Gellért, Mercédesz

Tizenhárom nemzet zenéje – az Európai Unió Barokk Zenekara Budapesten

2005.10.09. 00:00

Programkereső

Rendezzünk próbajátékot, válogassuk össze a nemzetközi mezőny legtehetségesebb fiatal muzsikusait, adjunk hozzájuk egy nagynevű karmestert, és hosszabb-rövidebb próbaperiódus után kész a nemzetközi zenekar, indulhat a turné!

Ilyen recept alapján működik ma Európában és a világon számos neves együttes; a legismertebbek közülük talán a Gustav Mahler Ifjúsági Zenekar, a Jeunesses Musicales Világzenekar és az Európai Unió Ifjúsági Zenekara. A résztvevők számára nyilvánvalóan életre szóló élményt jelent egy ilyen együttesben való közreműködés, de ha a koncertek minőségét tartjuk szem előtt, akkor is biztos, hogy működik a recept? Valóban elég ennyi ahhoz, hogy a sokféle, sok országból származó fiatal zenészből valódi együttes váljék? Október 6-án este az Európai Unió Barokk Zenekarának zeneakadémiai koncertjén meggyőződhettünk róla, hogy a csoda megtörténhet; a tizenhárom országból származó húsz fiatal összeszokott és érett játéka a leghíresebb régizene-együttesekével is felvehette a versenyt.

Négy nemzet zenéje című műsorukat a változatosság jegyében állították össze G. F. Händel, Michel-Richard de Lalande, Luigi Boccherini és J. S Bach műveiből. A szerzők nemzetisége és a művek stílusa mellett a változatosság a darabok műfajában is megmutatkozott. A sokszínű program alkalmat adott rá, hogy a zenekar ne csak főszereplőként, hanem kísérőként is bemutatkozzon Boccherini B-dúr csellóversenyében, és hogy egyéni hangszeres tudását is megcsillogtathassa szinte minden tagja. A fagottos a Lalande-caprice-ban remekelt, Händel Concerto grosso-jában (op. 3 No. 2) a két szólóhegedűs és a gordonkások, Bach C-dúr zenekari szvitjében (BWV 1066) pedig az oboisták játékát csodálhattuk. A sorból még a brácsák sem maradtak ki: a csellóverseny kényes, magas gordonkaszólama alatt a continuo szerepét sokszor a két brácsás hölgy vehette át.

f057c706-2826-4750-b436-0e2c55c1ebc8

A zenekar összecsiszolása valószínűleg legnagyobb mértékben az est karmesterének, Jaap ter Lindennek volt köszönhető, aki láthatóan fesztelenül és barátságosan, mintegy egyenrangú társként mozgott a fiatalok között. Rokonszenves egyénisége mellett vezénylése is igen jó benyomást keltett. Azok közé a dirigensek közé tartozik, akik tekintélyes hangszeres pályafutással a hátuk mögött lépnek a karmesteri pulpitusra. Nem szükséges magyarázni, hogy ez a műfaj számos buktatót rejt, ám ter Lindennek, úgy tűnik, sikerül inkább a benne rejlő lehetőségeket kihasználnia. Nem csak a zenekari munkát ismeri tapasztalatból, de a darabokról is markáns véleménye van, és kifejező mozgásával ezt képes is közvetíteni muzsikusai felé. Intései amellett, hogy érthetőek és pontosak, egyben lendületesek és inspirálók is; vezénylése nem merül ki a produkció puszta lebonyolításában. Hosszabb zenei frázisok, dallamívek szinte a keze alatt születtek meg, sőt, egy-egy érdekes belső szólamra nem csak az előadók, hanem – cseppet sem magamutogató módon – a közönség figyelmét is felhívta.

Jaap ter Linden a Boccherini-versenymű szólistájaként csak megerősíteni tudta a róla kialakult pozitív véleményemet. Megnyerő virtuozitással, óvatoskodás nélkül tolmácsolta a sokszor igen nehéz, a háromvonalas oktávban is elidőző szólamát. Ugyan a koncerten elhangzott daraboktól Boccherini opusa invencióban és kidolgozottságban talán elmaradt, sőt, megmagyarázhatatlan módon hiányzott belőle a partitúrában szereplő két kürtszólam is, a lassú tétel gyönyörű hangszíne mégis maradandó élménnyel ajándékozta meg hallgatóit.

Nem esett szó eddig a koncert talán legfontosabb erényéről, amely az eddig felsorolt zenei és technikai kiválóságot még inkább kiemelte: ez pedig a tagok lelkesedése. Profi együtteseknél szinte sosem érzékelhető ez a fajta öröm, amivel az ifjúsági zenekarok tagjai fordulnak egymás és az általuk játszott művek felé. Az Európai Unió Barokk Zenekarának koncertjét hallgatva annyit még a legmegrögzöttebb euroszkeptikusnak is el kellett ismernie: mindenki örülhet, hogy Európának ilyen zenekara lehet.

(2005. október 6. 19:30, Zeneakadémia Nagyterem; az Európai Unió Barokk Zenekarának koncertje; Händel: B-dúr Concerto grosso, op. 3 No. 2; Lalande: Sinfonia a király vacsorájához – 2. caprice; Boccherini: B-dúr gordonkaverseny; Bach: C-dúr szvit, BWV 1066; vez. és gordonkán km.: Jaap ter Linden)