Ilona

Elsőkből lettek az elsők Debrecenben

2006.07.31. 00:00

Programkereső

Csupán három első díjat adott ki a zsűri az idei Bartók Béla Nemzetközi Kórusversenyen Debrecenben. Az öt kategóriából csak kettőben, a gyermekkarok és a kamarakórusok között született első helyezés.

A szigorú zsűriszabályzat 95 pontra teszi a minimumot, amelyet el kell érni a dobogó legfelső fokához. Így fordulhatott elő, hogy a szombat esti nagydíjas versenyen nem csak aranyos, hanem ezüstös kórus is szerepelt kategóriájának legjobbjaként.

Gyermekkórus kategóriában a kanadai Cantilon Kamarakórus és az ukrán Zorynka Gyermekkórus ért el első helyezést 95,9, illetve 95 ponttal, második lett a debreceni Voces Iuvenum Gyerekkar 88,9 ponttal. A zsűri akkor adhat ki két azonos értékű díjat, ha a szóban forgó együttesek összpontszáma között kevesebb, mint egy pont eltérés van. A kanadaiak igényes hangképzésükkel és magabiztos kiállásukkal tűntek ki a mezőnyből. Már az elődöntőben nagy tetszést arattak Margaret King nekik ajánlott Norvég triológiájával, amit karvezetőjük, Heather Johnson színpadi közreműködése nélkül adtak elő. Az ukránok az elődöntőben Horváth Barnabás Süni Dani című darabjának két tételét jóval magasabb színvonalon oldották meg, mint a döntő kötelező darabját, Bartók Béla Leánycsúfolóját. Az intonációs bizonytalanságok eltörpültek az alapvetően elhibázott koncepció mellett. Valószínűleg soha nem hallották a művet; erre utalt a szédületesen gyors tempó, valamint olyan szövegi hibák, mint például a darabot záró „utolsó” szó zárószótagjának a mű testéről hatalmas levegővétellel való amputálása.

A nőikarok legjobbjai között szintén holtverseny alakult ki. Az Ostravai Pedagógus Nőikar és a ceglédi Puella Kórus egyaránt a második helyen végzett, az előbbi 87,1, az utóbbi 86,7 ponttal. A harmadik helyezést az amerikai Peninsula Nőikar érte el. A csehek műsorának gerincét az elődöntő és a döntő során is egy-egy nőikarra és baritonhangra írt darab alkotta, amelyben a férfiszólót a karnagy, Yurii Galatenko énekelte. Tény, hogy a versenykiírásban nincs olyan kitétel, hogy „baritonszólós nőikari kompozíció kizárva”, mégsem érthető a választás – a szebbnél szebb művekben gazdag nőikari irodalom ismeretében az előadók nem voltak ezekre a darabokra rászorulva. Az ostravaiak számára kétségkívül a kötelező művek, valamint Zombola Péter az ő felkérésükre született Ave Mariája hozta meg a sikert. Tóth Péter: Magas hegyről foly le a víz és Gyöngyösi Levente: Venite exultemus domino című darabjait a legértőbben, legstrukturáltabban ők adták elő. Nagy kár, hogy kellő mennyiségű előkészített darab hiányában nem indultak a nagydíjas versenyen. Az életkor és hangképzés szempontjából egyaránt kevésbé érett Puella Kórus a döntőben Kocsár Miklós: Ó havas erdő némasága című darabjával szerzett szép perceket. Különösen tetszett, hogy a szólistának nem az volt az egyetlen célja, hogy minél hamarabb és kevesebb fennakadással túlessen az énekelnivalóján, hanem megadta annak módját és idejét.

Az ifjúsági kórusok között a gyerekkari kategóriában már első helyezést elért kanadai Cantilon Kamarakórus és a debreceni Kodály Zoltán Ifjúsági Vegyeskar bizonyult a legkiemelkedőbbnek, mindketten második helyezést értek el 92,8 illetve 92,3 ponttal. A svéd Tyreső Diskantőr lett a harmadik 84,3 ponttal, a Szent István Király Zeneművészeti Szakközépiskola Nőikara pedig csupán kéttized ponttal lemaradva sajnos a dobogóról is lecsúszott. A debreceniek a döntőben nehezebbnél nehezebb magyar művekből állították össze műsorukat. Kocsár Miklós: Mégis mondom, Damion című darabja és Petrovics Emil: Ördögtánca nem is sikerült kifogástalanul, ám a kórus tagjai muzikalitásukkal, lelkesedésükkel fölülírták az intonációs bizonytalanságokat és a kanadaiakhoz képest kevésbé kimunkált hangzásukat.

