Kelemen, Klementina

Akit csak a zene érdekel

2006.02.06. 00:00

Programkereső

Fischer Ádámmal Budapesten szerettünk volna beszélgetni, ám erre márciusig nincs lehetőség. Bécsben Ring-ciklust vezényel, ezután Zürichben fogja Mozart két operáját előadni, a Titust és a Figarót, majd az Osztrák-Magyar Haydn Zenekar vezetőjeként a salzburgi Mozart-héten Mozart-szimfóniákat vezényel. Február végén pedig a Müncheni Operában Wagner Bolygó Hollandijának bemutatójára készül. Bécsi hotelszobájában Mesterházi Gábor hívta fel a Walkür előadását követő napon.

Fischer Ádám

- Ön a Tavaszi Fesztiválon Mozart Pásztorkirályát vezényli, nyáron pedig a Művészetek Palotájával közös Wagner-fesztivál keretében a Parsifalt. Létezik-e operakarmester, illetve Ön annak tartja-e magát?

- Nem. Természetesen más feladat operát vezényelni, mint koncertet, ahogy a szólóhangszer és a kamarázás között is van különbség. Egy karmesternek mind a kettőt tudnia kell, ahogy jó, ha egy oboista tud angolkürtözni is. Az operának nyersebben drámai tartalma van. Ha az ember sok operát vezényel, a szimfóniákat is talán drámaibb módon közelíti meg. Ha sok lírai művet vezényel, akkor az operában is jobban érvényesíti a líraiságot – tehát zeneileg visszahat egyik a másikra.

- Hogyan vesz részt Wagner-fesztivál szervezésében?

- A nem zenei szervezést nem én végzem. A Művészetek Palotája tűnik az első olyan partnernek, amelyről úgy érzem, megbízhatok benne. Magyarországon sok olyan intézmény van, amely máról holnapra él – erről nem feltétlenül tehetnek. De nekem 2009-re is van írásban lekötött szerződésem, tehát megbízható partnerekre van szükségem.

- Van-e szó arról, hogy a jövőben együttműködne az Operaházzal?

- Szó van, együttműködés nem lesz. Karmesterként sem. Nem élek Magyarországon, tehát ha itt vagyok, azt az időt a saját zenekarommal szeretném tölteni.

- Ön választotta az idén elhangzó három operát: az említett kettőt, illetve egy őszi Titus-előadást?

- A Dán Rádió Kamarazenekarával, amelynek vezető karmestere vagyok, Mozart opera seriáit vettük CD-re. Hangversenyszerűen elő is adtuk, ez adta az ötletet a Tavaszi Fesztivál rendezőinek, a Mozart-év alkalmából. A Parsifal az én ötletem volt – ez a Ring előkészítése lesz –, és alkalmat ad arra, hogy a Rádiózenekarral, a Rádióénekkarral és a Gyermekkórussal létrehozzuk az első nagy közös produkciót.

- A Brahms-szimfóniák próbáin a Rádiózenekart zeneakadémistákkal egészítették ki. Ez a Wagner-fesztiválhoz szükséges zenekar előkészítése?

- Nem. Az, hogy én fiatal zenészeket vonok be a zenekari munkába, nem azt jelenti, hogy olcsó munkaerőt akarok. A zenekar életének folytonosságát biztosítani kell. Sokszor dolgoztam ifjúsági zenekarokkal. Az a tapasztalatom, hogy vagy a karmester legyen fiatal, vagy a zenekar, a kettő együtt ne, mert abból senki sem tanul. Minél több profi zenész dolgozik együtt, annál jobban hatnak egymásra. És amit az ember húsz-huszonkét éves korában csinál, az az egész pályáját befolyásolni fogja. A jövő muzsikusgenerációját saját érdekében vonom be a munkába. De ez nem jelenti, hogy feltétlenül őket kérem fel egy nagyobb produkcióhoz, ha viszont igen, akkor őket is meg kell fizetni. És a zenekarnak jó, hogy megismerik a fiatalokat. Ez a Rádiózenekar műhelye, maga neveli az utánpótlást – minden szakmának kell utánpótlással törődnie. A zenekari munkát az iskolában nem lehet megtanulni, csak a gyakorlatban.

- Hogy áll most a Rádiózenekar?

- Tudatosan nem figyelem, milyenek, amikor nem én vezénylem őket. Az a teóriám, hogy egy zenekar úgy játszik, ahogy vezénylik. Arra vagyok kíváncsi, milyen az, mikor velem játszanak, én mit tudok velük elérni. Másrészt beleszólhatok, kit hívnak meg vendégkarmesternek – csak pénz nincs erre. A többi zenekart nem ismerem, így nem tudom, milyen a Rádiózenekar a magyarországi zenekarokhoz képest. Nekem az a fontos, hogy a Rádiózenekar és én Magyarországon és külföldön egyaránt magas színvonalú koncerteket tudjunk adni. A természetesnél nagyobb fiatalítást nem tervezek. Inkább az együttes adottságaihoz keresem a repertoárt. Jövőre a Bécsi Ünnepi Heteken a Háry Jánost adjuk elő. De egy ilyen koncert kirakat – Budapesten azt is meg kell gondolnunk, mi az, amire bejön a közönség.

- Helyben vagyunk. A Zeneakadémián elkeserítő volt, amikor üres sorok előtt adták elő Bartók Csodálatos Mandarinját és Mahler 1. szimfóniáját. Mit lehet tenni ez ellen?

