Jolán

A hét portréja: Aram Iljics Hacsaturján

2006.05.01. 00:00

Programkereső

Az örmény-szovjet zeneszerző 1903. június 6-án született Tifliszben, s 1978. május 1-jén halt meg Moszkvában.
54bbea9f-9d18-4233-964a-a5db588257a6

Zenei képzésének fontos állomása volt a moszkvai Gnyeszin Intézet, ahol 1922-29 között gordonka- és zeneszerzés-tanulmányokat folytatott. Ezt követően felvételt nyert a moszkvai konzervatóriumba, itt Mjaszkovszkij növendéke volt 1937-ig.

Életének ebben a szakaszában keletkeztek első komoly művei: Trió (hegedű, klarinét, zongora; 1932), Hegedűszonáta (1932), Zongoratoccata (1932), Macbeth (színpadi zene, 1934), I. szimfónia (e-moll; 1935), Zongoraverseny (1937). Művészetében a ’40-es évek közepéig a balettzene dominált: Scsasztye (Jereván, 1939), Viuda de Valencia (színpadi zene, Lope de Vega, 1940), Maszkarad (színpadi zene, Lermontov, 1941), Gajane (balett, Perm, 1942) – ebben található a híres „Kardtánc” –, Kremlevszkije kuranti (1942). Utolsó balettjét, a Szpartak-ot 1956-ban mutatták be Szentpéterváron. A felsorolt darabok mindegyikéből később zenekari szviteket is készített a szerző. 1951-től Hacsaturjan korábbi iskoláiban, a Gnyeszet Intézetben és a moszkvai konzervatóriumban zeneszerzéstanárként működött.

Az örmény népzenével és a XIX. századi orosz zenei hagyományokkal való szoros kapcsolata egyedi jellegét adott életművének, és meghatározta kompozícióit. Egy-egy gordonka-, hegedű és zongoraverseny, szvitek, szonáták és dalok, valamint az örmény himnusz (1944) is az ő nevéhez fűződik.