Olivér

Virrasztás Bartók tiszteletére

2005.09.26. 00:00

Programkereső

Bozóki: Halk szavú volt Bartók, a zenéje beszélt helyette Virrasztás Bartókért címmel hangversenyt tartottak a zeneszerző halálának 60. évfordulója alkalmából vasárnap a budapesti Művészetek Palotájában, ahol éjfél után Bozóki András kulturális miniszter mondott köszöntőt.

"Csak tiszta forrásból volt hajlandó dolgozni" - mondta az Egyesült Államokban elhunyt zeneszerzőre, zenekutatóra, zongoraművészre emlékezve a miniszter a Nemzeti Filharmonikus Zenekar koncertjének második része előtt, az évforduló első perceiben.

A 23 órakor kezdődött programhoz éjfélkor műholdas kapcsolással csatlakozott a New York-i Magyar Kulturális Intézet szervezésében a New York-i Angel Orensanz Center közönsége. Bozóki András köszöntőjében kiemelte: Bartók Béla úgy vélte, az egyszerű népdal éppoly fontos, mint egy Mozart-szimfónia.

"Thomas Mann szerint (...) művészetének lényege a szemében tükröződött. Valóban: pillantásának még a fényképeken is szugesztív ereje látszik". Bartók Béla halk szavú volt, de a zenéje beszélt helyette; "fájdalmas, erőteljes, zaklatott művei évekkel előrevetítették a terror uralmát, a második világháború rémét, amely végül őt is amerikai emigrációba kényszerítette".

A miniszter a 2006-os Bartók-év nyitányán, az új épületbe költözött New York-i Magyar Kulturális Intézet nyitóprogramján hangsúlyozta: Bartók Béla végérvényesen összekapcsolta a két országot, a két kultúrát. A koncerten az Erdélyi táncok, a Román táncok és a Magyar képek című Bartók-mű, majd a Concerto hangzott fel. Ez alkalomra Bartók Béla néhány személyes relikviáját állították ki a helyszínen, a Nemzeti Hangversenyteremben.

A bemutató anyagát a Magyarországon élő Bartók-örökösök kölcsönözték. A látogatók megtekinthették az alkotó táskáját, kézírásos kottáját, dohánytartó facipőjét, és egyik, saját gyűjtésből származó furulyáját is.

Bartók Béla 1881. március 25-én született Nagyszentmiklóson. Politikai okok miatt 1940-ben az Egyesült Államokba költözött. A háború után haza kívánt térni, de ebben betegsége meggátolta. Kórházban halt meg, 1945. szeptember 26-án. Hamvait több mint 42 év elteltével hozták haza; 1988. július 7-én helyezték végső nyugalomra a Farkasréti temetőben, ahol halálának 60. évfordulója alkalmából hétfőn délután megkoszorúzzák felújított síremlékét.