Sámuel, Hajna

A szűk esztendők percek a műemlékek életében

2006.01.09. 00:00

Programkereső

Nem tűzött ki maga elé teljesíthetetlen célokat, ezért nem is érték csalódások idén a Műemlékek Állami Gondnokságának igazgatóját, Csány Évát. A szűk esztendőkre felkészültek, igyekeznek mind több uniós forrást megszerezni, hogy a nagyobb felújítások se késlekedjenek.

- Hogyan emlékszik vissza a 2005-ös évre?

- Biztos, hogy bármikor a tavalyi évre visszagondolok, a fertődi Haydn-koncert kellemetlen sajtóvisszhangja mindig kísérteni fog. A sikerek sajnos mindig kisebb sajtónyilvánosságot kapnak, mint a félreértések. Reméltem, hogy a közelgő, 2009-es Haydn-évforduló talán lendíteni tud a fertődi programsorozat előkészítésén, most tapasztalnom kell, hogy korántsem. Tekintettel a közelgő választásokra, nem tudom, hogy ebben a kormányzati ciklusban még mit tudunk tenni a zökkenőmentes szervezés érdekében. Biztos, hogy a fertődi botrány is visszavetett az előkészítésen, a politika ugyanis nem szeret pénzt áldozni olyan területre, ahol nem egyértelműen biztos a sikerben. Más vállalkozásaink a várakozásaink szerinti alakultak. Azért nem éltem meg csalódást, mert nem tűztem ki elérhetetlen célokat. A kutatások, projekt előkészítések zajlanak a háttérben. Eszterházán a díszterem restaurálásával mindenesetre nagy lépést tettünk előre.

- A Műemlékek Állami Gondnoksága számos új épülettel gazdagodott nemrégiben, követi-e a bővülést a források gyarapodása?

- A ránk háruló anyagi teher nem arányos az épületszám növekedéssel, hiszen számos műemlékben ingyenes használó tevékenykedik, és többnyire ellátják a fenntartási kötelezettségeiket is. Tárgyalunk róla, hogy tíz-tizenöt év alatt az épületekben kényszerűen elhelyezett intézmények ki tudjanak valamikor költözni. A folyamat hosszabb előkészítést igényel, számukra valószínűleg újabb épületet kell emelni. A műemlékvédelem területén sem lenne elképzelhetetlen az úgynevezett ppp módszer bevezetése. Mi is látjuk, hogy véges az állam teherbíró képessége, és nem gondoljuk, hogy pár év alatt nagyságrendekkel növekedhet a műemlékekre szánt összeg.

- Vajon a műemlék felújításra tervezett költségvetési összegből lehet-e folytatni a nagyobb beruházásokat?

- Lehet, hogy a felújítások üteme némiképp lelassul, de Fertőd esetében is nagyon bízunk abban, hogy a kiskastély tömbjének helyreállítására lehetőségünk lesz pályázni. A mi dolgunk az előkészítés arra az eshetőségre, hogyha megérlelődik az elhatározás a komolyabb rekonstrukcióra, azonnal el lehessen sütni a startpisztolyt.

- A műemlékvédelem területén dolgozó szakemberek gyakran emlegetett panasza, hogy nehéz bármit is előre tervezni, hisz a munkálatokat nagymértékben befolyásolják a négyévente változó kormányzati ciklusok.

- A műemlékvédelem nem hálás a terület, hiszen a munkák finomsága és igényessége miatt a kivitelezés hosszabb folyamat, és ezért ritkán látható egy választási cikluson belül az eredménye. Lehet, hogy emiatt a döntéshozók is nehezebben áldoznak a területre. Reménykedem azonban benne, hogy a zöld mozgalmak mintájára nálunk is egyre erősebb lesz az épített örökség megőrzése iránti tudatosság - elég csak a hetedik kerületi Óvás egyesület tevékenységére gondolnunk. Ha a társadalom kikényszeríti épített örökségünk fokozottabb védelmét, akkor a politika is áldoz majd rá. A politikus ugyanis a saját jól felfogott érdekében azt teszi, amit a politika törvényszerűségei diktálnak számára. Kedvenc példám a skót National Trust: a Műemlékek Állami Gondnokságának helyi megfelelője például pártoló tagsággal rendelkezik, és választási ciklusonként mindig tárgyalóasztal mellé tudják ültetni a kormányon lévő pártokat.

