Máté, Mirella

Magyar Állami Viperaház

2005.09.15. 00:00

Programkereső

Fütty, struktúra, gyomorgörcs: kezdődik az évad Az új főigazgató, illetve az őt körülölelő győztes csapat megkezdte az Operaház rendbetételét, ám az első felvonás - Hegyi Árpád Jutocsa belépőjével - kissé zajos volt.

Amiben persze nincs semmi rendkívüli, történtek már itt cifrább dolgok is (Gustav Mahler például ordítva menekült Freud kanapéjáig). Az, hogy az évadnyitó társulati ülésen Szinetár Miklós előző főigazgatót kitörő tapssal, az új főnökséget meg füttyögéssel, bekiabálással jutalmazta a társulat, nem olyan égbekiáltó skandalum. Az efféle véleménynyilvánítás nem szokatlan a színházi berkekben, sőt! Itt, e ház falai között évekkel ezelőtt primadonnák verekedtek (egyikük azóta meghalt, másikuk ma is tagja a társulatnak). Egy másik eset: az egykori istenáldotta tehetség igencsak kifogásolható anyagot küldött, - csinos dobozba csomagolva - szoprán ellenlábasának. A művészek által viperaháznak becézett teátrumban volt fújolás mindenféle korban. Mátyás Máriát például a hatvanas években egy Erkel Színházbeli Traviata első felvonása után fütyülték ki, hiába volt Svéd Sándor a férfipartnere.

A szórakoztató anekdoták táplálják azt a színházi elitizmust, amelyet az operaház mindenféle nadrágszíjmeghúzás ellenére fenntart ma is. Tény, hogy az efféléket könnyebb megjegyezni, mint a szokásos szöveget az új és a régi vezetésről meg az új struktúra szükségességéről.

Struktúra nyilván mindig kell. Abban helyet kell kapnia a karmesternek, a zenésznek, a táncosnak, a színésznek és a kiszolgálószemélyzetnek is. Az operának (sose teszik hozzá az Erkel Színházat, pedig állítólag 2006-ban fölújítják) 1008 közalkalmazott dolgozója van (meg vagy ezer szerződéses munkatársa), ez iszonyatos bérteher a kiadási oldalon. A pályázatot kiíró kulturális miniszter nem titkoltan azok jelentkezését ösztönözte, akik hajlandók "aláígérni" a többi aspiránsnak. Ez veszélyes játék, fogalmazott egy neve elhallgatását kérő operaházi belső ember, és hozzátette: így lehet a legegyszerűbben kikényszeríteni a leépítést. "Ha viszont belefogsz, azonnal véredet veszik" - tette hozzá.

Négy évvel ezelőtt a mindöszsze egy évig regnáló Győriványi Ráth György szerepét vette át Szinetár Miklós, ő a "nagy öregek" hathatós segítségével került vissza az igazgatói székbe. Szinetár végül azért állt föl (közös megegyezéssel) az idei tavaszon, mert a lefaragott költségvetéssel nem látta biztosítottnak az operaház működését. E diplomatikus, hivatalos indoklás mögé sokan odaértették: nyilván szerette volna elkerülni a csapdát. Ha elbocsátásokra került volna sor, azokat kellett volna kitennie, akik segítették a visszatérésben.

A viharos társulati ülés előtt mondott le Petrovics Emil főzeneigazgató, akinek elévülhetetlen érdemei vannak a háború utáni magyar zenekultúra formálásában. Más kérdés, hogy közben a kor is változott. Petrovics teljesítményét nem az dönti el, hogy olykor állítólag terrorizálta az énekeseket, s a feszült hangulatú főpróbákon sem fogta vissza magát - ez ebben a világban teljesen megszokott, ritkán szoktak a művészek belehalni.

Petrovics először igent mondott a folytatásra, de aztán kiderült, Hegyi Árpád Jutocsa a 34 éves Kesselyák Gergelyt bízza meg a főzeneigazgatói teendőkkel. Amit persze a minden bizonnyal sértett Petrovicsra való tekintettel valahogy máshogy hívnak majd. ("Egy évig nem használom a titulust" - jegyezte meg találkozásunkkor Kesselyák, s hozzátette: a tanár úrnak megmarad a szobája, bármikor bejöhet, bármikor bemehet hozzá bárki.)

A gazdasági igazgató, Závecz Ferenc felmentése után egyesek fölvetették, csalafinta módon ment végbe a főnökség cseréje, merthogy eredetileg csak a főigazgatói posztra írták ki a pályázatot. És állítólag a szervezeti és működési szabályzat úgy fogalmaz, hogy a főzeneigazgatói, gazdasági igazgatói posztokat pályáztatni kell(ett volna). Ugyan, legyintett erre a nevét féltő énekes, ez is megoldható.

A győztes kompánia a nyár folyamán futott be, s maga a társulat is a hírforrásokból értesült arról, hogy egy évig a Szinetár-féle repertoár lesz műsoron. Ez alatt az egy év alatt hívják életre a sokat emlegetett új struktúrát. Melynek központi eleme, hogy az Operaházat gazdaságosan kell működtetni. De úgy ám, nehogy az olyan tehetséges rendező legyen a struktúraváltás áldozata, mint a beregszászi Vidnyánszky Attila, aki Janacek Jenufájával vagy Sosztakovics Kisvárosi Lady Machbethjével igazolta, hogy a művek megrendezése magából a műből fakad. És talán úgy, hogy ne kerüljön nyolcvanmillió forintba az olyan eszelős és agyrém Lohengrin, melyet az ultramodern Wagner-dédunoka, Kathrin kisasszony eszkábált össze az elmúlt évadban - az operarajongók őszinte sajnálatára.

