Gyöngyi

"Az Örömódában sem csak öröm van"

2006.04.28. 00:00

Programkereső

Nyolcvannégy tagú zenekar, száztíz tagú kórus, negyven táncos és tizenöt kisgyerek közreműködésével a Művészetek Palotájában mutatják be május 8-án Beethoven IX. szimfóniáját Emberi himnusz címmel. A Danubia Szimfonikus Zenekart Héja Domonkos vezényli, a táncosokat a Magyar Nemzeti Balett és a Magyar Fesztivál Balett együttese adja, vezetőik – Keveházi Gábor és Markó Iván – pedig közösen koreografálják a művet.

– Miért éppen a IX. szimfóniát koreografálják?

Markó Iván: Az Örömódát az Európai Unió a himnuszának választotta. Arra gondoltam, miért ne lehetne létrehozni egy olyan produkciót, amelyet – ha beletesszük a vérünket, az agyunkat, a szívünket, az akaratunkat, a vérnyomásunkat, és sikerül az előadás – körbe lehet hordozni külföldön is, mint a véres kardot, hogy ezt Magyarország fogalmazta meg az Európai Uniónak.

– Miért készítik együtt a produkciót?
Keveházi Gábor: Iván hívott föl körülbelül másfél évvel ezelőtt, hogy az európai himnuszt koreografáljuk meg együtt, mert ez embert próbáló feladat.

– De miért kell egy szimfóniát ketten koreografálni?

K. G.: Mert hallatlanul nagy geg.

M. I.: Ez ritkaságszámba megy. Ahogy Magyarországon a szeretet és a barátság is ritka.

K. G.: Iván azt mondta, hogy az első két tételt csináljam én, a másik kettőt pedig ő.

M. I.: Nehéz helyzetbe hoztam magamat, mert az Örömódát táncban kifejezni igen bonyolult feladat.

K. G.: De a közös munka nemcsak abból áll, hogy felosztjuk egymás között a tételeket, hanem nézzük a másik próbáit, veszekszünk, vitázunk és segítjük egymást.

– Van történet?

M. I.: Úgy, mint egy Molière- vagy egy Shakespeare-darabnak, nincsen, kivéve a harmadik tételt.

– Nem jelent gondot, hogy egy olyan óriási teremben tartják az előadást, amelynek meglehetősen jó az akusztikája, de kissé rideg?

M. I.: Úgy gondolom, hogy a tánc ereje, az érzelem és az akarat ennél sokkal nagyobb tereket is be tud tölteni, hiszen a Győri Balett tíz éven keresztül a Budapest Sportcsarnokban vendégszerepelt.

K. G.: Igen mély táncművet szeretnénk létrehozni. A termet pedig különböző díszletelemekkel alakítjuk át, és ezzel bensőségesebbé tesszük.

– Nem azonos az Operaház és a Magyar Fesztivál Balett táncosainak a stílusa. Hogy "simul össze" a két együttes?

K. G.: Három hónap napi nyolc óra munkája alapján érik össze a két együttes stílusa. Igyekeztünk az Operaházból a legfiatalabb táncosokat kiválasztani. Iván társulata egy manufaktúra, az ő fanatizmusa jót tett a táncosaimnak. Mindkettőnknek meglehetősen fontos a tánctudás.

M. I.: Az első két tétel sokkal több lehetőséget ad a bravúros technika megvillantására.

K. G.: De közben alázatosan ki kell szolgálnunk a zenét.

M. I.: Miközben ez a zene nehezen fogalmazható meg mozgással. Hirtelen hangulati váltások vannak benne, különösen a második és a negyedik tételben. Aki ehhez a vizualitást kitalálja, annak belső érzelmi, indulati összefüggést kell keresnie.

– A IX. szimfóniát nem is szokták olyan gyakran koreografálni, mint például a Bolerót.

M. I.: Béjart 1968-ban, a mexikói olimpián bemutatta. Én 1972 és 1979 között táncoltam benne.

– A legtöbben az Örömódával azonosítják a művet…

M. I.: Ez igaz, de meg merem kockáztatni, hogy az Örömódában sem csak öröm van. Vannak benne imára hasonlító, fájdalmas részek is. Az első tétel alapvető motívuma a küzdelem, a második bacchanáliaszerű, kicsit erotikus, játékos, kirobbanó, sok tánccal, kettőssel. A harmadik tétel az elmúlásról és a szeretetről beszél. A színpadon először egy idős házaspárt látunk, a férfi tolószékben tolja a feleségét, aztán megelevenedik a gyerekkoruk, visszaidéződik az egész életük. A negyedik a szabadságérzetről, a forradalomról beszél, és szimbolikusan összefoglalja az első három tételt.

– Fel tudnak nőni a zenéhez?

M. I.: Ez minden koreográfia alapkérdése. Akkor is, ha Bartókot vagy Wagnert koreografálunk. Ha nem tudunk felnőni hozzájuk, a zene elsöpör bennünket. De érzem, hogy ez nem fog megtörténni. Erőteljes lesz a produkció, amely ebben az óriási teremben is hatni fog.

Pályakép

Markó Iván 1947-ben született Balassagyarmaton. Az Operaház, majd Béjart brüsszeli társulatának a táncosa. 1979-ben megalapítja a Győri Balettet. Jeruzsálemben, Bécsben, Párizsban, Sydneyben is koreografál. 1996-tól a Magyar Fesztivál Balett vezetője.

Keveházi Gábor 1953-ban született Budapesten. 1972-től az Operaház magántáncosa. Több nemzetközi versenyt nyert, a balettirodalom szinte valamennyi fontos férfiszerepét eltáncolta. 2005-től az Operaház balettigazgatója.