Nagy meglepetés volt számomra a kamarakórusok versengésének végeredménye, ahol is a voronyezsi Akademia Kamarakórus megelőzte a kolumbiai Coro da Cámara Arcadia együttest. Az oroszok olyan tipikus hibákat követtek el, melyek tükrében érthetetlen, hogyan lehettek másodikok: a crescendók magasabban, a diminuendók pedig mélyebben fejeződtek be, mint ahogy kezdődtek, az alt préselt, a szoprán túlvibrált hangképzése miatt sokszor már a darabok elején lecsúsztak a művek. Egy említésre méltó fórjuk volt: a puha, magvas piano. A kolumbiaiak kicsit harsányan énekeltek, ez talán a vérmérsékletükkel jár, emellett azonban tisztán és erőteljesen interpretálták a kötelező és a szabadon választott műveket, világos koncepcióval álltak színpadra, és meg is valósították azt. A kategória egyértelmű nyertesei a Taipei Kamaraénekesek voltak 96,9 ponttal. A döntőben hatalmas kontraszt volt Kocsár: Csodafiú szarvasának szelíd előadása és programjuk szabadon választott része között. Alberto Grau: Bin-Nam-ma című, gesztusokkal kísért darabja a csúcspontján sokkolóan hatott a közönségre: félelmetes, őrületes volt, a szó szoros értelmében. Az előadásban feszülő visszafojtott agresszivitást érezvén örültem, hogy a kórus nem jött le a színpadról…

Ugyanezt a darabot a baszkföldi Landarbaso Kórus is előadta a vegyeskari kategóriában, ahol a legjobb együttesként 92 ponttal a 2. helyet sikerült megszerezniük. De mennyire más volt az ő hozzáállásuk! Amit a taipeiek szinte a diktatúrákból ismerős mozgalmi indulóként interpretáltak, abból a baszkok egy középkategóriás orgiát kerekítettek. Ehhez megvolt a megfelelő küllemük is: a nőkön tépett felső, a férfiakon kötős nadrág, és mindenkinek borzas haj, tetovált arc. A törzsi ünnephez csupán egy helyre máglya hiányzott a Kölcsey Konferenciaközpont színpadának közepéről. Ha a külsőségek szempontjából túlzásba estek is, énekesi teljesítményük lehengerlő volt. A Vox dilecti mei című kötelező Csemiczky Miklós-szerzemény osztott férfiszólamaiban ők voltak az egyetlenek, akik valódi dallamot, tartalmas legatót énekeltek. Más kérdés, hogy magából a műből teljesen hiányzott a benne rejlő szemérmes gyengédség. Úgy látszik, a baszkok rámenősebben udvarolnak. A vegyeskari kategóriában 78,5 ponttal harmadik helyezést elért, a kamarakórusoknál már említett voronyezsi Akademia Kamarakórus Csemiczky-interpretációjából nemcsak előadásbeli finomságok, hanem helyes hangok és korrekt ritmusok is hiányoztak. A hosszú ütemekig kísértő politonalitás és –ritmika eredetileg nem a mű sajátja.

A nyitókoncerten, valamint a verseny három napja alatt kellemes benyomásaim alakultak ki a Kölcsey Konferenciaközpont hangversenyterméről. A csaknem teljesen megtelt és a félig teli díszteremben egyaránt kiegyenlített volt a hangzás akár a legelső, akár a leghátsó sorból figyelve. A terem kicsit "száraz", az apró pontatlanságokkal, figyelmetlenségekkel szemben nem toleráns, de a szólamok sem az a cappella, sem a zenekari kíséretes műveknél nem szólnak szét.

