Móric

A hét portréja: Jacquelin du Pré

2005.10.17. 00:00

Programkereső

A brit gordonkaművész 1945. január 26-án született az angliai Oxfordban. Édesanyja, Iris zongoraművész és -tanár volt – Jacqueline az ő révén találkozott először a zenével. Rendkívüli zenei képességei nagyon korán megmutatkoztak. Négyévesen kapta első csellóját, s néhány hónappal később Alison Dalrymple irányításával megkezdte gordonkatanulmányait a londoni Guildhall School of Musicban.
a6a2cf45-19fa-4e90-bdab-c6f87b7f5056

Tízévesen ugyanebben az intézményben William Pleeth tanítványa lett. Sorra nyerte a különböző versenyeket. Svájcban Pablo Casalstól, Párizsban Paul Tortelier-től vett órákat. Miután 1960-ban befejezte tanulmányait a Guildhallban, elindult nemzetközi karrierje. 1961-ben a BBC zenekarával adta elő Elgar Csellóversenyét a londoni Wigmore Hallban. Ebben az évben egy névtelen támogató egy 1672-ben épített Antonio Stradivarius hangszerrel ajándékozta meg, 1964-ben pedig egy Davidoff Stradivarius csellót kapott, amellyel 1965. május 14-én debütált New Yorkban, a Carnegie Hallban.

Ezt követően Mstislav Rostropovich irányításával a moszkvai Konzervatóriumban tanult tovább. 1966-ban ismerkedett meg Daniel Barenboimmal, az ismert izraeli zongoraművész-karmesterrel, akivel 1967 júniusában házasságot kötött. Közös koncertjeik és felvételeik új fejezetet nyitottak a kamarazenélés történetében. Jacqueline du Pré együtt dolgozott Pinchas Zukermannal és Itzhak Perlmannal is. Tündöklő karrierjét szinte egyik napról a másikra vágta el súlyos betegsége, a szklerózis multiplex. 1972-ben felhagyott a koncertezéssel, de még évekig tanított. 1987. október 19-én, mindössze negyvenkét évesen hunyt el Londonban. Legemlékezetesebb felvételei közé tartoznak Schumann, Dvorák és Elgar csellóversenyei.