Erzsébet

A Quatuor Mosaiques Salzburgban

2006.05.16. 00:00

Programkereső

Alapos ízelítőt kapott historikus kvartettjátékból a salzburgi közönség a múlt héten.
61390f82-2dce-483b-92a6-a9a51e02f741

Május 8-án Nikolaus Harnoncourt a Hagen Quartett közreműködésével tartott nyilvános „workshopot” Mozart K 428-as Esz-dúr vonósnégyeséről, másnap pedig a korabeli hangszereken játszó Quatuor Mosaiques adott koncertet, amelynek tagjai éveken át éppen Harnoncourt keze alatt muzsikáltak a Concentus Musicusban.

Rendhagyó program várta azokat, akik ellátogattak a keddi hangversenyre. Rendhagyó már csak azért is, mert – Mozart-év ide, Salzburg oda – Wolfgang Amadé műve nem szerepelt a műsoron. Helyette a város másik, ám sokkal kevésbé ismert ünnepeltjét állította középpontba a Mosaiques Vonósnégyes: a kétszáz éve elhunyt Johann Michael Haydnt. A „nagy” Haydn öccse évtizedekig volt a salzburgi hercegérseki udvar koncertmestere, mellesleg Mozartékkal is baráti viszonyban állott. Michael Haydn – akit a családi kapcsolat révén ugyan joggal nevezhetnénk „a vonósnégyes nagybátyjának” – valójában elég kevés kamarazenét komponált: alig tucatnyi vonósnégyese közül ezúttal az egyetlen moll hangnemű hangzott el.

Vonósnégyes-esten ritkán hallhatunk Bach-művet. A Quatuor Mosaiques műsora ebből a szempontból is rendhagyó volt: a hangverseny élén A fúga művészetéből négy contrapunctus szerepelt. Köztudott, hogy Bach a Kunst der Fugét szólamonként külön sorba, mindenfajta hangszermegjelölés nélkül jegyezte le, így a sorozat előadása egyáltalán nem csak billentyűs instrumentumon lehetséges. A Mosaiques Vonósnégyes elmélyült, komoly olvasata a mű elvont jellegét hangsúlyozta; a gondosan formált szólamok összegeként transzparensen szólalt meg a polifon szövet. A Bach-fúgák komolyságával szemben Michael Haydn háromtételes g-moll kvartettjében a sokféle hangulat és karakter egymásmellettiségére hívta fel a figyelmet az együttes interpretációja. Játékuk itt markánsan ritmizált és agogikákban gazdag volt, valamint széleskörűen kiaknázták a dinamikai és hangszínbeli kontrasztokban rejlő lehetőségeket.

A koncert legnagyobb élményét mégis Beethoven Harfenquartettje jelentette. A részletek míves kidolgozottsága és a szövet transzparenciája itt a hosszú dallamívek, a nagy felületek iránti igénnyel párosult. A saroktételeket a bélhúros hangszerek egészséges hangzása valamiféle magától értődő természetesség varázsával vonta be. A scherzót hatalmas lendület fűtötte, a fináléhoz vezető szakasz különösen tetszett. Egyedül a lassú tételt nem találtam meggyőzőnek: a számos szép részletből – érzésem szerint – csak itt nem sikerült összerakni a mozaikot.

(2006. május 9., 19:30, Evangelische Christuskirche, Salzburg – A Quatour Mosaiques hangversenye; tagjai: Erich Höbarth, Andrea Bischof, Anita Mitterer, Christophe Coin; Bach: A fúga művészete – Contrapuncti 1, 6, 9, 11; M. Haydn: g-moll vonósnégyes, Perger 120; Beethoven: Esz-dúr „Hárfa” vonósnégyes, op. 74)