Jolán

Lelkes kritikák

2005.11.16. 00:00

Programkereső

Nagy sikerrel vendégszerepelt a Budapesti Fesztiválzenekar Glasgowban és Londonban.

Európai turnéja keretében a napokban Glasgowban és Londonban is fellépett a Budapesti Fesztiválzenekar. Júniusi sikere után nem okozott meglepetést, hogy gyakorlatilag minden jegy elkelt a legrangosabb londoni klasszikus zenei koncerthelyszínen, a Barbican központban, a Great Performers, Nagy előadók című sorozat keretében adott két koncertre. A Budapesten megkezdett szériát folytatva ezúttal is Bartók- és Beethoven-művek szerepeltek a műsoron, a zongoránál pedig a BFZ-vel láthatólag rendkívül szoros szakmai-érzelmi kapcsolatot kialakított, Londonban viszonylag ritkán hallott amerikai Richard Goode foglalt helyet.

A szokás szerint néhány napos késéssel napvilágot látó kritikák közül az első a The Guardianben jelent meg. Tom Service szerint a "Fesztiválzenekar és Fischer Iván ismét igazolta, hogy ez a zenei élet egyik legragyogóbb együttműködése. Játékuk olyan rugalmasságról, megértésről és szenvedélyről tett tanúbizonyságot, hogy a hallgató mindkét hangversenyen alig tudott az ülésén megmaradni az izgalomtól". A kritikus "még soha nem hallotta ennyire líraian radikálisnak" Bartók Zene húros-, ütőhangszerekre és cselesztára című művét. Fischer "fantáziadús programválasztására jellemző", hogy Bartók művének nyitó fúgáját minden idők vitathatatlanul legnagyszerűbb fúgájával vezette be. Beethoven Nagy fúgája, mely eredetileg vonósnégyesre készült, majd Felix Weingartner hangszerelte vonós zenekarra, "irgalmatlan összetettsége ellenére világos hangzásúnak és érthetőnek tűnt fel". A Guardian "bizonyos fokig valószínűtlennek" találja a "szofisztikált" zenekar és a "nyers, furcsa stílusban játszó" Goode közötti partneri viszonyt, de felismeri bennük a "Beethoven brutális ereje és minden frázis újragondolása iránti elkötelezettség közösségét". A legnagyobb revelációt a második estén előadott Fából faragott királyfi jelentette: "Fischer és a zenekar vendégjátékai azért annyira izgalmasak, mert azt az érzést keltik a közönségben, mintha minden egyes darabot először hallanánk az életben".

A The Times kritikusa mindenekelőtt a BFZ "nemzeti jellegzetességeit" méltatja, kiemelve, hogy Fischer Iván érdeme a zenekar "összetéveszthetetlen hangzása". Ha ez már nem is az a fiatal együttes, amely a nyolcvanas években "berobbant" a világ koncerttermeibe, "játékuk semmit nem vesztett tüzes intenzitásából, a magyar lélek kvinteszenciájából".

London, 2005. november