Erzsébet

„Kreisleriana”

2005.11.21. 00:00

Programkereső

Ami Szergej Rahmanyinov a zongoristáknak, az Fritz Kreisler a hegedűsöknek – talán ezzel a hasonlattal lehetne a legegyszerűbben bemutatni a Bécsben született, s már apró gyerekként a vonóval egy életre eljegyzett hegedűs fenomént.
d69f822c-5ae7-480b-b65f-13d93251ffd7

A párhuzam mind az előadóművészre, mind pedig a zeneszerzőre érvényesnek tűnik. Kreisler a két háború közti „muzsikus aranykor” évtizedeiben hangszerének egyik legmagasabban jegyzett virtuóza volt, mások mellett a nála negyedszázaddal fiatalabb Jascha Heifetz (1901–1987), s a még nála is fiatalabb csodagyerek Menuhin (1916–1999) társaságában – Rahmanyinov szintén. S ugyanúgy, ahogy a hegedű romantikus „újrafelfedezését” Paganini, a zongoráét pedig Liszt nevéhez kötik a zenetörténészek, a romantika betetőzését a zongorán Rahmanyinov, a hegedűn pedig Kreisler játéka és művei hozták el. De mit is jelent ez? Elsősorban és mindenekfelett: expresszivitást. Annyi vibrátót, amennyitől ma már bármelyik jobb zenekarban diszkvalifikálják az embert, s olyan szabadon kezelt rubatókat, amelyek hallatán a konzervatóriumban a gyerek kezére csapnak, hogy csak tessék tartani szépen a ritmust.

A lemezen hallható művek jó része átirat: az eredeti szerzők listája Bachtól Glazunovig, Schuberttől a ma már alig ismert, brit Cyril Scottig terjed – Kreisler tehát nem volt finnyás: ahol megtetszett neki egy melódia, lecsapott rá és „kreisleresítette.” Sem ezen átiratokat, sem pedig a saját műveket illetően nincs könnyű dolga a szerzőnél száz évvel később született recenzensnek. Persze nem vitás, hogy a zenetörténet nem Kreisler és Rahmanyinov útján haladt tovább, és az ő sokszor szentimentalizmustól sem mentes, későromantikus stílusuk helyett Bartók, Stravinsky és a szerialisták zenéje vált a háború utáni zeneszerzők meghatározó élményévé. De a művészetben nincs evolúció: Kreisler ott és akkor épp annyira volt érvényes, mint ma Sting. A minőség pedig örök. Kevésbé patetikusan szólva: lehet idejétmúltnak tartani, kinevetni Kreisler vibrátóit, Dohnányi agogikáját, Klemperer tempóit – csak nem érdemes. Nem az ő készülékükben van a hiba.

(Kreisler: Original Compositions & Arrangements; Caprice viennois; Tambourin chinois; Schön Rosmarin; La gintana; Liebesleid; Liebesfreud; Polichinelle; Rondino; La Précieuse; Chanson Louis XIII & Pavane; Scherzo; Gavotte – Bach (átdolgozás); The Londonderry Air – Trad. (átdolgozás); Ballet Nr. 2 – Schubert (átdolgozás); The Old Refrain – Brandl (átdolgozás); Poupée valsante – Poldini (átdolgozás); Andante cantibile – Csajkovszkij (átdolgozás); Humoresque - Dvorák (átdolgozás); Sérénade espagnole – Glazunov (átdolgozás); Larghetto – Weber (átdolgozás); Midnight Bells – Heuberger (átdolgozás); Chanson hindoue – Rimszkij-Korszakov (átdolgozás); Lotus Land – Cyril Scott (átdolgozás); Danza espanola – de Falla (átdolgozás); km.: Fritz Kreisler (hegedű), Franz Rupp, Michael Raucheisen, Kreisler String Quartet; EMI 47684029)