Kelemen, Klementina

Egy stuttgarti este 1951-ből

2005.10.27. 00:00

Programkereső

HAYDN, RAVEL, BRUCKNER. Bécsi Filharmonikusok, Wilhelm Furtwängler Golden Melodram, 2005. "Korábban nem publikált dokumentum!" - hirdeti a Golden Melodram a Feledhetetlen koncertek sorozatában most megjelent lemezének címlapján, ami - Furtwängler-felvételről lévén szó - bizonyára hatásos kereskedelmi fogás. Az igazság azonban az, hogy szó sincs tényleges újdonságról.

A teljes koncert egyvégtében ugyan valóban nem jelent még meg eddig, ám részeiben már igen, némelyik műsorszám több kiadónál is. Mindazonáltal felettébb tanulságos végighallgatni a maga komplexitásában ezt a ötvennégy évvel ezelőtti stuttgarti estét, amelyen a karmester Haydn 88. (G-dúr) szimfóniáját, Ravel Spanyol rapszódiáját és Bruckner 4. (Romantikus) szimfóniáját tűzte műsorára.

Némelyek maliciózusan úgy vélik, hogy Furtwängler mindent úgy dirigált, mintha Beethoven lenne a zeneszerző, Beethovent pedig úgy, mintha Wagner. Tagadhatatlan, hogy több érzéke volt az elsöprő szenvedélyhez, mint a finom humorhoz. Haydnt tényleg beethovenesen vezényli, de az vesse rá az első követ, akit nem ragad magával a harapós nyitótétel, nem lágyul el a felettébb lassúra fogott, érzélemgazdag largótól, vagy nem mozdul meg a lába a rusztikus megfogalmazású menüett hallatán. Mi tagadás, az ő Spanyol rapszódiájában hiába keresünk latinos könnyedséget, franciás eleganciát, még a kasztanyettás táncdallamok is úgy szólnak, mintha német katonazenekar akarna kikapcsolódni egy kicsit. Olyan ez, mint a "Die Brücke" festőinek világa: francia fauve színek, délszaki táj - német expresszionista modorban.

Furtwängler igazi terepe persze Bruckner, és nemcsak azért, mert egykor a Német Bruckner Társaság elnöke volt. A Wagner árnyékában alkotó linzi zeneszerző kínosan megküzdött minden egyes hanggal, amit leírt: a benne gomolygó indulat nehezen tört utat magának a kottapapíron. Minden műve nagy nekiveselkedés. "Melyik muzsikusnál tapasztalhatjuk még, hogy ugyanazt a művet örökösen átdolgozta volna?! Beethovenről tudjuk, hogy nehezen és lassan dolgozott. De ha véget ért az alkotás folyamata, be is volt fejezve a mű. Bruckner esetében azonban nem úgy érezzük-e, mintha számára belülről sem készült volna el soha egészen?" - írta egy esszéjében Furtwängler. Az újraalkotó interpretálás elkötelezett híve számára pedig mi sem volt nagyszerűbb kihívás, mint minden koncerten átélni a "zeneszerzés" izgalmát, újraformálni Bruckner szimfóniáját. Ettől olyan elementáris, ettől olyan magával ragadó ez az este is.