Sámuel, Hajna

"Végveszélyben az iskolai ének-zenetanítás"

2006.03.09. 00:00

Programkereső

A nemrég lezárult V. Magyar karvezető Konferencia szép hagyományt folytatott: fontos szakmai témákban, jeles előadók összegezésében új ismereteket, új szempontokat adott a karnagy-tanároknak, s most is felelősen vizsgálta a zenei nevelés és a kórusélet kérdéseit.
3ca1d7b3-820c-4c6d-b306-47c2c41efdec

A vendégek az ország minden tájáról érkeztek, és a történelmi Magyarország jeles muzsikusai is részt vettek a munkában. A konferencia idén Bartók Béla születésének 125. évfordulója alkalmából az ő gondolatait és műveit helyezte a középpontba. Tisztelgő hangversennyel emlékezett Gárdonyi Zoltánra születésének 100. évfordulóján, és a közös ügy örömével ünnepelte a Nemzetközi Kodály Társaság fennállásának 30. évfordulóját.

Kodály jelmondata: „Legyen a zene mindenkié!” megtermékenyítette a magyar zenei élet alapját, a zeneoktatást. Világra szóló eredményeinket nagy elődeink hozták létre – de a közvetlen múlt és a ma generációja rövidlátóan teszi tönkre azt. Konferenciáink visszatérő témája az iskolai zeneoktatás helyzetének elemzése, amely ma szomorú képet mutat. Elveszett a kincs, csak néhány iskola őrzi a nemes hagyományt, a magas színvonalat. A művésztanárok és karvezetők kétségbeesett kiáltásai visszhang nélkül halnak el.

A Nemzetközi Kodály Társaság elnöke, Gilbert de Greeve belga zongoraművész 1975 óta elkötelezett híve a „magyar mintának”. Beszédében három fő területet jelölt meg, amelyek mindegyike döntő fontosságú a magyar zenei közoktatásban:
- a nemes zenei anyag – magyar népzenei kincs és a kiemelkedő zeneszerzői tevékenység ezt biztosítja
- a minőségi tanárképzés – Kodály gondolata szerint a művésztanár képzés, elhivatott és magasan képzett személyiségek, vonzó életpálya és társadalmi megbecsülés
- és a „gyakoriság” – zenét csak folyamatos gyakorlással lehet tanítani és tanulni

Ehhez a magyar énektanár- és karnagytársadalom még hozzáteheti: az értéket és kultúrát igénylő társadalmi szemlélet kialakításához segítő szellemi és anyagi háttér kell.

A konferencia fórumbeszélgetésén sodró lendületű, sokszor tragikus helyzetet bemutató hozzászólások hangzottak el. Ezekből kiderült, az ország minden táján hasonló a helyzet. Az iskolákban nem egyedül a zene helyzete ilyen elkeserítő: az esztétikai nevelésnek nincs rangja, helye, nincs időkerete és nincs anyagi eszköz a változtatáshoz. A heti egy vagy csak fél óra nem elegendő a folyamatos, aktív képességfejlesztő tevékenységhez. A kórus működése, szervezése, fenntartása, vonzó célok elérése sok energiát és anyagi segítséget igényel. Közös énekléssel, igényes műsorok megtanulásával és sikeres előadásával, hangversenyeken, fesztiválokon, zenei versenyeken való részvétellel életre szóló élményt adunk az éneklő gyermekeknek. A kórus a legszebb emblémája az iskolának, amelyre büszke lehet diák, tanár, igazgató és szülő is.

Ha nem javítunk zenei nevelés helyzetén a közismereti iskolákban, ahol az éneklő gyermekek kiegyensúlyozottabbak, minden tantárgyból jobban teljesítenek, a jövő nemzedékek ép lelkű muzsikusait, a közösségeket éltető kórusokat, zeneértő közönségünket, zenekultúránk őrzőit veszítjük el. A P.I.S.A.-felmérés újra kimutatta, hogy a zenélő gyermekek más tárgyakban jobb eredményeket mutatnak föl, közösségi magatartásuk is megfelelőbb, fegyelmezettek és segítőkészek. Mindezt nem „porosz rendszerű” oktatási módszer, hanem közös munka, másoknak is örömöt adó közös élmény alakítja ki bennük.

A konferencia fórumbeszélgetése csak érintette a felnőtt kórusok nehéz helyzetét, amely jórészt az oktatási gondok következményeiből fakad. Megállapítható, hogy ma csodával határos módon működnek az amatőr énekkarok, amelyek működési feltételei elképzelhetetlenül nehezek, ám sok felnőttben megvan az igény a megújulást adó kóruséneklésre. Anyagi áldozat árán, szorító munkatempó mellett is vállalják ezt a csodálatos tevékenységet. A világ legnagyobb versenyei kiemelkedő eredményeket, sikereket érnek el. Ám nagy szükség van a civil szerveződések anyagi támogatására. A szakmai segítséget a Magyar Kórusok és Zenekarok Szövetsége megadja: fesztiválok, szakmai találkozók, versenyek és továbbképzések szervezésével, a minősítési rendszerben a megmérettetés lehetőségét kínálja. A szervezet központi eseményeket koordinál, az Éneklő Ifjúság Szakmai Napok, a Zene Világnapja, a Magyar Kultúra Napja, a Magyar Kórusok Napja hangversenyekkel, rendkívüli látogatottságú népzenei rendezvényekkel, a Kodály Zoltán Magyar Kórusverseny létrehozásával szolgálja az országban a 120 000 bejegyzett együttest és tagot.

A Magyar Kórusok és Zenekarok Szövetsége, a KÓTA az 1956-os forradalom emlékére írt ki jeligés pályázatot. A konferencia ünnepi pillanata volt a verseny eredményének kihirdetése. A két nyertes mű Nógrádi Péter: Októberi ima című a cappella vegyeskari darabja Pilinszky János, Nagy Gáspár és Fekete István versrészleteire, valamint Tóth Péter: Lángok című férfikari műve, amely Dsida Jenő versére készült.

Kollár Éva, a KÓTA elnöke