Gellért, Mercédesz

A hét portréja: Szőllősy András

2006.02.27. 00:00

Programkereső

Szászvárosban született 1921. február 27-én. A Pázmány Péter Tudományegyetemen 1944-ben szerzett bölcsészdoktori diplomát, egyidejűleg a Zeneművészeti Főiskolán Kodály Zoltán és Viski János növendéke volt. Zenei tanulmányait a római Santa Cecilia Akadémián Goffredo Petrassi irányításával folytatta. 1950-től a Zeneművészeti Főiskolán tanított.
839e1239-3d70-4f55-9729-b9f3e58bbc4d

A ’40-es évek végétől a ’60-as évek végéig elsősorban mint zenetudós és kritikus tevékenykedett. Értékes írásai jelentek meg Kodály, Bartók és Honegger munkásságáról. Az általa készített Bartók-műjegyzéket (amelyben egy Sz-betű és egy szám jelzi az egyes daarbokat) ma is világszerte használják.

Első nemzetközi sikerű műve az 1968-ban írt III. Concerto volt, amellyel 1970-ben Párizsban elnyerte "Az év legkiemelkedőbb zeneműve" címet az UNESCO Nemzetközi Zeneszerző Seregszemléjén. Hasonlóan nagy sikert aratott 1972-ben a Trasfigurazioni című zenekari darabja. A ’80-as évek elején vokális műveket kezdett komponálni (In Pharisaeos, Planctus Mariae, Miserere). Az évtized második felétől kezdve a hangszeres kamarazene került figyelme középpontjába (Töredékek, 1985; Vonósnégyes, 1988; Elégia). 2002-ben született Addio című, szólóhegedűre és kamaraegyüttesre írt szerzeménye, amelyet Kroó György emlékének ajánlott. Számos filmhez, színpadi darabhoz és rádiójátékhoz is komponált zenét.

1971-ben Erkel-díjjal jutalmazták, 1985-ben Kossuth-díjjal tüntették ki, a Bartók-Pásztory-díjat pedig kétszer is (1986, 1998) megkapta. 1987-ben a francia kormány részesítette magas rangú kitüntetésben. 1993-ban a Széchenyi Művészeti Akadémia tagja lett.