Lukács

Túlélésre játszanak

2005.09.08. 00:00

Programkereső

A Bozóki András vezette kulturális tárcához tartozó közművelődési intézmények a túlélésért küzdenek az utolsó negyedévben.

PANKKK-programot hirdetett, kiáltványt szövegezett, ellátogatott a Hit Gyülekezetéhez, szigetelt (és léggitározott), névváltoztatást ígért - munkás nyara volt Bozóki András kulturális miniszternek. Bőven jut azért tennivaló a színházak, könyvtárak, múzeumok vezetőinek is, miután a kulturális tárca zárolta a közművelődési intézmények, közhasznú társaságok ez évi hátralévő állami támogatását. A feladat tehát: túlélni az utolsó negyedévet.

Semmi meglepő nincs abban, ha egy kulturális miniszter be akarja írni nevét a történelemkönyvekbe. A kérdés csupán az: miként. A februárban kinevezett Bozóki Andrásnak már csak a 2006-os parlamenti választások közelsége miatt is igyekeznie kell. Sokakat meglepett az addig politológusként ismert - ugyanakkor Gyurcsány Ferenc közvetlen környezetéhez tartozó - Bozóki kinevezése, és a kulturális élet szereplői közül többen úgy vélték, "ahhoz kevés az ideje, hogy valami nagyon jót tegyen, ahhoz viszont pont elég, hogy ártson". Maga a miniszter pedig úgy tartja: nincs vesztenivalója.

"Nem árt, ha a szakminiszternek elképzelése van a kultúra hosszabb távú tendenciáiról" - nyilatkozta Bozóki András nemrég egy interjúban, miután ilyetén elképzeléseit megfogalmazta A szabadság kultúrája című, saját néven jegyzett kiáltványában.

KIÁLTVÁNY ÉS MARADVÁNY

Az iromány műfaját nehéz meghatározni, s azt sem könnyebb összefoglalni, miről szól. Legjobb indulattal azt mondhatjuk, hogy a kulturális miniszter leírta, mit is jelent számára a kultúra a XXI. században. További tervei között szerepel, hogy az év végére erre a kiáltványra alapozva elkészül egy kulturális stratégia, amely a következő tizenöt évre mutat utat: "olyan vezérfonal lesz, amelyhez később akár én, akár utódaim viszonyulhatnak" - ígéri Bozóki. (Legutóbb Hiller István - még miniszterként - készíttetett hasonlót.)

De addig is maradjunk a tényeknél. Már a nyár elején meghirdetett, több száz millió forintos Program a nemzeti kortárs könnyűzenei kultúráért (röviden: PANKKK) is borzolta a kedélyeket, ám míg ekkor jobbára "csak" azok emelték fel a hangjukat, akik ezzel egy időben nagy múltú és/vagy fiatal tehetségeket tömörítő komolyzenei együttesek ellehetetlenítését tapasztalták (Heti Válasz, május 5. és június 16.), a nyár végére kikristályosodó úgynevezett maradványképzési koncepción az egész kulturális szféra egy emberként háborodott fel, megkondítva a vészharangot.

A kormány ugyanis augusztus 2-án határozatban döntött arról, hogy a tárcáknál előírt 250 milliárd forintos tartalékképzési kötelezettséget a drasztikus államháztartási hiány miatt - ez július végén 936,4 milliárd forint volt, ami az egész évre tervezett deficit 91,6 százaléka - megemeli további 300 milliárddal. Ez a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma (NKÖM) esetében 26,7 milliárd forint kötelező megspórolását jelenti, amit viszont csak a háttérintézmények támogatásának zárolásával tudnak megoldani. Október 1-jétől kezdődően tehát visszatartják a korábban megígért pénzeket akkor is, ha jogi szakértők szerint a minisztérium ezzel a lépéssel szerződésszegést követ el.

MENNYI AZ ANNYI?

A maradványképzés kifejezés azt az összeget takarja, amelyet az intézményeknek mindenképpen tartalékolniuk kell (azaz nem költhetik el az adott évre előirányzott pénz egy részét). Hogy milyen formában? Például úgy, hogy átütemezik a kifizetéseket - akár a még az idén járó pályázati pénzekét is -, vagy lemondanak az utolsó negyedévi támogatásokról. A legfőbb probléma, hogy a megszorítás szinte minden kulturális intézetet érint, a színházaktól kezdve a közintézményeken, múzeumokon, könyvtárakon át egészen a Nemzeti Kulturális Alapprogramig (NKA).

Bár a minisztérium sajtóosztályán nem tudták megmondani, hogy az egyes intézményeknél pontosan menynyi is az annyi, arról azonban biztosítottak, hogy folyamatosan egyeztetnek az intézetekkel, és nemsokára a végleges számok is kiderülnek. Az érintetteknek augusztus 17-ig kellett stratégiai tervet kidolgozniuk arról, hogyan vészelik át a pénzhiányos három hónapot. A kulturális intézmények életében nem szokatlan, hogy takarékoskodniuk kell az utolsó negyedévben. Az idei költségvisszatartás azonban minden eddigit meghalad, és nem is egyszerűen arról van szó, hogy a színházak, múzeumok nem tudják kifizetni közüzemi számláikat. Sokkal nehezebb időszak következik: fontos szakmai programok maradhatnak el, fejlesztések, rekonstrukciók állhatnak le.

Bozóki András megoldásként azt javasolta az intézményeknek, hogy vegyenek fel hitelt a kieső pénz pótlására. A tárcavezető ötletgazdagsága becsülendő, csak éppen azt felejti el, hogy az állami múzeumok például - melyeknek éves költségvetésük 10-15 százalékát kell megspórolniuk az év végéig - nem jogosultak hitelfelvételre, vagyis a megrázó erejű elvonást máshogyan kell kigazdálkodniuk. A fővárosi múzeumok közül egyedül talán a Nemzeti Galériának könnyebb a helyzete, ott ugyanis a nemrég bezárt Munkácsy a nagyvilágban című, látogatószámrekordot döntő tárlat jegybevételéből be tudják tömködni a keletkező lyukakat, és nem kell a fűtésen, a világításon vagy a teremőrzésen spórolniuk. Jóval nehezebb a helyzete a Nemzeti Múzeumnak és a fennállásának századik évfordulóját 2006-ban ünneplő Szépművészeti Múzeumnak. S akkor még nem szóltunk például a kht. formában működő, az előzőeknél - méreteiben, de nem jelentőségében - jóval kisebb Ernst Múzeumról, melynek vezetője, Keserü Katalin az elsők között jelezte: ha a tárca újabb pénzeket von el az intézménytől, kénytelenek lesznek bezárni. A száz százalékban állami tulajdonban lévő Ernst 97 millió forintos támogatása idén 70 millióra apadt, a mostani maradványképzés pedig újabb 17 millió forint kiesését jelentené.

FOLYTATÁS:

A CIKK TELJES TERJEDELMÉBEN A HETI VÁLASZ NYOMTATOTT LAPSZÁMÁBAN, A 40-42. OLDALON OLVASHATÓ.