Kelemen, Klementina

Őselemek

2006.05.04. 00:00

Programkereső

Beethoven IX. szimfóniájára készített koreográfiával köszöntik május 8-án hazánk európai uniós csatlakozásának második évfordulóját a Magyar Fesztivál Balett és a Magyar Nemzeti Balett művészei.

Köztudomású, hogy az Európai Unió himnuszának dallama Beethoven 1823-ban komponált IX. szimfóniájából származik, melynek utolsó tételében Schiller 1785-ös versét, az Örömódát zenésítette meg a szerző. Egyrészt ez adta az ötletet Markó Iván Kossuth-díjas koreográfus-táncművésznek, a Magyar Fesztivál Balett művészeti igazgatójának, hogy hazánk uniós csatlakozásának évfordulójára koreográfiát készítsen Beethoven remekművére. Másrészt pedig az, hogy még Maurice Béjart társulatának tagjaként többször táncolt Béjartnak az 1968-as mexikói olimpia megnyitójára készített, ugyancsak az Örömódát idéző produkciójában.

"Beethoven IX. szimfóniája nehezen koreografálható, hiszen nem balettzene - mondja Markó Iván. - Béjart elgondolását ugyan színvonalasnak, ám kicsit unalmasnak tartottam, hiányzott belőle az a spiritusz, ami különben a mester minden munkáját jellemezte. Az elmúlt negyven évben szinte folyamatosan foglalkoztatott, miként lehetne megragadni a IX. szimfónia lényegét, és miután hazánk az unió tagja lett, még inkább késztetést éreztem, hogy színpadra állítsam saját elképzelésemet a műről."

A Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben látható produkciónak nem Markó Iván az egyedüli koreográfusa. Alkotótársul hívta Keveházi Gábor Kossuth-díjas koreográfus-táncművészt, a Magyar Nemzeti Balett igazgatóját és az Operaház táncosait. Markó és Keveházi kapcsolata évtizedek óta konstruktív, bár színpadon az 1977-1978-as évadban voltak utoljára együtt Sztravinszkij A tűzmadár című balettjében, ahol Markó a címszerepet, Keveházi a Főnixet táncolta. "Gáborral régóta ismerjük egymást, mindig jó viszonyban voltunk - állítja Markó Iván. - Úgy gondoltam, izgalmas lesz, ha két teljesen különböző együttes és koreográfus megpróbál együtt létrehozni valamit Beethoven titokzatos zenéjére. Végül úgy állapodtunk meg, hogy Gábor az első és második, én pedig a harmadik és negyedik tételre készítek koreográfiát."

A IX. szimfónia négy tétele Markó Iván és Keveházi Gábor felfogásában a négy őselemet szimbolizálja: az első tétel eleme a föld, a másodiké a tűz, a harmadiké a víz, a negyediké pedig a levegő. Az első két tételt teljes egészében a tánc uralja - a föld az örökös küzdelem, míg a tűz az öröm, a játékosság, a szerelem és az erotika jelképe -, ám a harmadik tételnél egy történet veszi kezdetét. Egy férfi és egy nő élete elevenedik meg a színpadon a gyerekkortól a felnőttkoron át az időskorig, a halálig - a víz így egyrészt a szeretet és a tisztaság utáni ősi vágyat, másrészt az idő folyását, múlását jelenti. Az alkotók szerint egyébként a harmadik tétel cselekménye miatt kapta az egész produkció az Emberi himnusz címet, mert az emberről, jobban mondva a születéstől a halálig tartó, a Földön eltöltött életről szól. A negyedik tételben, az Örömóda hangjaira aztán kiteljesedik az örök emberi szabadságvágy, de megjelenik a közösség, a család és a hit meghatározó szerepe is.

Mindkét koreográfus alapvetőnek tartotta, hogy Beethoven művét ne egyszerű háttérzeneként használja fel, hanem őszinte alázattal közelítsen a muzsikához. "Tudnunk kellett kiszolgálni ezt a fantasztikus, ám rendkívül nehéz zenét - mondja Keveházi Gábor. - Azt hiszem, ehhez a munkához Héja Domonkos karmesternél jobb, felkészültebb partnert aligha találhattunk volna."

Összesen nyolcvannégy zenész, öt szólista, száztíz kórista, negyven táncos és tizenegy gyerek vesz részt a produkcióban. A nemzeti hangversenyterem pódiuma balettszínpaddá alakul az Emberi himnusz előadásaira. A Danubia Szimfonikus Zenekar a zenekari árokban játszik, és kiemelve, de ugyanott helyezkednek el a darab negyedik tételében megszólaló énekes szólisták is. A színpad fölötti erkélyen kap helyet az énekkar. Az orgonát és az egész hátsó karzatot betakarja a legfontosabb díszletelemként szolgáló aranysárga drapéria, amelyből kirajzolódik a különböző fényhatásokkal életre hívott és tételenként váltakozó, hét méter átmérőjű Nap, illetve Hold (a díszletek Székely László munkái). Bár a koreográfia kifejezetten a Művészetek Palotájába készült, az alkotók nem látják lehetetlennek az "utaztatását", ha közben nem sérül az eredeti koncepció.

Az Emberi himnusz bemutatója május 8-án este hétkor lesz a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben. További előadások: május 9., 10. és június 14., 15.