Olivér

„…operacsináló színházi emberek vagyunk”

2005.10.17. 00:00

Programkereső

Hegyi Árpád Jutocsa eddigi intézkedései heves reakciókat váltottak ki a közvéleményből és a szakmából egyaránt. A Magyar Állami Operaház új főigazgatója írásban válaszolt Mesterházi Gábor döntésekkel és az intézmény jövőjével kapcsolatos kérdéseire.

Hegyi Árpád Jutocsa, a Magyar Állami Operaház főigazgatója

- Milyen jó operaházakat ismer?

- Sok kiváló operaházat ismerek Európában is, a tengeren túl is. Legjobban talán a berlini Deutsche Opert ismerem, oda sokáig szinte hazajártam, a legendás alapító-intendáns, Götz Friedrich haláláig. Azóta ugyan kevesebbet járok oda személyesen, de az interneten keresztül ma is be-belátogatok, és pontosan ismerem a ház életét. A kilencvenes évek végén voltam ott ösztöndíjas, ma is sok jó barátom és munkatársam dolgozik a Deutsche Operben. Lenyűgöző a ház szervezettsége; szeretem azt az európai módon német operai gondolkodást, ami a házat jellemzi, bár a Friedrich utáni korszak némi szellemi hanyatlást mutat. De Wagnert szcenírozni a Deutsche Operben tanultam meg és most is ennek az operaháznak a Wagner-előadásait tartom autentikusnak, beleértve az egész világ Wagner-játszását. Jól ismerem aztán a chicagói Lyric Operát: sokszor dolgoztam, tanítottam Chicagóban, és közel kerültem az intézményhez. Nagyvonalú, felszabadultan gondolkodó, világszínvonalú operaháznak tartom, és bevallom, a pályázatomban ismertetett ún. blokk-rendszer koncepcióját is részben a Lyric-től vettem át. Egészen jól ismerem továbbá a Light Opera Works nevű, „könnyű operát” játszó, szintén chicagói színházat, ahol többször rendeztem is. Jövő nyárra is meghívtak, a Csárdáskirálynőt fogom színre vinni Kesselyák Gergely vezényletével. Meglehetősen jól ismerem a másik két berlini operát is, aztán persze a Staatsopert, Párizsban pedig inkább a Bastille-t, ami személyes kapcsolatok révén közelebb áll hozzám, mint a Garnier. És még hosszan lehetne sorolni a jobbnál jobb operaházakat, amelyeknek a munkáját személyesen, kapcsolataimon vagy akár az interneten keresztül figyelemmel kísérem.

- Mitől jó egy operaház?

