaság, Péter Pál Művészeti Egyesület, Symposion Társaság, Szentendrei Vajda Lajos Stúdió, Szinyei Merse Pál Társaság