Jácint

Rondó - a Contemporary Gregorian című produkció közreműködői válaszolnak

2006.01.09. 00:00

Programkereső

Contemporary Gregorian címmel ad lemezbemutató koncertet január 9-én a Zeneakadémián a Voces4 Ensemble és a Dés László–Balázs Elemér Quartet. Rovatunkban ezúttal az előadás három közreműködőjét kérdeztük arról, milyen inspirációkat nyerhet egy zenész két, térben és időben ennyire távol eső zenei hagyományból?

Balázs Elemér (dob)

Az előző, magyar népdalokat feldolgozó lemezem kapcsán írtam le AZT a gondolatot, miszerint a zenei stílusok között nincsenek zárt kapuk. Ezen gondolatmenet alapján jutott eszembe, mi lenne, ha a gregorián és a jazz találkoznának valamilyen módon. Mindig csodáltam a gregorián zene szépségét, a kor (korszak) misztikumát. Rengeteg energia és egyben nyugalom árad ebből a zenéből. Hihetetlen precizitása és cizellált dallamai rabul ejtettek, ahogy a kor szellemisége is, amelyet sugároznak. A gondolat évekig érlelődött bennem, míg tavaly megkerestem Mizsei Zoltánt, akiről tudtam, hogy egyházi zenével foglalkozik. Azzal az ötlettel fordultam hozzá, hogy hozzuk össze ezt a két zenei világot; a gregorián és a jazz találkozását. Ő örömmel fogadta az ötletet. Ezután kezdtem el gondolkodni a jazz-rész hangzásán, azon, milyen hangszerek legyenek benne. Arra jutottam, hogy az akusztikus trió szaxofonnal egészüljön ki, mely nagyon illik ebbe a zenei világba. Így kerestem meg Dés Lászlót, akivel már több nagyszerű munkánk volt együtt. Fantasztikus szólistának és nagyon nyitott művésznek tartom, és ő is nagy örömmel fogadta a kezdeményezést. Ekkor alakult meg közös kvartettünk, a Dés László–Balázs Elemér Quartet, Mizsei Zoltán pedig megalakította a Voces4 Ensemble-t: így állt össze a Contemporary Gregorian projekt. XXI. századi stílusban improvizálunk archaikus, eredeti dallamokra. Próbálunk természetesen reagálni az eredeti dallamokra, és nem megerőszakolni az eredetiséget. Próbáljuk elkerülni az erőltetett találkozásokat, inkább finoman átszőtt átvezetésekkel oldjuk meg az átmeneteket. A darabokat közösen választottuk ki:a gregoriántól eljutottunk a harmóniákban gazdag motettákig. A gregorián anyagot a Notre-Dame-i és a katalán iskola darabjaiból válogattuk, a motetták közül Stoltzer, Festa és Lassus műveit. Már az első próbán kiderült, hogy nagyon izgalmas dolog van kialakulóban: ezek a darabok nagy inspirációval és energiákkal hatottak ránk.

Dés László (szaxofon)

A jazz zene természeténél fogva szintetizáló műfaj. Mindenfajta zenét képes befogadni, és minden műfajból, stílusból képes inspirációt meríteni. Magáévá teszi, megrágja, és valami egészen mást hoz ki belőle. A jazz műfajában a téma mint kiindulópont csak ürügy. Az a lényeg, ami utána jön. Harmonizáció, ritmika, improvizáció. Ebben az esetben azonban nem egészen erről van szó. A jazz quartet reflektál az elhangzó gregorián dallamokra, motettákra (még ha néha nagyon áttételesen is), meghagyva az elhangzott mű egyes zenei elemeit. Így reményeink szerint a két műfaj egy harmadikat hoz létre. A középkori és a reneszánsz zenében teljesen természetes volt az improvizáció, ezt a képességét az évszázadok alatt elveszítette a komolyzenei előadóművészet. Van még egy szempont, amiért ezt a zenei korszakot választottuk. A gregorián és a reneszánsz zene viszonylag egyszerű – illetve annak tűnő – szövete, tisztasága könnyebben „hagyja magát” feldolgozni, időbeli távolsága ellenére jobban magába engedi a kortárs jazzt, mint a későbbi korok bonyolultabb textúrájú, szigorúan strukturált zenéi. Sajnos a most divatos könnyűzenei irányzatok (világzene, crossover stb.) azzal, hogy hozzátesznek valamit a tökéletesen megkomponált zenei struktúrákhoz, azt ölik meg a művekben, ami a lényegük: a lélegzésüket, dinamikájukat, érzékeny, érzéki szövetüket. Felhígítják, elpancsolják, tehát nem hozzátesznek, hanem elvesznek belőle. Mi azt akartuk, hogy a középkor, illetve a 21. század zenéje, a jazz természetesen mutatkozzon meg, minden torzítás és könnyítés nélkül, a maga erejével. Hiszen így történhet meg, hogy a két műfaj kontrasztja jobban megmutatja a bennük rejlő értékeket, izgalmakat, sőt, felerősíti azokat. Már a próbák alatt, de különösen felvétel közben azon vettük észre magunkat, hogy egy eddig soha nem tapasztalt inspirációt kapunk az elhangzó művekből. Elfelejtettük, hol vagyunk, teljesen belefeledkeztünk a játékba, és egyik variációt vettük fel a másik után. Remélem, ez hallatszik a lemezen.

Mizsei Zoltán (bariton)

A legfőbb inspiráció voltaképpen az egymásra találás öröme. Amíg a hangszeres jazzben a jelen idejű rögtönzés dominál, addig a mi esetünkben a vokális műzene keletkezésekor volt meghatározó tényező az énekes improvizáció. Hisz a gregorián eredendően improvizatív, évszázadokon át kizárólag szájhagyomány útján formálódó műfaj volt, ahol a szent szöveg olvasásának és a rá alkalmazott különböző dallami formulák szabad és invenciózus felhasználásának ötvözeteként kristályosodott ki a repertoár, s azon keresztül maga a gregorián stílus. Ez a formulák alapján történő rögtönzés ugyanúgy jelen volt a Voces4 által megszólaltatott további két korszak zenéjében is. A Notre Dame-i iskola 12-13. századi orgánumai is a többszólamúság kialakulását meghatározó ún. „supra librum” rögtönzési technika útján jöttek létre, ahol az egyszólamú gregorián éneket tartalmazó könyv fölött szabad ellenpontot rögtönöztek az énekesek. Hasonló technikának nem volt híján a reneszánsz zenész sem. Számos leírásból értesülhetünk a fejből („alla mente”) való többszólamú éneklésről vagy hangszerjátékról. S bár a Voces4 az említett korszakoknak már kottában rögzített darabjait énekli, azok mindegyikén átfénylik a létrejöttüket megelőző és elősegítő eleven énekhagyomány. A közös produkcióban eredendően a vokális darabok inspirálják a rájuk reflektáló hangszeres darabok jelen időben kialakuló formáját, artikulációját, hangvételét. Azonban a bennük felszabaduló új és új invenciók, a rendkívüli egymásra figyelés útján spontán megszülető zenei tartalmak visszahatnak a rögzített zenét megszólaltató énekegyüttesre is, s ez a folytonos „energia-visszacsatolás” lendíti előre a két kvartettet alkalomról alkalomra.