Erzsébet

Háromórányi ízelítő India és a nyugat találkozásából

2006.05.08. 00:00

Programkereső

Soha nem éreztem még ilyen erősen, hogy valaki mesél, miközben egy hang sem hagyja el a torkát. "Csupán" a keze jár észveszejtő ritmusban a tabla fölött.

Meg persze az arcjátéka, a tekintete, testének minden mozdulata is beszédes. Zakir Hussain játszik. Mellette szintén a földön ülve John McLaughlin, kezében a gitárral, majd a többiek, akikkel néhány éve újjáalakult a hetvenes-nyolcvanas években népszerű Shakti. A 2000-ben, egy bombayi koncerten készült felvétel tökéletesen alkalmas arra, hogy megszeressük India zenéjét. Szokatlan, de mégis ismerős muzsika, számtalan érzelmet közvetítő dallamok. S mint a DVD-n található majd' egyórás, McLaughlinnal és Hussainnal készült interjúból kiderül, a zene ebben az esetben tényleg egy nyelv, amellyel történeteket mesélnek el.

Kiderül persze sok minden más is. Például az, hogyan fogta meg egy rádióműsor annyira McLaughlint, hogy úgy döntsön, mindegy melyiken, de indiai hangszeren kezd el tanulni, amint talál egy indiai mestert, aki oktatja. Az is, hogyan kezdtek el együtt dolgozni Hussainnal és Shankarral, és az is, hogyan lett a Shaktiból szinte akaratlanul ismert formáció, amely a world music előfutárává is vált egyben. Ez a rendkívül tartalmas interjú egyben a DVD leggyengébb pontja is - de csak azért, mert nincs lefordítva, még magyar felirat sem készült, így aztán csak az érti, aki jól beszél angolul.

De szerencsésre a koncertfelvételek (az eredeti Shakti 1976-os fellépése a Montreux-i Jazz Fesztiválon, az újabb együttesnek pedig a már említett bombayi, és egy 2004-es, szintén Montreux-i koncertje) élvezetéhez nem szükséges angoltudás, csak egy kicsit rá kell hangolódni erre a muzsikára. Aztán hagyni, hogy átragadjon ránk valami abból, ahogyan a Shakti tagjai viszonyulnak egymáshoz, a zenéhez, az élethez.