- Hitem szerint egy operaház művészeti szempontból akkor „jó”, ha előadásaiban a zene és a szcenika, más szavakkal a karmesteri és a rendezői dimenziók egymást kiegészítve, egymást felerősítve, harmonikusan adják azt a speciális élményt, amelyet operának nevezünk. Számomra a rendezői, tehát a színházi aspektus ugyanolyan fontos, mint a karmesteri, azaz a zenei. Zene és dráma, azaz muzsika és színház, zenélés és színjátszás ölelkezik össze ebben a műfajban, és így egy duplán hatásos műfaj keletkezik. Ha az operában, ebben a fenomenális műfajban ez a két dimenzió valóban felerősíti egymást, akkor az más műfajhoz nem fogható, páratlan élményt ad. Ez a hatás már-már vallásos dimenziókba emeli a befogadót. Az operát tehát tulajdonképpen vallásnak tartom: a civilizált, XXI. századi ember egyik kultuszának, vallásának, ahol opera-hívőkről (operarajongókról) és opera-papokról (operaművészekről) beszélhetünk. Ebben az értelemben mindannyian, akik operát csinálunk – énekesek, rendezők vagy karmesterek – az opera-szertartás papjai vagyunk. Kesselyákot például egy fiatal, nagyreményű opera-papnak tartom. Persze egy templomnak, esetünkben az Operaháznak működnie is kell, hogy azokat az esti szertartásokat, amelyeket előadásoknak hívunk, zavartalanul, optimális feltételek mellett és a lehető legjobb körülmények között lehessen létrehozni és megtartani. Ezeknek a működési feltételeknek a megteremetése vezetői feladat, ami épp olyan felelősség, mint a művészeti vezetés. E kettő – üzem és művészet – felelősségi szinten szigorúan különválasztva, a döntések tekintetében mégis szorosan együttműködve tudja biztosítani a Ház fenntartását. Az üzemeltetési, gazdasági feladatokat az Operaház új vezetőségében Kunos Józsefre bíztam. Az elmúlt hónapok tapasztalatai alapján csak megerősödött bennem az a hit, hogy jó döntést hoztam. Persze ahhoz, hogy egy opera-templom igazán jól üzemeljen, sok minden kell a művészeti és a gazdasági koncepción túl. Stratégiai kérdés a marketing, a kommunikáció, a nemzetközi kapcsolatok, azaz komplex menedzsmentre van szükség. Hiszem, hogy a társulattal együttműködve és az új vezetés irányításával a budapesti opera-templom pár éven belül nemzetközileg is jegyzett ház lesz, ahova a világ minden tájáról (nem csak a szomszédos országokból) zarándokolnak majd az operahívők. Hiszem azt, hogy a mi nekiveselkedésünk nem csak egy muszáj-Herkules történet lesz. Gazdasági szempontból lassan egy nagyon küzdelmes és néhol igen fájdalmas, körülbelül négy hónapos időszak végére érünk, amit várhatóan egy hat hónapos, konszolidáltabb időszak követ majd.

- Ha nem lennének külső körülmények, másképp fogna hozzá a Magyar Állami Operaház átalakításához? Mit tartana meg, min változtatna először?


A Magyar Állami Operaház épülete

- „Külső körülmények“ mindig lesznek, hiszen az Operaház egy államilag támogatott, politika- és társadalomfüggő intézmény. A külső körülményekhez igazodni kell, hogy aztán azok is igazodhassanak hozzánk. Egy világhírű operaháznak van olyan respektje a társadalomban, hogy igényei is lehessenek. Mondok egy extrém példát: ha a Metropolitan Opera állami színház volna, és valamilyen okból veszélybe kerülne a működése, ezért pénzt kérne a kormánytól, az pedig nem adna, abba a kormány talán bele is bukhatna – mindenesetre a népharag igen jelentős lenne. Mi súlyát tekintve ilyen Operaházat szeretnénk, de ennek felépítése legalább öt, ha nem tíz év. Közben persze állandóan élet-halál harcot kell vívnunk a saját társadalmunkkal, és megértetni, hogy az Operaház nemzetközi újrapozícionálása és kiemelkedése nemzeti stratégiai kérdés. Tehát a szükségszerű gazdasági-politikai tűzoltás után – mellett – szeretném, ha elindulna egy valódi beszélgetés, vita a társadalomban arról, hogy mi az opera, mi az Operaház szerepe, mit jelent ennek az országnak, hogy van egy ilyen épülete számtalan kiváló zenei tehetséggel.

- Az elmúlt évtizedben jó pár reformkezdeményt vészelt át az Operaház. Ezek közül Ön melyiket tartja – akár részleteiben – követhetőnek?

- Bár nem tisztem minősíteni az elmúlt időszak reform-törekvéseit, úgy vélem, a Győriványi-féle volt a legígéretesebb. Győriványi azonban nem volt színházi ember, azaz nemigen értett a színház nyelvén. Ezért volt talán elkerülhetetlen a bukása. Mi azonban színházi emberek vagyunk. Sőt: operacsináló színházi emberek.

- A jelenlegi változások mennyiben tekinthetők átmenetinek?

