Vendel

Rondó klasszikus zenei gyermekkoncertek műsorvezetőivel

2006.03.23. 00:00

Programkereső

Rovatunkban ezúttal klasszikus zenei gyermekkoncertek műsorvezetőit, szerkesztőit kérdeztük arról, mi szükséges ahhoz, hogy valaki jó műsorvezetőjévé váljon az ilyen jellegű hangversenyeknek?

Zelinka Tamás (zenetanár)

Jó kérdés! Ha tudnám a választ, akkor nem készülnék évről évre egyre többet az ifjúsági koncerteken való közreműködésre. Ez a megtisztelő feladat számomra hasonlít az idegenvezetőéhez: időben és jól kell felhívni a figyelmet a legfontosabb látni- és hallanivalókra. Nagyon örülök annak, hogy a családok – kicsik és nagyok – ma is szívesen vesznek részt ifjúsági koncerteken. Köztudomású ugyanis, hogy az így megszerzett élmények nagyon sokáig élnek az emlékezetben és a szívekben, s ezeket újra és újra fel lehet idézni otthoni beszélgetések, zenehallgatások alkalmával. Ez azonban csak akkor lehetséges, ha a művek és a közreműködők maradéktalan élményt szereztek, és a műsorvezető „csak” hab volt a tortán, vagy pont az „i” betűn, és nem róla szólt a koncert. Éppen ezért tartom nagyon fontosnak, hogy legjobb szólistáink, együtteseink a jelenleginél is több alkalommal vállaljanak közreműködést családi koncerteken legszeretettebb repertoárjukkal. Az ifjúsági koncertek műsorvezetőjének az ilyen találkozások élményszerűbbé tételében van szerepe, továbbá abban is, hogy pontos információival hozzásegítse hallgatóit a zene minél teljesebb befogadásához.

Solymosi Tari Emőke (zenetörténész, tanár, a Pastorale családi hangversenysorozat műsorvezetője)

Kodály mondta, hogy a gyerek számára csak a legjobb elég jó. A cél az, hogy a gyerekeknek kulcsot adjunk a művészetek élvezetéhez, és ehhez az elérhető legmagasabb minőségre kell törekednünk. Tanárként és műsorvezetőként is azt tartom követendőnek, ha a tudományos igényesség és az alapos felkészültség együtt jár az élvezetes, magával ragadó előadásmóddal. A megszerezhető szakmai tudáson kívül szükséges néhány született adottság is: szuggesztivitás, színészi érzék, jó verbális készség, természetes kedvesség és még sok egyéb – például az, hogy az ember szeressen a színpadon lenni. Jómagam a századik koncertjéhez közeledő Pastorale-sorozatnak nemcsak műsorvezetője vagyok, hanem – Záborszky Kálmán, a sorozat megálmodója mellett – szerkesztője is, azaz nagyrészt magam találhatom ki a tematikát. Óriási lehetőség, hogy módunk van zenés színházi produkciókra, filmvetítésre (sőt -készítésre), táncosok, színészek, bábművészek, hangszerkészítők bevonására, vagyis korszerű, komplex programokat valósíthatunk meg. Szerintem ez a jövő útja. Ideális, ha a „gyerekkoncertek” a felnőttekhez, sőt a szakmabeliekhez is szólnak, számukra is élményt és új ismereteket nyújtanak. Ugyanakkor tudatában kell lenni annak, hogy a gyerekek figyelmét és lelkesedését csak akkor lehet fenntartani, ha a program kellőképpen változatos. Ezért ha egy gyerekeknek (is) szóló koncert nem megfelelő módon van szerkesztve, jöhet olyan tehetséges műsorvezető, hogy párját ritkítja, a csoda mégsem fog megszületni.

885f9144-945b-4006-8680-ffcd1d51a10f

Fenyő Gábor (művészeti tanácsadó – Művészetek Palotája Rendezvény Igazgatóság)

Lehet, hogy meglepő lesz a válaszom: mindenek előtt az, hogy az illető szépen, jól, hibátlanul beszéljen magyarul — nyelvhelyességi szempontból kifogástalanul, jól artikuláltan, jól megfogalmazott mondatokban, választékos szókinccsel. Második követelmény: nagyon szeresse a zenét, és speciálisan azt, amiről beszél. Harmadik követelmény: nagyon szeresse a gyerekeket. Ha ezek teljesülnek, a többi szinte magától értetődik. A közönséget úgy kell közelebb vinni a zenéhez, hogy annak hallgatása örömet okozzon. Nem az a cél tehát, hogy a műsorvezető az ismereteket gyarapítsa, hanem olyan információkat kell átadni, amelyek révén a hallgatók gondolatban közelebb juthatnak az adott zenéhez. Jó, ha ezeket a takarékosan adagolt ismereteket kapcsolatba hozza olyasmivel, amit a gyerekek feltehetőleg már tudnak. Jó, ha emberileg közel hozza a hallgatókhoz az adott zeneszerzőt – de ez semmiképpen ne anekdotázást jelentsen! Jó, ha elmond részleteket a zenemű előadásának technikai vonatkozásairól, ez mindig érdekli a mai, erősen technikai érdeklődésű gyerekeket. Jó az is, ha elmond egy-két részletet a zenemű szerkezetéről, pl. bemutatja előbb a kísérő szólamokat, majd külön a fődallamot. Jó, ha beszél a zeneszerzők eszköztáráról, de ilyenkor mindig hangsúlyozza azt, hogy a zene feladata alapvetően nem az illusztrálás. Összefoglalva: mindennek, amit mond, az előadott zeneműből kell kiindulnia. Végül: figyeljen az időre! Alapszabály: az ismertető szöveg nem lehet hosszabb, mint az utána következő zenemű! Bármennyire is sok és érdekes mondanivalója van, legyen fegyelmezett és válogasson. Mindig képzelje bele magát a közönség helyébe: annyi szöveget mondjon csak, hogy a hallgató utána azt gondolja: szívesen hallgatnám még — ne pedig azt: de jó, hogy végre befejezte. Éppen ezért ezzel búcsúzom.