Nándor

A hét portréja: Maurice Duruflé

2006.01.09. 00:00

Programkereső

Csupán tizennégy művet publikált hosszú élete során, mégis a 20. századi francia zene legjelentősebb alakjai között tartják számon orgonistaként, tanárként és zeneszerzőként egyaránt.

A normandiai Louviers-ben született 1902. január 11-én, nyolc éves korában került be a szomszédos Rouen katedrálisának énekes iskolájába, ahol az éneklés mellett zongorázni és orgonálni tanult, s itt ismerkedett meg a zeneelmélet alapjaival is. Tizenhét évesen Párizsba költözött, ahol Charles Tournemire (1870-1939) tanítványa, majd segédorgonistája lett a Saint-Clotilde templomban. 1920-ban került be a párizsi Conservatoire-ba, ahol Charles-Marie Widortól és Paul Dukas-tól zeneszerzést, Eugene Gigout-tól orgonálni tanult. 1922 és 1928 között gyakorlatilag minden tárgyban elnyerte az első díjat a Conservatoire év végi versenyein (1. díj orgonából, 1922; 1. díj összhangzattanból, 1924; 1. díj ellenpontból, 1924; 1. díj kíséretből, 1926; 1. díj zenszerzésből, 1928).

1927-től Louis Vierne (1870-1837) asszisztenseként működött a Notre Dame-ban, aki szerette volna őt megtenni utódjául, a hivatalos vezetés azonban mást részesített előnyben, így Duruflé a Saint-Étienne-du-Mont templom orgonistája lett 1930-ban, s ezt a tisztséget visszavonulásáig, 1975-ig ellátta. 1939-ben ő mutatta be Poulenc orgonaversenyét, s a szerzőt számos tanáccsal látta el a szólóhangszer regisztrációját illetően. Ebben az évben történt, hogy egykori mentora, Louis Vierne a Notre Dame-ban adott 1750. koncertje közben holtan esett össze – Duruflé ott volt Vierne mellett.

41392b41-abb4-4873-8cae-952bd6e475d9

1942-ben tanított Marcel Dupré orgonaosztályában a Conservatoire-ban, ahol a következő évtől kezdve összhangzattan-tanárként alkalmazták. Ebben az évben ismerkedett meg a nála tizenkét évvel fiatalabb Marie-Madeleine Chevalier-val, aki 1947-től asszisztense, 1953-ban pedig felesége lett. 1947-ben született Duruflé legismertebb és legjelentősebb műve, a Requiem (op. 9), amelynek általa vezényelt felvétele 1959-ben megkapta a legjelentősebb lemezdíjat. Az 1960-as években rendszeresen koncertezett az Egyesült Államokban, karrierjének 1975-ben egy autóbaleset vetett véget. Többet nem volt képes orgonálni, lakását is alig hagyta el 1986. június 11-i haláláig.

Noha Requiemje tette igazán ismertté, nem szabad elfelejteni, hogy orgonistaként is a legjelentősebbek közé tartozott, Poulenc orgonaversenye mellett ő mutatta be Vierne 6. szimfóniáját (1935), karmesterként közreműködött Saint-Saens 3. szimfóniájának és Charpentier Karácsonyi miséjének premierjén, de lemezen is rögzített Bach-interpretációi éppúgy fontosak, mint tanárai – Tournemire és Vierne – műveiből készült felvételei.

MAURICE DURUFLÉ MŰVEI

Op. 1, Tryptique
Op. 2, Scherzo (1926)
Op. 3, Prélude, Récitatif et Variations fuvolára, brácsára és zongorára (1928)
Op. 4, Prélude, Adagio et Choral varié sur le theme du "Veni Creator" orgonára és bariton kórusra (1930)
Op. 5, Suite (1933)
Op. 6, Trois Danses (1937)
Op. 7, Prélude et Fugue sur le nom d'Alain (1940)/(1942)?
Op. 8, Andante et scherzo (1940)
Op. 9, Requiem (1947) (további két változatban is létezik: kamarazenekarra orgonával, illetve szóló orgonára)
Op. 10, Quatre Motets sur des themes grégoriens a capella kórusra, (1960)
Op. 11, Messe "Cum Jubilo" baritonszólóra, baritonkórusra, zenekarra és orgonára (1966)
Op. 12, Fugue sur le carillon des heures de la cathedral de Soissons (1962)
Op. 13, Prelude sur l'introit de l'epiphanie (1960)
Op. 14, Notre Pere a cappella kórusra (1976) (unisono kórusra és orgonára írott változatban is létezik)