Máté, Mirella

Messiaen, jégeralsó nélkül

2006.02.08. 00:00

Programkereső

A közönség részéről is rekordgyanús teljesítmény lehet végighallgatni a 20. század egyik legmonumentálisabb orgonaciklusát egy igen hiányosan fűtött templomban, miközben kint metsző mínuszok tombolnak. A vállalkozás sikerét elsősorban az előadó, a mű, a helyszín, valamint egy jégeralsó interakciója szavatolhatja. Azonban – mint saját példámon is kiderült – utóbbi segédeszköz statisztikai hozzájárulása a sikerhez szerencsére igen csekély lehetetett.
cb78e19f-4205-4ec0-9d8b-ac1a6b25d3af

Aki velem együtt eljött február 4-én este Pest legrégibb épületébe, a majd’ egy évezredet megélt Belvárosi Plébániatemplomba meghallgatni Olivier Messiaen orgonaciklusát, Az Úr születését (La Nativité du Seigneur) egy fiatal orgonista, Horváth Márton Levente előadásában, az említett külső körülmények ellenére is nagyon jól választott.

Az Úr születése a múlt század orgonairodalmának kulcsműve, koncerten mégis rendkívül ritkán hallhatjuk. Ez talán nem is baj, ha figyelembe vesszük: a műhöz méltó színvonalon igen kevés hazai orgonista képes megszólaltatni a teljes Nativité-ciklust. Legföljebb csak részletei hangzanak fel egy-egy orgonaesten. Horváth Márton Levente koncertjének külön erénye volt, hogy élőben meghallgathattuk a teljes művet – az valóban így alkot kerek egészet. A kilenc orgonameditáció kilenc bibliai igére épül, amelyekben – a szigorú zenei szerkesztés mellett –metaforikus–hangulatfestő elemek is helyet kapnak, zseniálisan bánva a 20. század zeneszerzői eszköztárának legjavával. (Külön érdemes megemlíteni, hogy a zene értelmezésében az est orgonistája által írt, jól szerkesztett egyoldalas műismertető szöveg segítette a hallgatókat.)

Horváth előadásában a pesti templom hidegében sem tűnt hosszadalmasnak a teljes Nativité. A fiatal orgonista és zeneszerző nemcsak pontosan érti Messiaen formáit és harmóniáit; az előadás technikailag is tökéletesnek bizonyult, s ha nem ismertem volna a kottát, vagy nem játszottam volna magam is egy-egy tételt a ciklusból, az előadás alapján nem éreztem volna át a darab technikai nehézségeit. Nehézkességnek vagy – orgonistáktól sajnos eléggé gyakran hallott – maszatolásnak s értelmetlen játéknak semmi nyoma nem volt. A formarészek világosan és logikusan következtek egymásból, s a karakterek hajlékonyan és kifejezően születtek meg a bibliai mondanivaló szolgálatában. Talán a közönség kevéssé zeneértő része sem gondolta úgy, hogy ez a „nehéz” 20. századi alkotás elérhetetlen volna. Ennek persze az volt a feltétele, hogy a mesterművet annak színvonalán adják elő.

Hogy a jégeralsót elfelejtettem, csak kicsit bántam – ezt a koncert-meditációt mindenesetre a nyári időszakban is meghallgatnám még egyszer (vagy többször).

(2006. február 4. 19:15, Belvárosi Főplébániatemplom; Horváth Márton Levente orgonaestje; Messiaen: La Nativité du Seigneur)