Jolán

Nagy kulturális átverés

2005.11.24. 00:00

Programkereső

Az idei esztendő második felében a kulturális életet figyelemmel követők a művészeti szervezetek, valamint a szakminisztérium és a Nemzeti Kulturális Alapprogram (NKA) vezetői közti éles, a rendszerváltás óta szinte példátlan méretűvé duzzadt vitáknak lehettek tanúi. Ezen polémiáknak két központi kérdése volt: egyrészt a kulturális élet finanszírozásának problémái, különös tekintettel a kultúrát érintő 26,7 milliárd forintos maradványképzési kötelezettségre, másrészt az NKA tervezett átalakítása, pontosabban az érdekegyeztetés teljes hiánya.

Végül a szervezetek közös fellépésének köszönhetően szeptember 29-én Harsányi László NKA-elnök még az Országgyűlés kulturális és sajtóbizottsága előtt is megígérte, hogy októberben "100-150 szakmai szervezet írásos tájékoztatást fog kapni az elképzelésekről". Ez nem történt meg, ám november elején, azaz az NKA-törvény módosítási tervezetének parlamenti benyújtása után e-mailben szétküldték a jelenleg még hatályos, az új törvény elfogadása után szintén átszabandó végrehajtási rendeletet, azt kérve, hogy a címzettek november 28-ig "tegyenek javaslatot, hol lenne érdemes módosítani, kiegészíteni, esetleg szűkíteni annak szövegét". Mindeközben arról mélyen hallgattak, miért nem kérték a szakma véleményét már a törvénymódosítás kidolgozásánál. Persze Harsányi László korábban sokszor elmondta, hogy a törvény megváltoztatása lényegi dolgokat nem érint, ezért elég, ha a szakma a végrehajtási rendelethez szól hozzá, ugyanakkor most kiderült, hogy ez koránt sincs így, tehát jogos volt az egyeztetés hiánya miatti felháborodás. Az NKA elnöke - miniszterével egybehangzóan - az előkészítési fázisban azt emelte ki, hogy "1999-ben egy törvénymódosítással megszűnt az alap pénzügyi függetlensége, önállósága, és 1999 óta a kultusztárca fejezeti előirányzataként működött, elég keservesen. Politikai szándék és a szakmai szervezetek támogatását is élvező lehetőség most az, hogy visszaálljon az alap eredeti státusa, tehát alapprogramból újra alappá legyen. Nagyon kevés kiigazítással ismereteim szerint technikainak is nevezhetjük ezt a változást..."

A minisztériumot semmi sem gátolta, hogy ne alapként működtesse az alapprogramot - például a kötelező maradványképzés esetében a kormányhatározat alapján a miniszternek lehetősége volt rá, hogy maga döntse el, a tárca egyes fejezeteihez hol és mennyiben nyúl hozzá -, tehát ha akarták volna, nem "bántják" az NKA-t, így nem lehetetlenítik el már rég elszámolt pályázati pénzek kifizetését. A lényeg azonban mégis az, hogy miközben az újra "függetlenné váló" NKA ideájával port hintenek a demokratikus működési normákra oly érzékeny művészek szemébe, az egyeztetés nélkül kialakult módosítás tervezetében példátlan módon éppen a szakma önrendelkezését korlátozzák. Az NKA létrejötte óta senkinek sem jutott eszébe, hogy hozzá merjen nyúlni a szervezetek kurátorjelölési és delegálási jogához. A mostani tervezetben az áll, hogy a bizottság és a szakmai kollégiumok "tagjainak felét a miniszter saját hatáskörében, másik felét pedig az érintett szakmai, illetve társadalmi szervezetek javaslata alapján bízza meg". Eddig a tagok felét a szakma delegálta (sic!), másik felét a szervezetek javaslata alapján a miniszter bízta meg. Micsoda különbség! És vajon kinek, mely értelmiségi csoportnak van szüksége rá, hogy az egyébként is erősen átpolitizált kulturális élet még megosztottabb legyen az új rendszer miatt?

A tervezetben sajnos másutt is sérülnek a demokratikus jogok. Például a kuratóriumok (kollégiumok) felett álló bizottság döntései a kollégiumok számára kötelezőek lesznek, azaz az eddig a pályázatokat önállóan kiíró kurátori testületeket végképp gyámság alá helyezik. A tervezet a tiltakozások ellenére is megkísérli az állítólagos összeférhetetlenség kiküszöbölését. Ebben a kis országban a művészek és a közművelődési dolgozók boldogan várják a konkrét javaslatokat, hogy hogyan lehetne egy tőlük független, a munkásságukat elfogulatlanul megítélő, azaz a körön kívül levő döntéshozó testületet létrehozni. De akkor ugyanezt várjuk a kultúra, a tudomány, az oktatás, a felsőoktatási akkreditáció és a politika valamennyi területén. Mivel ez megoldhatatlan, úgy látszik, hogy az összeférhetetlenségre hivatkozás mögött szintén az önrendelkezési jogok csorbításának igénye húzódik meg.

A 2002-es kormányváltás óta a magyar értelmiség folyamatosan azt hallotta, hogy a lehető leghamarabb visszaállítják az NKA-nak a Fidesz idejében elvett jogosítványait, csökkentik a miniszteri keretet, a tárcavezető szakmát sértő befolyását. Ezzel szemben az utolsó pillanatra hagyott módosításban, amit Bozóki András szeptember 16-i ígérete ellenére senkivel sem egyeztettek, azzal szembesülhetünk, hogy a tárcavezető kerete továbbra is 25 százalék marad, s "bővült a miniszteri jogkör azzal az egyetértési joggal, amely a támogatási formák és pályázati módok, valamint a kollégiumok keretének meghatározásánál megilleti a minisztert". Hol van itt a decentralizáció, a kuratóriumok ígért önállósága? Az NKA pénzügyi önállóságának visszaállítása így csak egy ügyeskedő s egyúttal megalázó taktikai húzás a szakma leszerelésére. S ha valaki Harsányi elnök úr levelére válaszolva november 28-ig esetleg a törvény módosításának tervezetéhez is küldene javaslatokat, az sok sikerre ne számítson, mert a tervezet általános parlamenti vitája a múlt kedden, november 16-án hajnali kettőkor lezárult, azaz újabb, a szakmabeliek javaslatait is figyelembe vevő módosító indítványokat nem lehet benyújtani. Az előterjesztő, azaz a miniszter a saját tervezetéhez különben sem nyújthat be módosításokat. Akkor meg mi szükség is van a véleményünkre?