- Ne is mondja… Előre szeretném bocsátani, hogy a Rádió jegyeladással foglalkozó munkatársai személy szerint legkevésbé sem hibáztathatók, ők lelkesen dolgoznak egy elavult rendszerben. A jegyirodák nincsenek összekötve számítógéppel. Sajnos a mi esetünkben a zenei körök nehézségein túl ott vannak a Rádió nehézségei. Meg kellene nézni, más szervezésű koncertek miért vannak jobban eladva. Furcsa módon én állandóan olyan emberekkel beszélek, akik nem tehetnek róla... Nem értek hozzá, hogyan kell hangversenyeket eladni, a szervezőket se szeretem szidni. Annyi tény, hogy ez így nem maradhat – de pl. amíg a Rádiónak nincs elnöke, addig hogyan változzon bármi? De nem én akarom kimondani az igazságokat – a zenével szeretnék foglalkozni. A teljes Mandarint nagyon szeretnénk megismételni, a zenekar is, éppen azért, mert oly kevesen hallották.

- Lehet-e repertoárválasztással közönséget toborozni? Vegyük az évfordulókat – Mozart-év, Bartók-év, hamarosan Haydn-év. Önnek mindhárom szerzőhöz régóta sok köze van. E szerzőket a Rádiózenekar is sokat fogja játszani mostanában?

- Készülünk az évfordulóra, de nem túlzottan. Az Osztrák-Magyar Haydn Zenekar is az én együttesem, nem szeretnénk magunknak konkurrenciát támasztani. Ha az embernek több gyereke van, mindegyikre gondolnia kell. Az Osztrák-Magyar Haydn Zenekar is játszott már Wagnert, de többet itthon nem fog. A Rádiózenekar a Mahler-Wagner vonalat folytatja. A két zenekar – rendeltetésénél fogva – más hangzású, meg kell találnia saját repertoárját. Az 1956-os forradalom leverésének 50. évfordulójára pl. Ligeti Requiemjét adjuk elő. Kevés énekkar vállalkozik erre, mert túl nehéz – tehát nekünk való.

- A Rádiózenekar tagjai hagyományosan rengeteg kortárs zenét játszottak, pl. alkalmazott zenéket hangjátékokhoz.

- Megváltozott a Rádió is. Ettől függetlenül az új magyar zene bemutatása a mi profilunk maradt, és a zenekar hozzá van szokva a stúdiómunkához is. Ennek van jó és rossz oldala. A Mannheimi Zenekar pl. sokkal többet hibázott, amikor rádióközvetítés volt. A Rádiózenekarnak viszont hátránya volt, hogy fél óra után nehezen koncentráltak a tagok. A hiányosságokon kell dolgozni, és kiaknázni, amit tudnak.

- Fontos-e egy évforduló, vagy csak ürügy, hogy elő lehessen adni máskor ritkán hallható műveket?

- Csak ürügy. Ismeretlen Mozart nincs, ám ha a Mozart-év megmutatja a szerző kevésbé ismert arcát, akkor megéri. A Pásztorkirály, a Mitridate, a Lucio Silla pl. a legnagyszerűbb zenék közé tartozik, de ezt csak idén lehet előadni. Tudom, hogy lesz, aki vitatkozik velem, de Bartók életműve egyenetlenebb. A Kossuth-szimfóniát pl. én nem szeretném vezényelni. Engem a Csodálatos Mandarin és a Zene érdekel legjobban, és további hat-nyolc mű, melyeket szeretek. Nem vagyok olyan mértékig Bartók-specialista, mint Mozart-specialista.

- Ismeretlen Haydn?

- Az összes Haydn-szimfóniát felvettük, de a legnagyobb kedvenceket szívesen játsszuk újra. Azokat is, amelyeket kevésbé szokás, pl. a 93., 97., 89. szimfóniát. Természetesen ez is helyfüggő: Eszterházán a 30-40-eseket a legjobb játszani – ezek a Művészetek Palotájában viszont nem hatnának.

- Mikor látjuk az Osztrák-Magyar Haydn Zenekart Budapesten?

- Ez egy osztrák bejegyzésű zenekar, ezért magyar közpénzből csak hozzájárulásra van lehetőség, ugyanakkor az osztrák állami szubvencióból nem lehet magyarországi koncertet rendezni. Tehát szükség van egy szponzorra, aki kiegészíti a hiányzó forrásokat. Amíg a patthelyzet nem oldódik meg, addig nem tudunk itthon fellépni.

NÉVJEGY

Karmester, Budapesten született (1949), zeneszerzést és vezénylést hazai stúdiumok után a Bécsi Zeneművészeti Fõiskolán tanult. Nemzetközi karrierjét milánói versenygyőzelme indította el (1973), azóta rendszeres vendége a világ nagy operaházainak (Wiener Staatsoper, Milánói Scala, Met stb.) és fesztiváljainak (Salzburg, Bregenz, Maggio Musicale stb.), valamint lemezsorozatokat (például: Haydn összes szimfóniája) készít. Öt évig (1987–1992) volt a Kasseli Állami Színház zeneigazgatója, 2000 őszétől a Mannheimi Nemzeti Színház operaegyüttesét vezeti, visszatérő vendég Bayreuth-ban. Spiritus rectora és művészeti vezetője az Osztrák–Magyar Haydn Zenekarnak és a Dán Rádió Kamarazenekarának, inspirálója a Gustav Mahler tiszteletére létrehívott ünnepi rendezvényeknek. 2004 őszén Vásáry Tamást váltotta a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának élén, egyelőre – szerződés híján – első vendégkarmesterként.

Hobbi: főzés
Kedvenc film: Hyppolit, a lakáj
Kedvenc könyv: Nadolny: A lassúság felfedezése
Kedvenc zeneszerző:Mozart
Kedvenc karmester: Carlos Kleiber
Kedvenc zenekar: Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, Osztrák-Magyar Haydn Zenekar, Dán Rádió Kamarazenekara
Kedvenc ország: Olaszország