Katalin

A hét portréja: Luigi Nono

2006.05.08. 00:00

Programkereső

Az olasz zeneszerző, aki Boulezzel és Stockhausennel együtt az európai zenei avantgárd kulcsfigurája, 1924. január 29-én művészcsaládban született Velencében.
ced07d62-f44e-4342-a7e4-edfe86f01e19

Zenei érdeklődése szüleitől eredt, akik amatőr muzsikusként óriási lemezgyűjteménnyel rendelkeztek. 1946-ban jogi doktorátust szerzett a padovai egyetemen, s eközben 1943-tól két évig Malipierónál tanult a velencei konzervatóriumban, ahol a reneszánsz vokálpolifónián és madrigálhagyományon, valamint a második bécsi iskola, Bartók és Stravinsky zenéjén nevelkedett.

Madernával és Dallapiccolával az ezt követő években ismerkedett össze, akikkel a második bécsi iskola műveit még behatóbban elemezte. 1949-ben Madernával együtt részt vett Scherchen karmesterkurzusán. Ekkoriban tanulmányozta Bach, Beethoven, Schönberg és Webern kompozíciós technikáit. 1950-ben Scherchen biztatására látogatott el a Darmstadti Nyári Fesztiválra, amelyen ezután minden évben részt vett (1957-től már tanárként), s ahol alkalma nyílt műveinek előadására, bemutatására is. Itt került személyes kapcsolatba a Schönberg-iskolával. 1955-ben feleségül vette Schönberg lányát, Nuriát.

Az 1960-as évektől szinte kizárólag elektronikus zenével foglalkozott a milánói RAI Studio di Fonologiában. Szalagzenéin túlnyomórészt énekelt vagy beszélt vokális anyagokat használt fel. Mint az Olasz Kommunista Párt velencei szekciójának egyik vezetője, jelentős politikai tevékenységet is kifejtett. 1990. május 8-án halt meg Velencében.

Színpadi műveket és elektronika nélküli műveket is komponált, sok darabja azonban csak magnószalag segítségével vagy helyszíni elektronikus berendezéssel szólaltatható meg. Vokális műveinek szövegét a legkülönbözőbb filozófiai és politikai írásokból vagy költeményekből (többek közt Garcia Lorca műveiből) vette.