- Ha a személyi változásokra gondol, akkor azt mondom: ezek nem átmenetiek. Ezzel a csapattal, ebben a felállásban dolgozunk két hónapja, és így akarok továbbra is dolgozni. Elindítottuk az Opera átfogó, mindenre kiterjedő modernizációs programját. Hogy világos legyek, mit jelent a mindenre kiterjedő: onnantól kezdve, hogy a büfében a balettosoknak megfelelő, egészséges ételeket lehessen kapni, a beszerzéseken át az Operaház ingatlanjainak jövedelmező működtetéséig mindent érint a modernizáció. Ez nem egy néhány hetes munka. A műsorpolitikát érintő változásokat – ilyen például a blokk-rendszer kialakítása – pedig csak a 2006/2007-es szezonban vezetjük majd be.

- Min múlik az, hogy elmarad egy bemutató?

- Bemutató akkor marad el, ha végképp nincs rá pénze egy színháznak. A készülő, tervezett előadásban részt vevő művészek, a rendező, az egész társulat, és persze a közönség számára – akik, tegyük fel, már jegyet is vettek a premierre – egyformán fontos egy bemutató megtartása. Ezért arra fogunk törekedni, hogy egy se maradjon el. De azt is tudni kell, hogy egy premier a legdrágább mulatság egy színház művészeti életében. Ebben az értelemben kettős felelősségem van: fenntartani a házat és biztosítani a bemutatók folytonosságát. A jelenlegi költségvetésünket is ebben a tudatban kezeljük, tehát nem fogok felelőtlenül ígérgetni. Inkább lépésenként ígérek, de olyat, amit biztosan tudunk vállalni: az első tervezett balettbemutatót, A próbát megtartjuk. Bemutató akkor is elmaradhat, ha kapkodás van, nincs idő és türelem és ezért az előadás színvonala kerül veszélybe. A decemberre tervezett Anyegin, amely Kovalik Balázs rendezésében került volna színpadra sajnos elmarad. Az Anyegin estében azt kellett látnunk, hogy bármennyire is szeretnénk, az idő rövidsége miatt nem lett volna lehetséges az, hogy megfelelő művészeti színvonalú előadás szülessen. Ma reálisan azt tudom ígérni, hogy márciusban egy különleges Bartók-hármast – A fából faragott királyfi, A csodálatos mandarin és A kékszakállú herceg vára – mutatunk be, ezt pedig májusban Wagner A nürnbergi mesterdalnokok premierje követi.

- A jelenlegi énekesi gárda hány százaléka lesz az Operaház tagja egy év múlva?

- Minden olyan énekes a tagja lesz, aki hozzá tud járulni ahhoz, hogy közös erővel európai színvonalú Operaházat építsünk. Nem hiszem, hogy ez százalékok kérdése. Minden jó művészre szükség van, a kiemelkedőket pedig különösen meg kell becsülni. Azt szeretném, ha minél több elsőrangú művész – nem csupán énekes, hanem táncos, díszlet- és jelmeztervező, karmester, zenész – jutna szerephez az Operaházban, hiszen az épület szépségén túl ők a biztosítékai annak, hogy terveinket meg tudjuk valósítani.

- A közönség jelentős része külföldi turistákból áll. Ezek hány százalékának elvesztésével számol a blokk-rendszer bevezetése után?

- Nem számolok ilyesmivel. Sőt: abban bízom, hogy nem csak az éppen Budapesten járó turisták „esnek be” majd egy-egy előadásra, hanem kifejezetten egy vagy több produkció híre hozza a külföldieket az Operaházba.

- Mit gondolt az évadnyitó füttykoncert után? A személyi változások összefüggtek-e ezzel? Várhatók-e további személyi változások a vezetésben?