Ha pedig a versenyről beszélünk, meg kell említeni a gördülékeny lebonyolítást és a figyelmes, pontos szervezést is, ami a Főnix Rendezvényszervező Iroda érdemeit dicséri. Ez az akkurátusság egyedül a nagydíjas versenyen okozott egy kis gondot, ahol a pár percet késők az első tapsig nem mehettek be a terembe, ám akkor is csak a várakozók mintegy egyharmadának sikerült bejutnia. Időben kell érkezni – mondhatja erre bosszúsan a Bartók rádió a versenyt élőben közvetítő stábja. Ugyanakkor viszont a délutáni folklórprogramot időben kell befejezni, nem egy félórával a Nagydíjas Verseny előtt, hogy a 12 percnyi sétára lévő étteremből vissza lehessen érni vacsora után – válaszolhatjuk nekik, teljesen megértve és elfogadva az ő szempontjaikat is.

e9392d52-afef-4d24-a9ef-bf02935b09c6

A nagydíjas versenyen végül csupán három együttes vett részt: a kanadai Cantilon Kamarakórus, a ceglédi Puella Kórus és a Taipei Kamaraénekesek. Az izgatott, pezsgő hangulatban zajló megmérettetést a taipeiek nyerték, akik - a döntőben hallott műsoruk után nem kis meglepetésemre - csupa derűs hangulatú művel léptek a színpadra. Karnagynőjük, a törékeny, agilis Chen Yun-Hung Kobayashi Ken-Ichirót juttatta eszembe azzal, hogy nem csak dinamikát, tempót, karaktert, frazeálást, de hangszíneket is mutatott. A zene egésze volt benne a mozdulataiban. Nem tudom, ez tanulható-e, vagy erre születni kell.

(2006. július 26-30. Kölcsey Konferenciaközpont, Debrecen; XII. Bartók Béla Nemzetközi Kórusverseny és Folklórfesztivál; döntők: július 28., nagydíjas verseny: július 29.)

***

Különdíjak a Bartók Béla Nemzetközi Kórusversenyen

A zsűri által kiadott, egyenként 100.000 Ft értékű karnagyi különdíjban részesült:
- Olga Nikolaenko (Akadémia Kamarakórus, Ororszország) az elődöntő műsorának magas szintű megvalósításáért
- Végh Mónika (Kodály Zoltán Ifjúsági Vegyeskar, Magyarország) a döntő műsorának hiteles zenei és technikai megvalósításáért
- Cecilia Espinosa (Coro da Cámara Arcadia, Kolumbia) a latin-amerikai kórusművek kiváló interpretálásáért és intenzív karvezetői munkájáért
- Inaki Tolaretxipi (Landarbaso Abesbatza, Spanyolország, Baszkföld) Orbán György 126. zsoltárának élményszerű előadásáért
- Angela Svidun és Isydor Doskoch (Zorynka Gyermek Kamarakórus, Ukrajna) az elődöntőben nyújtott magával ragadó előadásért

Az Editio Musica Budapest Zeneműkiadó Kft. 100.000 Ft értékű különdíjában részesült magyar zeneszerző hazai kiadású művének kiemelkedő előadásáért:
- Cantilon Kamarakórus (Kanada) Kocsár Miklós: Ave Maria című művének előadásáért

A KÓTA (Magyar Kórusok és Zenekarok Szövetsége) ifjúsági kórusnak szánt 100.000 forintos különdíjában részesült XX-XXI. századi magyar kórusmű hiteles tolmácsolásáért:
- Szent István Zeneművészeti Szakközépiskola Nőikara Csemiczky Miklós Missa Brevis című művének előadásáért

A Magyar Rádió Bartók Adófőszerkesztőségének a legjobban szereplő magyar kórusnak szánt különdíjában (koncertlehetőség élő adásban, 300.000 forint értékben) részesült:
- Puella Nőikar

A Kardos Pál Alapítvány 100.000 forintos különdíjában részesült a zenei megformálás hitelességéért és az intonáció tisztaságáért
- Cantilon Kamarakórus (Kanada)

Budai Tibor grafikusművész különdíjként felajánlott, Bartók Béla tiszteletére készített rézkarcait (A csodálatos mandarin, A fából faragott királyfi, A kékszakállú herceg vára) kapta:
- Tavaszi Fecske Gyermekkar (Kínai Népköztársaság)

Lévai Gábor fazekas és Burai István grafikusművész által készítet és különdíjként felajánlott műalkotásokban részesült:
- Zorynka Gyermek Kamarakórus (Ukrajna)