Katalin

A kultúrális szálak fűznek össze minket

2005.11.18. 00:00

Programkereső

Kertész Imre olvasott fel Nobel-díjas regényéből a Sorstalanságból tegnap a Művészetek Palotájában tartott Befogadó Európa? Látóhatár 2020 című nemzetközi konferencia plenáris ülésén. Huszonhét ország kulturális kormányzata képviseltette magát a ma, José Manuel Barroso az Európai Bizottság elnöke zárszavával véget érő konferencián. A három napos tanácskozás a kultúra szerepét kutatta a mai európai társadalmakban.

Csütörtökön este a parlamentben kezdődött a Befogadó Európa? Látóhatár 2020 című csaknem harminc ország kulturális kormányzatának és művészeinek részvételével zajló nemzetközi konferencia. A tanácskozás résztvevői tegnap délelőtt szekcióüléseken vettek részt a Művészetek Palotájában. Itt elsősorban a kulturális demokratizálódás kérdéseit vitatták meg. Külön ülés foglalkozott azzal, hogy hogyan kezelhetjük azt a kihívást, hogy egyszerre kell kialakítani egy nemzeti és európai "mi" fogalmat. A vita középpontjában az Európai Unió keleti bővítésének folyamatában kialakuló kétféle "mi" konfliktusa állt. Különös tekintettel a két egykori európai fél kulturális együttélésére. A kelet-európai új demokráciák uralkodó elitjei ugyanis nem okvetlenül becsülik nagyra a hazai, vagy európai összefüggésben létező pluralitás és megosztott azonosság eszményeit. Hasonlóképpen, a nyugat-európai régebbi demokráciák értelmisége sem mindig örül annak, hogy keleti partnereik az Európában szükséges pluralitást követelik, miközben ezzel akarva akaratlanul felerősítik a velük kapcsolatos gyanakvásokat.

A tegnapi plenáris ülésen Kertész Imre olvasta fel Nobel-díjas regényének, a Sorstalanságnak záró fejezetét. Az ülés előtt nemzetközi sajtótájékoztatót tartottak a résztvevő országok képviselői. A rendezvényen Bozóki András, a nemzeti kulturális örökség minisztere elmondta, hét napirendi pontot tárgyaltak a meghívott országok minisztereinek informális tanácskozásán. Ezek közül a legfontosabbak voltak, hogy befogadóként viselkedik-e ma Európa, illetve milyen a kultúra szerepe ma Európában. A miniszter elmondta, támogatják azt az elképzelést, miszerint a 2008-as évet az Európai Unió a Kultúrák közötti párbeszéd évének nyilvánítja. Egyetértettek, hogy Európa nem eshet szét kulturálisan elszigetelt területekre.

A résztvevők támogatják az UNESCO nyilatkozatát, melyben a nyelvi sokszínűség fennmaradásának szükségessége mellett foglal állást a nemzetközi szervezet. A miniszter szerint fontos megszerezni a fiatal nemzedék támogatását, hiszen a fiatalság jelenti Európa jövőjét. Annak fényében mondom ezt - hangsúlyozta Bozóki András -, hogy Nyugat-Európa szerte erőszakos megmozdulásokra került sor az elmúlt hetekben. Kiemelte, a konferencia külön érdeme, hogy nem csak politikusok, hanem művészek is nagy számban látogatták. Hozzátette: a hagyomány nem szakad meg: Berlin, Párizs, Budapest után jövőre a spanyolországi Granadában folytatják a tanácskozást. Ján Figel, az Európai Bizottság oktatási és kulturális európai biztosa magyarul köszöntötte a sajtótájékoztató résztvevőit. Elmondta, Európa jövője szempontjából a kultúra nem helyettesíthető be semmivel. Mert egy szabad demokratikus integratív Európa csak egy hasonló társadalomra épülhet. Fontos - tette hozzá az európai biztos -, hogy a befogadás jelen legyen a közélet minden területén. Hiszen Európa az Európai Unió mottója, a sokféleségben rejlő egység. Nem a földrajzi és gazdasági tényekben rejlik Európa egysége, hanem eszmei, kulturális szálak fűznek össze bennünket - fejezte be Ján Fígel európai biztos.

