Kelemen, Klementina

„A művészet ma sem más, mint volt”

2005.09.26. 00:00

Programkereső

Sokan kérdezik mostanában, megcsináljuk-e végre Händel Xerxészét az Operában. Sajnos a színház pillanatnyilag nem tud megfelelő körülményeket biztosítani, egy bizonyos szint alá pedig nem szeretnék süllyedni: a kompromisszumoknak is van határuk. A „színházcsinálás mindenáron” elve előbb-utóbb a minőség romlásához vezet, a gyenge produkció vádja végül az alkotó fejére száll, a körülmények pedig senkit nem fognak érdekelni.
705684c1-a279-4513-adff-4074b0f7975f

A szomorúságom mellé azért öröm is társul, hiszen immár a harmadik Őszi Fesztivál programját állíthattam össze, és azt hiszem, idén kivételesen gazdag a kínálat. Bár ez egy zenei programmagazin, talán senki sem veszi sértésnek, ha felhívom a figyelmet a berlini Volksbühne vendégjátékára: a társulat Frank Castorf rendezésében mutatja be a Mester és Margaritát. Nem titkolom vonzalmamat a német színház iránt, de a szubjektív érzéseken túl büszke vagyok rá, hogy az európai színjátszás egyik legmeghatározóbb alakját mi hozhatjuk először Magyarországra.

Nagyon örülök, hogy sikerült megnyernünk a világ két legjelentősebb kortárs zenei együttesét, az Ensemble Modernt és az Ensemble Ictust, s hogy a fesztiválon olyan, egymástól „fényévnyi” távolságra lévő zeneszerzői világokba nyerhet betekintést a közönség, mint amilyen Helmut Lachenmann-né és Arvo Pärté. A fesztivál egyik célja, hogy a hazai közönség is megismerkedhessen a legjelentősebb külföldi szerzőkkel, zenekarokkal és produkciókkal, mert az elszigeteltségből, amelyben kulturális életünk toporog, soha nem fogunk tudni kitörni, ha nem találkozunk azokkal az áramlatokkal, amelyek határainkon túl lassan már klasszikusnak számítanak.

Szeretnénk, ha a „kortárs” szó nem keltene félelmet, idegenkedést az emberekben. A kortárs csupán annyit jelent: mai. Miért ódzkodunk megismerni olyan gondolatokat, amelyeket ma élő embertársaink hoznak létre? A művészet ma sem más, mint volt: reflektálás a világra. Lássuk be, nem csak ezek az emberek „őrültek”, maga a világ is elég zavaros. S bár nincs fantasztikusabb, mint Mozartot hallgatni, az ő műveiből is könnyen homoksivatagot csinálhatunk, ha folyton abba dugjuk a fejünket.

Kovalik Balázs rendező

(A Fidelio Magazin 2005. októberi számának Prelűdje)