- Esterházy Antal herceg lakrésszel rendelkezik a fertődi kastélyban és szívesen vesz részt a kastélyegyüttes életében. Milyen szerepe lehet a hajdani birtokos családok leszármazottainak a történeti házakban?

- Számos volt szocialista országban visszaadták a hajdani ingatlanok tekintélyes részét, a magyar arisztokráciával azonban nem viselkedett nagyvonalúan az állam. Ha élnek a család leszármazottai - nemcsak Fertőd erre példa, hanem például Nádasdladány esetében Nádasdy Ferenc, vagy Fehérvárcsurgón Károlyi György - mi tudatosan törekszünk arra, hogy őket is bevonjuk a kastélyok életébe. Egyrészt az elemi tisztesség is ezt kívánja, másrészt a közvélemény szempontjából sem utolsó, ha személyük hitelesít egy munkafolyamatot. Ráadásul nagyon sok ismerettel rendelkeznek a kastélyról a háború utáni időszakról. Ha valaki érdekelt az autentikus helyreállításban, akkor ők bizonyosan azok.

- Az örökségvédelmi törvény módosításának vitájában nem sikerült szűkíteni a tartósan állami kézben tartandó műemlékek listáját...

- A kastélyok magánosításáról folyó vita sohasem csillapodik. Létezik egy gazdasági megközelítés, mely szerint tehermentesíteni kell az államot a felújítási költségektől. Véleményem szerint talán nem most jött el az ideje a nagy hullámú kastélyprivatizációnak. A gazdasági ésszerűség szerint sem időszerű most a magánosítás. A kastélyok piaci ára jóval a valós értékük alatt mozog. Talán pár év múlva vagy némi állami invesztíció segítségével sokkal jobban lehetne őket értékesíteni.

- Sajnos nem számít ritka jelenségnek, hogy pusztán a jelzálogkölcsön felvétele miatt szerzik meg a tulajdonosok a kastélyépületet…

- Néha kétes szándékú vállalkozásokhoz kerülnek nagy értékű műemlékek. A ránk bízott állománynál a gazdasági szakemberek számításai is azt igazolták, hogy átlagos üzleti megtérüléssel nem nagyon állíthatóak helyre. Vagy nem tud számolni vagy eleve tisztességtelen, aki azt sugallja, hogy üzleti alapon be lehet fejezni a rekonstrukciót. Sajnos az állami szereplők sem gondolták végig a történeti épületek újrahasznosításának igazi lehetőségeit. Jó lenne, ha az állami szféra egy új feladat vagy bővülés előtt, nem rögtön egy új, zöldmezős beruházásban gondolkozna, hanem szétnézne a történeti épületek között alkalmas ingatlanok után. Ezzel két legyet ütnénk egy csapásra.

- Mintha nem a műemlékvédelemnek állna manapság a zászló…

- Mi a szocializmusban sem voltunk előtérben, mert kastélyok és kúriák egy nem kívánatos társadalmi réteg emlékanyagának számítottak. A rendszerváltás idején pedig az egyéb fontos társadalmi gondok mellett nem jut elegendő pénz a műemlékek védelmére. Azok a házak ellenben, amelyek kibírtak két-háromszáz évet, még öt-tíz év múlva is állni fognak. Jó lelkiismerettel állíthatom, hogy a ránk bízott műemlékek állagromlást nem szenvednek. Az ő életükben öt tíz év - melynek során talán a magyar gazdaság ereje majd több lehetőséget biztosít a hasznosításukra - , mindössze perceket jelent.