Menyhért, Mirjam

Akit Bartók kísért zongorán

2006.01.02. 00:00

Programkereső

A Vecsey-lemez legértékesebb darabja a Prelúdium, a Bach előtti tisztelgés Könnyű elképzelni Vecsey Ferencet, a huszadik század elejének egyik legnagyobb hegedűsét a művei alapján. Sokat elárulnak a szerzőjükről: sugárzik belőlük a Monarchia hangulata, az elégedettség, a tartás.

Nem könnyű darabok, de több közük van a könnyed alkotásokhoz, különösen a divatos olasz művekhez, mint az újító és merész kortársak korai műveihez. Sem Webern vagy Berg nincs a közelben, Bartók valahol nagyon messze van, viszont – meglepő – látótávolságon belülre került Piazzola és más dél-amerikai szerzők. Vecsey kortársa, az argentin Julian Agiurre, López Buchardo, vagy Alberto Ginastora. Ugyanakkor a Caprice fantastique című Vecsey-lemez legértékesebb darabja, a roppant nehéz Prelúdium és fúga, amely egyértelműen tisztelgés Bach előtt.

Szabadi Vilmos vecseys könnyedséggel felel meg a darabok támasztotta követelményeknek. Ha ő nem lett volna kapható arra, hogy lemezre játssza Vecsey darabjait, akkor Gidon Kremert kellett volna megkérni: Vecsey egyértelműen az Astor Piazzola-rajongó Kremernek való. Szabadi muzsikálására is igaz az, amit Tóth Aladár Vecsey hegedűjátékáról írt: "Virtuozitása sohasem oktalan pazarlás, de mindig szolid befektetés."

Ezek közül a többnyire a szonátákat idéző apróságok közül a Valse triste a legismertebb (Cziffra György átdolgozásában már a Hungaroton is kiadta): a keringő alapra (Homor Zsuzsanna pontosan, ihletetten zongorázza) halvány színekkel, de erőteljes kézmozdulatokkal festi fel Szabadi a csodálatos dallamot.

Könnyű elképzelni Vecsey hallgatása közben a monarchiabéli kávéházakat, az oda kissé kótyagosan, másnaposan érkező urakat, a kávéházak jótékony hangzavarát, amely jobban megnyugtatta olykor az éjszakában feldúlt kedélyeket, mint a tavaszi erdők csöndje, könnyű elképzelni a vörösbort kortyolgató írókat, a szivarozó Kosztolányit. Papp Viktor jóízű megállapítása juthat eszünkbe: Vecsey Bach Airjét tökéletesen játssza, közben pecsenyét is ehetne, ha volna még két keze. Ez igaz, de hozzá kell tennünk: bár meg tudná enni játék közben a pecsenyét, mégsem tenné. "Visszatartaná ettől finom, komoly ízlése" – írta Tóth Aladár (a Nyugatba) Vecseyről, aki Hubay Jenő legkiválóbb és mindhármójuknál ismertebb tanítványa volt. Vecsey már kilencévesen Berlinben koncertezett, 14 évesen pedig Bartók volt a zongorakísérője.

Ahogy könnyű elképzelni Vecsey Ferenc életének utolsó helyszínét, Velencét is, ahol egy grófnő férjeként élt és dolgozott (valamint keleti filozófiai munkákat tanulmányozott), könnyű odaképzelni zenéjét a Szent Márk térre, ahogy a Florian zenészei játsszák: ez a muzsika – például a Chanson nostalgique – ott érzi otthon magát, a világ egyik legjobb kávéházának teraszán, a világ egyik legszebb terén.

Vecsey Ferenc: Caprice Fantastique,
2005, Hungaroton, 4520 forint
Km.: Szabadi Vilmos (hegedű) és Homor Zsuzsanna (zongora)