Olivér

Húrszakadás és rafting – avagy a Liszt-verseny egy napja

2006.09.11. 00:00

Programkereső

Nem várt meglepetésben volt része annak, aki kivárta a szeptember 6-ai elődöntő utolsó csoportját, ugyanis az ifjú Balázs János játékának a zongora megadta magát, és a Manók könnyed tánca közben sivítva pattant el a háromvonalas F húr. Emiatt az eredetileg negyed órásra tervezett szünetben szórakoztató újrahúrozással is kedveskedtek a nap végére már kissé lefáradt közönségnek.

És ha már hátulról indultunk, érdemes a mezőny egyik öregjének számító francia Olivier Besnard-ról elsőként megemlékeznünk, akitől a nap talán legszínvonalasabb, minden tekintetben kiegyensúlyozott játékát hallhattuk. A Petrarca-szonett (No. 104) ugyan kissé keményen indult, de a végére mind ebben, mind a többi műben megtalálta saját hangját, míg Mazeppája a harmadik napon hallottak maximumát jelentette mind technikában, mind megértésben.

Liszt Mazeppáját választotta Teleki Gergő is, akinek már komolyabban kellett birkóznia a feladattal, emiatt a dallam kissé pattogósra sikeredett. A Villa d’Este szökőkútjainál a víz némiképp észrevehetetlenül és ragadósabban csordogált alább, Erdőzsongásához pedig a kívántnál úgyszintén némileg több pedál társult. Kiválóan játszotta viszont a Szvitet, kezdettől fogva feszesen ritmizálva a művet, ami ettől rendkívül karakteressé vált.

Talán a névsor okán a szerdai nap a japán versenyzők túlsúlyát hozta. Másodikként Mamiko Tomari-t hallottuk, akinél legjobban az összefogottságot hiányoltam: a Hófúvás etűd esetében mintha darabosabban esett volna a hó, a műsort nyitó Petrarca-szonettből és az Erdőzsongásból egyaránt hiányoztak az ívek. Választott Bartók-darabjai a Mikrokozmosz V-VI. kötetéből ugyanakkor nagyobb elmélyültségről tanúskodtak; a 146-os számúra kifejezetten jól ráérzett.

Tomoaki Yoshida a délutáni műsort színesítette. A számok közti rendszeres székállításai, fel-felpattanásai (legutoljára befejező száma, a 3 Burleszk utolsó akkordjain, ahonnan már vissza sem ült többé a zongorához) mind szokatlan vizuális élménnyel ajándékozták meg a közönséget. Ettől függetlenül az ezen behatásoktól mentes, lecsupaszított produkció önállóan is megállta (volna) a helyét. A japán művész úgy a rendkívül kevesek által választott Ab irato-t, mint a Wilde Jagd-ot vagy a Sposalizio-t megbízhatóan, magabiztos technikával adta elő. Ő volt az egyetlen, akit virággal is köszöntöttek – ekkor végre elmosolyodott…

Kasumi Yamamoto nemcsak habos ruhájában nyújtott első pillanatra meghökkentő látványt, hanem azzal is, amilyen műgonddal szinte egyesével leporolta a billentyűket kezdés előtt. Ezek után kíváncsian várta mindenki a „Produkciót”. És a japán lány nem okozott csalódást: A Manók nála puhán és játszi könnyedséggel ugrabugráltak a billentyűkön, szinte súly nélkül, a Villa d’Estében pedig gyöngyözve futott alá a víz. Külön kiemelném a piano lágyan remegő, fénytől áttört trilláit a darab végén, melyek természetes könnyedsége a laikus szemlélőben könnyen kelthette volna azt az érzetet, hogy ezek a művek már-már egyszerűek. A Hófúvás esetében is kisebb gondokat okozott, de ezeket a szél bal kézben hallható mozgásának igen hiteles ábrázolása többé-kevésbé feledtette. A 3 burleszk Bartóktól végezetül megint csak arról tanúskodott, hogy Kasumi nem csak elsajátította, hanem meg is értette a művet.

Kevésbé mondható el mindez a montenegrói Nikola Vučkovičról, aki a nap legbriliánsabb játékosa volt, rendkívül magas szintű technikai tudással, ám annál kevesebb megértéssel. Megjelenése teljes magabiztosságot sugárzott, és ebben valóban nem is volt hiány. Árnyalatokban való gondolkozásban és pianókban annál inkább… Hirtelen, szinte váratlan kezdései, rövid szünetei az egyes művek között mind-mind azt sugallták, csak „lezavarni” jött el a versenyre ezt a néhány, számára nem túl nagy kihívást jelentő darabot. Míg általában a versenyzők a végére hagyják a nehezebb Transzcendens etűdöket, ő már másodikként a Mazeppát játszotta. Technikailag kifogástalanul, mindenki máshoz képest másfélszeres tempóban. De vajon a virtuozitás pótolja-e a líraiság hiányát? A Villa d’Este szökőkútjain alácsordogáló vízen raftingolni lehetett volna, az Erdőzsongásban is legalább egy viharnak lehettünk szemtanúi, a szél valósággal tépte a fákat. Talán műsorának záró darabjában, a Szvitben találta meg leginkább Vučkovič az egyéniségét. És érdekes módon éppen itt játszott először mezzoforténál halkabb pianót is…

Líraiság tekintetében a montenegrói művész ellenpárját és egyben a reggeli forduló legszebb játékát Varga Judit jelentette. A Genfi harangok ugyan még inkább belerázódás volt a műsorba, de már itt is érezni lehetett, ami aztán az Erdőzsongásban végig jelen volt: a tökéletesen megrajzolt hangulatot. Éteri finomság, kecsesség a lendület elvesztése nélkül. Szépen vezetett dallamok megfelelő mennyiségű pedállal és utánozhatatlan pontossággal méricskélt, még éppen hallható pianók sora. Érezhetően pillanatokra megállt az idő a teremben. Nagy kár, hogy a záró Mazeppa kevésbé sikerült, és helyenként a hangokkal való viaskodássá fajult. A Szvitben szerencsére már másfajta feszültség tükröződött: a tudatos kivárásé.

5f9a8ea2-be41-4093-afc2-c450691f9bef

Benabdallah Marouan játékát szintén egyfajta magabiztosság jellemezte, ez azonban nem volt kiegyenlített. Míg az Erdőzsongásban viszonylag jól eltalálta a hangulatot és a tempót, addig a Sposalizióból hiányzott az összefogottság. Az f-moll transzcendens etűdben szintén akadtak tempóbeli ingadozások és kisebb pontatlanságok. A Mikrokozmosz V-VI. kötetéből előadott darabokban azonban már ismét magára talált.

A verseny legfiatalabb versenyzője, Balázs János játéka olyan, mint a tiramisu az elkészítés napján: minden egyben van, de még érnie kell. Felkészültsége kiváló, a már említett húrszakadás ellenére is megőrizte lélekjelenlétét és folytatta műsorát. Az összesen két versenyző által választott Feux Follets-t bravúrosan oldotta meg, mozdulatai szépek, bár a hangzás tompa. A Villa d’Este valamivel gyorsabb tempót kívánt volna meg, a Manók tánca előadásmódja azonban elismerésre méltó.

(Akamatsu Rintaro, Vizi Ferenc és Nadezhda Yotzova szerepeltek volna még a szerdai csoportokban, azonban ők időközben úgy döntöttek, mégsem versenyeznek, míg Yamazaki Sayumi az utolsó nap versenyprogramjába sorolódott.)