Menyhért, Mirjam

A hét portréja: Szokolay Sándor

2006.03.27. 00:00

Programkereső

A kortárs opera- és zeneirodalom kimagasló egyénisége 1931. március 30-án született Kunágotán. Első zenei képzését 1947-től a Békéstarhosi Zenei Gimnáziumban kapta, majd 1950-től a budapesti Zeneművészeti Főiskola zeneszerzés tanszakán Szabó Ferenc és Farkas Ferenc tanítványa volt. 1957-ben szerzett diplomát.
3e3fd6b9-9b38-4edb-8dcf-358ccf566767

1952-től 1955-ig a Fővárosi Zeneiskola tanára, majd 1955 és 1959 között a Magyar Rádió zenei lektora és szerkesztője volt. Hosszú időn át dolgozott a Magyar Televízió zenei lektoraként is. 1959-tól 1966-ig a Zeneművészeti Főiskola zeneszerzés szakán tanított, majd 1966-tól 1994-ig az intézmény egyetemi tanáraként működött. 1994-ben lett nyugalmazott egyetemi tanár, ekkor Sopronba költözött. Négy fia és egy lánya szintén a zenei pályát választotta.

Öt szerzői lemeze és egy CD-lemeze jelent meg. A Magyar Kodály Társaság elnöke (1978), a Fészek Művészklub alelnöke (1980), a Budapesti Operabarátok kuratóriumi elnöke (1985), a Magyar Zenei Kamara elnöke (1991-92), a Nemzeti Alapítvány kuratóriumának elnöke (1991-92), a Magyar Művészeti Akadémia tagja (1992), a Corvin-lánc kitüntetettje (2001). Elismerései: VIT- zeneszerzési díj (1955, 1957, 1959), a Wieniawski-verseny nyertese (Varsó, 1956), Erkel Ferenc-díj (1960, 1965), Kossuth-díj (1966), érdemes művész (1976), kiváló művész (1986), Bartók-Pásztory-díj (1987, 2001), Magyar Művészetért Díj (1993), Magyar Örökség-díj (1997), Béres Ferenc Népzenei Díj (2004). Vérnász és Sámson című operáinak felvétele öt ízben nyert Grand Prix-t.