Sámuel, Hajna

Primus inter pares?

2006.03.03. 00:00

Programkereső

Mozart és Stravinsky kamarazenéje nem feltétlenül illik egymáshoz, mégis érdekesnek ígérkezett a BFZ művészeinek kamarahangversenye, melyet szokás szerint a Fesztiválzenekar próbatermében tartottak február 26-án. Ezúttal nem az Eckhardt-vonósnégyes, hanem tizenkilenc „független” zenész mutatta meg, mit tud.

Nagyhírű együttesek is rendre megbuknak (legalábbis nálam), amikor Mozart kamarazenéjét játsszák – idén nem először, de feltehetőleg nem is utoljára mondom el: Mozart az egyik legnehezebben játszható zeneszerző. Amilyen tiszta és szeretetreméltó Klarinétötöse, annyira nehéz az átlagosnál jobban megszólaltatni. A Fesztiválzenekar alkalmi vonósnégyesének legnagyobb hátulütője az volt, hogy a brácsás, Szőke Nikoletta kivételével senki sem mert természetesen játszani. Elsősorban a szólók voltak bátortalanok. Hiába zenélt intelligensen az első hegedűs Gál-Tamási Mária, játékából hiányzott a határozottság – és mivel Ács Ákos (klarinét) sem vállalta az alkalmi együttes vezetését, sokszor lógott egy-egy dallam, egy-egy gondolat a levegőben. A kísérőszólamok figyelmének köszönhető, hogy a darab többé-kevésbé hiba nélkül szólalt meg – sokszor a brácsa vette át az irányítást. Mozart zenéje persze ebben a nem túl egyedi előadásban is a legjobb zenék egyike, ez azért – mint minimális program – kiderült vasárnap koraeste.

A szünet után egy másik alkalmi vonósnégyest hallhattunk, amelyben az első hegedűt Rácz József játszotta. A két félidő közti legnagyobb hasonlóságot abban látom, hogy itt se neki jutott a főszerep. Sőt, határozottan úgy érzem, a négy vonós közül az ő játéka volt a legötlettelenebb. Itt is a brácsást illeti dicséret: Csoma Ágnes nemcsak pontosan, hanem lelkesen is muzsikált, olykor ő vezette a kvartettet. Stravinsky Kettős kánonja inkább bevezetésnek hatott, a Concertino sokkal érdekesebb mű – elmondhatjuk ezt az előadásról is, leszámítva Rácz József hibátlan, de kissé fád hangú szólóját. Hasonlóan precíz interpretációban hallhattuk az 1914-ben keletkezett Három darabot – csak a humor maradt ki belőle. (Emlékszem a Borogyin Vonósnégyes amúgy cseppet sem humoros budapesti koncertjére, melyen a középső Stravinsky-darab volt az egyik ráadás – akkor derült a közönség is.) A kegyetlenül nehéz művek pontos megszólaltatásában Lezsák Zsófiát (szekund) és Liptai Gabriellát (cselló) is dicséret illeti.

8988db6f-2725-4fb5-8647-2c6cf3b15129

A játékos kedv igazán a Szeptettben kezdett megjönni. Itt a három vonós hangszer három fúvóssal „felesel”, köztük a zongora közvetít. Bár egy-egy kisebb baki, bizonytalan belépés előfordult (elsősorban a klarinétoson, Kiss Gy. Lászlón látszott, mennyire kell koncentrálni), végre kiderült, miért érdemes műsorra tűzni Stravinsky kamaraműveit. A művet záró fúvós-zongorás fúga pedig igazán az előadók dicséretére válik. A koncert végén kétszer is előadott Rag-time tizenegy hangszerre igazi örömzene volt, mintha az előző darabokban felhalmozott feszültség itt jókedvben csapódott volna ki. Ebben az se volt zavaró, hogy egyik-másik hangszer lötyögött – hiszen ez a műfajtól sem áll távol. Külön kiemelném a „ritmusszekciót” (Fejérvári Zsolt – bőgő, Herboly László – ütők, de ide sorolom a cimbalmos Farkas Rózsát is), akik egymástól szokatlanul távol helyezkedtek el a színpadon, mégis tökéletesen adták az alapot a fúvósok és a vonósok játékához.

Úgy érzem, az egész koncert klasszisokkal jobb lehetett volna, ha a két vonósnégyes rátermettebb vezetőkre talál. Így viszont olyanok nevét is érdemes megjegyeznünk, akik általában kevesebb szereplési lehetőséghez jutnak – mindenekelőtt a két említett brácsásét.

(2006. február 26. 17:00 BFZ Próbaterme; A Budapesti Fesztiválzenekar művészeinek kamarahangversenye; Mozart: A-dúr klarinétötös, K 581; Stravinsky: Kettős kánon vonósnégyesre; Concertino vonósnégyesre; Három darab vonósnégyesre; Szeptett, Rag-time tizenegy hangszerre; km. Gál-Tamási Mária, Czenke Csaba, Rácz József, Lezsák Zsófia (hegedű), Szőke Nikoletta, Csoma Ágnes (brácsa), Dvorák Lajos, Liptai Gabriella (gordonka), Fejérvári Zsolt (nagybőgő), Ács Ákos, Kiss Gy. László (klarinét); Jóföldi Anett (fuvola), Szakszon Balázs (harsona), Szőke Zoltán (kürt), Benkócs Tamás (fagott), Czeglédi Zsolt (kornett), Félegyházi Károly (zongora), Farkas Rózsa (cimbalom), Herboly László (ütőhangszerek)