Jenő

Maszatbábok

2005.10.27. 00:00

Programkereső

A magyar mesebirodalomba pár éve ugyan már beköltözött Muhi Andris, Maszat Janka, Makula bácsi és a Paca cár, ám (báb)színpadon most láthatjuk őket először. Varró Dániel mesekönyve, a Túl a maszat-hegyen 2003-ban jelent meg, az olvasók becsben tartják, a városi szájhagyomány pedig több bravúros mondatát is kedvtelve idézi. A Budapest Bábszínház most Presser Gábor zenéjével tűzte műsorára a verses meseregényből készült előadást.

Ugyan ki nem mosolyodik el, amikor gyermekzsivaj szűrődik ki a nézőtérről, a kíváncsiság, az izgalom és a rácsodálkozás szívmelengető elegye. A Budapest Bábszínházban mindennapos az efféle élmény, egyik csoport váltja a másikat, nemegyszer napi három-négy előadás kerül a műsornaptárba: az óvodásoktól a csak felnőtteknek szóló produkciók színes választéka. Bár a bábszínház is évek óta "várólistán" szerepel a felújítandó színházak sorában, több évtizednyi időutazást ígérő belső terét a felüdítő kalandokra, egy-két órás varázslatra váró közönség ünnepélyes várakozása tölti be.

A teátrum legfrissebb előadása a jelen irodalmába, valamint fordításai révén a színházak világába néhány éve berobbanó ifjú költő, Varró Dániel Túl a Maszat-hegyen című verses meseregényéből, Presser Gábor zenéjével készült. "Titokban nagyon megörültem a hívásnak - kezdi Presser Gábor -, hiszen olvastam a kötetet, és roppant szórakoztatónak találtam. Danit is ismertem, Vámos Miklós Rögtön! című műsorában már "gyakorlatoztunk", rögtönzött sorait kellett megzenésítenem."

A bemutatóval egy időben az előadás zenéjét tartalmazó CD is a boltokba került, immáron a Maszat-hegyen innen és túl közhírré téve Andris és Janka kalandjait. "Az előadáson e zenés kalandlemez dalai csendülnek föl, hiszen a koncentrációt, ügyességet igénylő bábmozgatás és jelmezviselés közepette nem lehet élőben énekelni - folytatja a zeneszerző-énekes -, és ha már amúgy is el kellett készítenünk egy felvételt, adódott a lemezforma is. Az előadás szereplői mellett barátaimat, kollégáimat kértem meg, hogy kölcsönözzék hangjukat a különös figuráknak; a történetet pedig e verzióban Garas Dezső meséli el." Presser Gábor, mint mondja, A Padlás után tizenhét évvel ismét olyan művel találkozott, amely szinte írta magát, így - bár ez szerinte nem lényeges szempont - ő maga is remekül szórakozott a munka során. Arra a kérdésre, miért pont a Bús Piros Vödör dalát választotta magának, roppant egyszerű választ ad: "Senkinek sincs olyan csúnya hangja, mint nekem."

Hasonlóan Presserhez, a produkció rendezője, Kovács Géza is ismerte már Maszat-hegy lakóit, s mint mondja, leginkább a könyv többrétegű, gyermekek és felnőttek számára egyaránt élvezhető stílusa tetszett meg neki. "A történeten természetesen egyszerűsítenünk kellett, ám a különös, néhol abszurd figurák, a kalandos helyzetek abszolút bábszínpadra valók" - avat be bennünket a produkció elkészültének fázisaiba a rendező. "A következő izgalmas szakasz, amikor a tervezővel kitaláljuk a szereplők jelmezeit, karaktereit, valamint azt a technikát, amelyik a leginkább illik hozzájuk. Grosschmid Erik elképzelései nyomán a klasszikus bábok mellett nagymaszkos figurák, óriásbábok is szerepelnek a darabban, néhol pedig árnyjátékok és különleges tükröződések vannak segítségünkre: e csodák tárháza a bábszínház, amelyben még rengeteg lehetőség rejlik" - summázza Kovács Géza egyúttal a műfaj alapjait is.

A meseregény kiindulópontja a tiszták és a pacák közötti harc, amelybe belekeverednek a maszat-hegyiek, a se nem koszos, se nem patyolat maszatosak. A bonyodalmak innentől már magától értetődőek: a két ősellenség csatába száll a tiszta lelkű, ám maszatos kislányért, Maszat Jankáért, akinek Muhi Andris siet segítségére. De mi is történik a színfalak mögött vagy éppen egy óriásmaszk alatt? Milyen apró jelekkel, mozdulatokkal segítik egymást a színészek, hogy a nézők számára megmaradjon a varázs? "Egy-egy szerep megalkotásakor a bábszínész hatványozottan a fantáziájára van bízva, hiszen legtöbbször újonnan születő figurákat kell játszanunk, amelyeknek nincsen előképe, így nem nyúlhatunk jól bevált panelekhez - mondja a darabban Morzsányi Gézát, valamint alkalmakkor Makula bácsit alakító Teszárek Csaba, aki két éve végzett a Színművészeti Egyetem bábszínész szakán. - A színpadon nemegyszer rendkívül korlátozottak a látási viszonyok. A Maszat-hegy esetében például van olyan figura, amelynek az orra alatt látok valamennyit, ám ahhoz, hogy hihető legyen a mozgása, el kell képzelnem a teret, az irányokat és a színpadon lévő többi figura elhelyezkedését. Felettébb egymásra vagyunk utalva, nem véletlen, hogy a bábszínészet számos ponton hasonlít a cirkuszra és az akrobatikára." Téved azonban, aki azt gondolja, könnyű a gyerekeket megnevettetni. Ahogy a fiatal színész is rámutat, ők a legnehezebb közönség: "A gyerekek azonnal reagálnak: a jó poénokon nevetnek, a nekik tetsző ritmusokra tapsolnak, ám az esetleges rossz megoldásokon értetlenkednek, a butább vicceken meg csak bambulnak. A legőszintébb közönség, amely előtt a munkánk azonnal megmérettetik."

És hogy mekkora erőfeszítés a költőtől a rafinált formai megoldásokkal, finom humorral átszőtt meseregény megírása, arról valljanak Varró Dániel sorai: "Hisz annyit mondtam, semmi mást: / "Jöjj, Múzsa!", és ő erre itt lett. / Csak megpuszilt, azt mondta: "Ó, pussz!" / És hipp-hopp, kész is lett az ópusz."