- Először is: a személyi változások semmiféle összefüggésben nincsenek a füttykoncerttel. Azt nem állítom, hogy épp erre számítottunk, de fel voltunk rá készülve, hogy szembe kell néznünk a bizalmatlansággal, türelmetlenséggel, frusztrációval. Ez egy erős, önérzetes művészeti közösség, szinte természetes, hogy első reakcióként tiltakozik a változás ellen. Márpedig mi változást hoztunk. Az évadnyitó ülés társulati ülés őszinte volt és megmutatta nekünk, milyen indulatok feszültek, vagy másképpen – erők működtek a társulatban. Azóta egyébként úgy érzem, sokat változott a helyzet. Leültünk, beszéltünk a társulat tagjaival, és azt tapasztaltuk, hogy sokan várnak, kíváncsiak, hogy merre megyünk – én már ezt is támogatásnak gondolom. Számtalan megoldandó probléma került felszínre, amelyekre keressük a megoldásokat, és én úgy látom, megkapjuk azt, amire szükségünk van: türelmet és időt, hogy kidolgozzuk azokat a válaszokat, amelyek mindenkinek megfelelnek. Az új vezetés pedig – ahogy említettem – együtt van és szándékaim szerint így is marad, további személyi változásokat nem tervezek.

- Miért kellett távoznia Závecz Ferencnek?

- A kezdeti időszak közös munkája során úgy ítéltem meg, hogy a csapat – és ezzel az Operaház – erősebb nélküle, mint vele. Számomra az a fontos, hogy világos legyen, ki miért felel a házban, kire milyen feladatot lehet rábízni, és mit tud felelősséggel, a legnagyobb hozzáértéssel elvégezni. A vezetésben a felelősségi és kompetencia-viszonyok azóta egyértelműek: Kesselyák Gergely főzeneigazgatóként az opera-műfaj magas fokú művészi megvalósításáért, Keveházi Gábor balettigazgatóként a balett-műfaj művészi irányításáért, míg Kunos József a ház teljes gazdasági és üzemeltetési működéséért felel. Herczeg Tamás irányítja a marketing- és az értékesítési területet, míg Müller Péter Sziámi az Operaház nemzetközi stratégiai pozícionálásáért, valamint – egyfajta ötletemberként – a XXI. század nemzetközi színvonalú Operaházának megvalósításáért felel. Nekem pedig a csapat vezetőjeként az a feladatom, hogy mindenki kellő inspirációt, művészi, szakmai biztonságot, hiteles és erős jövőképet kapjon a sikeres munkához. Mindannyian ezért a közös célért, a sikeres, nemzetközileg jegyzett, biztonságosan és magas művészi színvonalon működő Magyar Állami Operaház megvalósításáért dolgozunk.

NÉVJEGY

Hegyi Árpád Jutocsa az Ybl Miklós Műszaki Főiskolán szerzett üzemmérnöki diplomát 1976-ban, majd 1980-ban a Színház- és Filmművészeti Egyetemen színházi, TV- és rádiórendezői oklevelet kapott. 1998-ban ösztöndíjasként Berlinben tanulmányozta a Deutsche Oper működését, majd Clevelandben töltött egy szezont 2002-03-ban. 2005-ben a Színház- és Filmművészeti Egyetemen elnyerte a DLA-fokozatot. Magyarországon több mint 70 színházi, televíziós és operarendezését láthatta a közönség, rádiórendezőként mintegy 80 hangjátékban vett részt. Külföldön Chicagóban, Clevelandben, Helsinkiben és Berlinben is rendezett. A Miskolci Nemzeti Színház – Magyar Színházak Fesztiváljának alapítója és művészeti igazgatója volt, nevéhez fűződik ugyancsak Miskolcon a „Bartók + ...”-fesztiválok ötlete és megszervezése. Kinevezése előtt a Miskolci Opera alapító igazgatója és művészeti vezetője, a Miskolci Nemzeti Színház igazgató-főrendezője volt. 2005 júliusában főigazgatói pályázattal került a Magyar Állami Operaház élére. Pályázata és életrajzi adatai megtalálhatók a www.opera.hu honlapon.

Hobbi: feleségem, családom
Kedvenc könyv: Shakespeare-összes
Kedvenc film: Az utolsó tangó Párizsban
Kedvenc előadó: Ella Fitzgerald
Kedvenc karmester: Ferencsik János
Kedvenc opera: Mozart: Don Giovanni, Bartók: A kékszakállú herceg vára
Kedvenc vers: Ady: Júdás és Jézus