Az opera költséges műfaj. Ha az Aidát vagy a Nabuccót adják, esetleg egy-egy Wagner-operát állítanak színre, ötszázan dolgoznak a színpadon és a színpad környékén azért, hogy ezer néző jól érezze magát. Sokba kerülnek a mindennapos kellékek is. Egy spicc-cipő ára 8-9 ezer forint, s ebből egy pár csak egy-egy balettelőadást bír ki. Az opera spicc-cipő-költsége évi 9 millió forintba kerül.

Mindezt már azon a beszélgetésen rögzítem, amelyen az új struktúra három kulcsfigurája - Kunos József ügyvezető, Kesselyák Gergely művészeti és Keveházi Gábor balettigazgató - fejti ki elgondolásait. Kunos a kulturális üzletben érdekelt Exellence Rt. vezérigazgatójaként a nemzeti színházi pályázaton az ezüstérmes csapat tagja volt, s közreműködött a Sziget és a Miskolci Operafesztivál háttérmunkálataiban is. Mint elmondja, az Operaház idei költségvetése 8,3 milliárd forint, a benne lévő "lyuk" (az 1,1 milliárdos hiány) örökölt, s a teljes összeg föltételezi az 1,5-1,8 milliárdos saját bevételt. Kunos közli: nem forradalom zajlik az operában, hanem szabályozott reform, mely az egész üzemvitel folyamatát érinti. Ennek része a kontroll és az állandó visszacsatolás (ne fordulhasson elő, hogy egy darabra, mint nemrég megesett, 20 milliót terveztek, aztán a vége 35 lett). A költséghatékonyságot a jövőben kiegészítik bevételhatékonysággal, ami azt jelenti, hogy az intézmény minden objektumát, ingatlanát alkalmassá teszik arra, hogy pénzt hozzon a konyhára.

Kesselyák Gergely művészeti igazgató (a megbízott főzeneigazgató) arról értesít, hogy már tárgyalt a korrepetitorokkal, Kovács János első karmesterrel, s hamarosan összehívják a magánénekesi értekezletet. Ott gondolják közölni a művészekkel: céljuk, hogy megtartsák a hazai közönség számára a tehetségeket. A fiatal művész úgy vélekedik a műfajról, hogy az akkor jó, ha egyidejűleg igényes, de széles tömegeket képes elérni. Az ennek megfelelő Verdi- Puccini-modell mára kissé módosult, mert az igényes kortárs opera nem tudja magával ragadni a közönséget (ez érvényes a balettra is), miközben a musical minden különösebb gond nélkül megszólítja a fiatalokat.

Keveházi Gábor a blokkos repertoár fontosságát hangsúlyozza - momentán neki elemi érdeke, hogy táncosai ne legyenek fizikailag kizsigerelve, s ne lépjenek föl naponként más és más darabokban. A "blokkolás" lényege, hogy egy-egy darabot hosszabb ideig játszanak egyhuzamban, de nyilván nem hónapokig, mint az rémhírként terjedt, hanem például egy héten át. Ennek megvan az értelme. Miként annak is, hogy az a zenekar próbáljon, amelyik szerepel az előadáson - eddig sok volt a rögtönzés. Az új stábnak az lesz a legfontosabb feladata - ez kissé meglepő -, hogy meghonosítsa a házban a logisztikát.

- Olyan színházat szeretnénk - mondja őszinte átéléssel Keveházi Gábor -, hogy a művészek ne gyomorgörccsel lépjenek be az épületbe.

Búcsúzáskor rájövök, a struktúrával általában az a baj, hogy mindig utólag derül ki, jó vagy csapnivaló-e. És azon tűnődöm, amit Keveházi mesélt. A bécsi Staatsoper intendánsa nemrég levelet írt kenyéradó gazdáinak, öt év múlva lejár a szerződése, ideje volna elgondolkodni az utódlás megtervezésén.

Mire célozhatott ezzel a balettigazgató?

főigazgatók (1945-től):

1945-1956: Tóth Aladár

1956-1959: Palló Imre

1959-1966: Nádasdy Kálmán

1966-1978: Lukács Miklós

1978-1986: Mihály András

1986-1990: Petrovics Emil

1990-1996: Ütő Endre

1996-2001: Szinetár Miklós

2001-2002: Locsmándi Miklós

2002-2005: Szinetár Miklós

2005-: Hegyi Árpád Jutocsa

zeneigazgatók, Főzeneigazgatók, első karmesterek:

1957-1973: főzeneigazgató: Ferencsik János

1978-1984: főzeneigazgató: Ferencsik János

1984-1987: első karmester és főzeneigazgató: Kórodi András

1987-1990: főzeneigazgató: Lukács Ervin (1986-1990 első karmester: Kovács János)

1990-1991: zeneigazgató: Oberfrank Géza

1991-1992 zeneigazgató: Medveczky Ádám

1992-1993: első karmester és főzeneigazgató: Medveczky Ádám

1994-1998: főzeneigazgató: Oberfrank Géza

2001-2002: főzeneigazgató: Győriványi Ráth György

2002: főzeneigazgató: Kovács János

2003-2005: főzeneigazgató: Petrovics Emil