Tekla

Dzsesszfesztiválok - sorozatban

2005.09.09. 00:00

Programkereső

A következő napokban három fesztivál csábítja a dzsesszkedvelőket: Debrecenben ezúttal chicagói zenészek lesznek a főszereplők, köztük a zongorista-énekes Patricia Barber, a budapesti MOL Jazz Fesztiválon mások mellett John Patitucci és Jack DeJohnette is fellép, míg az Újbuda Jazzfesztiválon arról szerezhetünk benyomásokat, milyen is az, amikor a dzsessz a népzenével vagy a kortárs muzsikával karambolozik.

Néhány évtizede a magyar dzsesszzenészek még köszönték szépen, ha olykor bakelitnyi figyelmet szenteltek nekik a lemezgyár ízlésterroristái, vagy szerény díjazásért felléphettek valamelyik egyetemi klubban. Bár a rangosabb hazai fesztiválokon és a pórul járt Budapest Sportcsarnokban később felbukkant egy-egy külföldi nagyágyú is, ki hitte volna akkor, hogy eljön az idő, amikor nálunk sem lesz különleges, ha a műfaj világsztárjai egymásnak adják a kilincset. A következő napokban például pontosan ez történik majd: három fesztivál csábítja a dzsesszkedvelőket.

A sort a 34. Debreceni Jazznapok rendezvényei nyitják meg a Nagyerdőben az úgynevezett Békás-tó mellett. Vasárnap estig tart a programsorozat, melynek fellépői a magyar zenészeken kívül Chicagóból érkezett muzsikusok. A Debreceni Jazznapok a hetvenes-nyolcvanas években a műfaj legjelentősebb hazai találkozója volt, később kicsit elfáradt, 2003-ban azonban egy érdekes ötlettel ismét magára irányította a figyelmet. A szervezők azt találták ki, hogy minden esztendőben kiválasztanak egy a dzsessz története szempontjából meghatározó amerikai várost, és onnan hívnak meg művészeket, miközben az amerikai helyszínt fotókiállításokkal, gasztronómiai és idegenforgalmi bemutatókkal is közelebb hozzák a látogatókhoz. 2003-ban St. Louis volt a vendég, tavaly New Orleans, idén pedig Chicago. Turi Gábor alpolgármester, a dzsessznapok kuratóriumának elnöke (nem mellesleg szakíró) azt mondja, nem jó az, hogy nálunk a dzsessz fővárosközpontú. Amúgy az oktatása fejlődik, mind több szervezete alakul, a bázisa tehát bővül, miközben tudomásul kell venni, hogy rétegműfaj, és a bulira éhes fiatalok még mindig némi távolságtartással figyelik. Fesztiválokat mégis kell szervezni, mert csak egy-egy ilyen esemény képes nagyobb, koncentráltabb közönségfigyelmet kiváltani. A 34. Debreceni Jazznapok jó néhány sztárt felvonultat, köztük a ma már világszerte ünnepelt Patricia Barber zongorista-énekest, aki amúgy stadionokat tölt meg, miközben itt ingyen hallható.

A debreceni programokkal azonos időben zajlik a hét végén az I. Újbuda Jazzfesztivál. Matisz László főszervező úgy fogalmaz: a hagyományteremtő céllal rendezett programsorozaton kamarajellegű, kicsit avantgárd, kicsit kísérleti zenék hallhatók, mégpedig azok jellegéhez illő kerületi helyszíneken. Az A38 hajón az acid és a fúziós, a Fonóban elsősorban a népzenei hagyományokra építő, míg a MU Színházban kísérletező dzsesszt játszó muzsikusok lépnek közönség elé. Bizonyára különös élményben lesz részük azoknak, akik meghallgatják például az orosz Deti Picasso és Grencsó István közös produkcióját, amelyben egymás mellett kel életre a funkos dzsessz és az örmény népzene, vagy ellátogatnak az ugyancsak Oroszországból érkezett Netslov produkciójára, hogy megtudják, mi is az "elektronikus bioetno", esetleg megtekintik Nagy József mozgásművész és Vladimir Taraszov ütőhangszeres közös produkcióját a MU Színházban.

A harmadik nagy találkozót szeptember 14. és 18. között rendezik Budapesten. A magyar dzsessz ünnepeként ismert MOL Jazz Fesztiválon 14 helyszínen (köztük például a Művészetek Palotájában, a Közraktár-sátorban, a Ráday utcai szabadtéri színpadon, a Kultiplexben, a Zwack Múzeum udvarán és a Columbus Jazzklubban) 47 produkciót láthat, hallhat a közönség. Gőz László főszervező, a BMC ügyvezetője határozottan állítja: ennek felét bármely nagy nyugati fesztivál szívesen látná. Sztárokban sem lesz hiány: többek között jön a zongorista Jason Moran és Jasper van't Hof, a dobos Jack DeJohnette, valamint a bőgős John Patitucci, és akkor a magyarokról még szót sem ejtettünk, pedig volna kit citálni Szakcsi Lakatos Bélától a ritkán hallható Oláh Tzumo Árpádig.

Gőz szerint örvendetes, de nem túlzott az, hogy ennyi fesztivál között válogathatunk, miképpen a megszaporodott fellépési lehetőségek száma is csak annyi, amennyire igény van, mert Turi Gáborral ellentétben szerinte a fogadókészség egyre nagyobb mifelénk. És ez még mindig csak azt jelenti, hogy évente jó esetben 600-700 kisebb-nagyobb dzsesszkoncertet rendeznek Magyarországon, szemben egy komolyabb nyugati országgal, ahol körülbelül háromezret. A dzsessz felfutását egyébként az eladott lemezeken is le lehet mérni (az általa vezetett BMC például húsz országban terjeszti a magyar dzsesszlemezeket), valamint azon is, hogy a magyar zenészek legjobbjait egyre gyakrabban hívják külföldre - a magyar dzsessz éppen mostanában foglalja el területeit a világban.