A konferencia ma délelőtt a Befogadó Európa ütemterve című plenáris üléssel folytatódik, ahol előadást tart Gérard Mortier, a Párizsi Nemzeti Opera igazgatója. Felszólal Bozóki András, a nemzeti kulturális örökség minisztere és José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke tart zárszót. Megjelenik Jeanne Moreau színésznő, Claude Miller rendező is. A délután folyamán tartja a Efah (European Forum for Arts and Heritage) évi közgyűlését. Népszava-összeállítás

A televíziók képei elszakadtak a valóságtól Franciaországban

A befogadó Európa? budapesti értekezletén az elhangzott előadásokban érthetően szóba kerültek a kirekesztés gondjai is, a kultúra szerepe a társadalmi integrációban. Renaud Donnedieu de Vabre francia kulturális miniszter a megjelenteket üdvözlő bevezető szavaiban, a témát érintve, természetesként szólt országának mai válságáról, mint kulturális tényezőről is. A hivatalos megnyitást követő fogadáson, magyar borok hörpintése közben, munkatársunk erről faggatta kicsit részletesebben a minisztert, aki a Népszavának elmondta, hogy véleménye szerint szociális követelések mindig voltak és vannak, hangot is kell adni nekik.

- De ha ez erőszakkal jár - fejtegette - még hozzá olyan nagy demokráciában, mint amilyen Franciaország is, akkor ez törvénytelen. Mindenkinek, bármi legyen is a származása, vallása, kultúrája, bőrszíne, garantálni kell a törvényes jogait. Ebben Franciaországnak is sok a tennivalója. De a megoldásnak nem az a módja, hogy a közösségek között különbséget tegyenek, ez nem vezet semmire. Ahogyan nekem az a véleményem, hogy tisztelni kell mások jogait, a köztársaság minden polgárának is tekintettel kell lennie a többiekre. Ez a kettős tisztelet igen lényeges. A világ televízióinak a képei - vélte a miniszter - gyakran igencsak elszakadtak a valóságtól. Mert színigaz, hogy autók égtek, tömérdek volt az erőszak, de Franciaország nem bénult meg egyetlen pillanatra sem. Nem a probléma súlyosságát akarom kétségbe vonni, egyszerűen azt mondom csak, hogy akárcsak mindenütt, Franciaországban is vannak politikai nehézségek.

A konferencia résztvevői igen nagy érdeklődéssel kísérték a világszerte ismert és nagyra becsült párizsi szociológusnak, Alain Touraine- nek a bevezető előadását. Ő összefüggéseiben szólt a kulturális befogadás szerteágazó gondjairól, és talán a többiekénél is részletesebben a nők helyzetéről. Éppen a napokban heves, időnként szenvedélyes vita dúl a Szajna partján Hélene Carrere d'Encausse francia akadémikus tételéről, aki a minap egyik előadásában azt fejtegette, hogy a nagy válság egyik oka a poligámia is. Szerinte a párizsi külvárosokban az is szította a feszültséget, hogy egy-egy lakásban gyakran három arab nemzedék is él együtt, megtörténik, hogy huszonöten is, ami a mindennapokat még elviselhetetlenebbé teszi. Ugyancsak a parlamenti folyóson arról faggattuk Alain Touraine szociológust, neki erről mi a véleménye. Elmondta, éppen most fejezi be legújabb könyvét, nevezetesen a nőkről. Maga úgy véli, a modern kulturális modellben, a muzulmán nők sokkal kreatívabbak, kulturáltabbak, mint föltételezik róluk.

- Írás közben - mondta - kapcsolatban voltam muzulmán női körökkel. Nagyon aggasztja őket, hogy két világ között hányódnak. A tapasztalatok alapján azt lehet mondani, hogy ma még Európában is, a nők életviszonyai ugyanúgy a középpontban állnak, mint másfél évszázada voltak a munka világának konfliktusai. Az ő lehetőségeik sokkal korlátozottabbak annál, mint általában vélik. Munkához már juthatnak ugyan, de többnyire csupán a rosszul fizetett állásokba, és amint arra Simone de Beauvoir is rámutatott, a férfiak uralta társadalomban rossz színvonalon élnek. A poligámia csak egy probléma a sok közül, de nem a lényeges. Magam ismerek sok olyan francia szociális munkást, aki lakást ad poligám családoknak. Nagy lakást, mert a szomszédok is nyomatékosan támogatják ezt az igényt. Nem kapnak viszont elegendő családi pótlékot, és sovány vigasz, hogy a muzulmán országokban sokszor még sanyarúbb a helyzetük. Nekünk itt Európában az a feladatunk, hogy tartsuk tiszteletben emberi jogaikat, de sajnos még nem tartunk itt. Ha a muzulmán nő poligámiában akar élni, ha belső igényeinek ez felel meg, ezt a jogukat is tiszteletben kell tartanunk - vélte a francia szociológus.