Olivér

Ne bántsátok a zeneiskolákat!

2006.09.23. 00:00

Programkereső

Szerkesztőségünkhöz eljutott információ alapján úgy tűnik, kormányzati szinten az alapfokú művészeti oktatási intézményeket és tevékenységüket jobb esetben az általános iskolákba kívánják integrálni, de felmerül a megszüntetés lehetősége is.

A Tájékoztató az Államreform Bizottság részére, az okatási reform víziójáról és feladatainak ütemezéséről szóló tervezet 2006 augusztusában keletkezett. (Az anyag nem tartalmaz sem titkosításra, sem minősítésre vonatkozó semmiféle információt, ezért úgy véltük, közérdeklődésre tarthat számot.) Kiemeli, hogy az alapfokú művészeti oktatás csak jelentős állami erőfeszítés mellett maradhat fenn, a „rendszer forrásigénye 2006-ban 14 milliárd Ft körüli”.

A gondolatot továbbfűzve, a szerző - a file adatlapjában szerzőként megnevezett GKI, - az eddigi, az alapfokú oktatási intézmények ellehetetlenítésére irányuló kormányzati aktivitások sikertelenségét emeli ki, ami a keresletkorlátozásra és más szabályozási intézkedésekre vonatkozik (térítési minimum előírása, szigorúbb ellenőrzés). Összefoglalóként célként meghatározzák a konstrukció átalakítását és az állami kötelezettségek csökkentését. Az időrendbe helyezett megvalósítási terv, a közoktatási törvény, 2007 I. félévi módosítása során három kiemelt pontot határoz meg, az alapfokú művészetoktatás (részleges) integrálását az általános iskolai képzésbe, a támogatási feltételek differenciálását és a képzés feltételeinek szigorítása, szankcionálás lehetőségét. A szerzők kockázati tényként említik a képzésben érintett szervezetek (iskolák, alapítványok, vállalkozások) ellenállását és jelentős érdekérvényesítő képességét.

Véleményünk szerint az alapfokú művészeti oktatás és ezen belül a zeneiskolák a kultúra alapintézményei, melyek a jövőnket határozzák meg. A kormányzati felelősség nem azt jelenti, hogy a terhek miatt azokat megszüntetik vagy egy átalakítással, lényegében szintén megszüntetik, hanem a megteremtett értékeket megóvják.

Az ellenőrzés rendszeréből egyre jobban kitűnt minden zenetanár számára az ellehetetlenítés szándéka, ami többek között azért is problematikus, mert pontosan a privát szférában megjelenő gazdasági anomáliákat nem szüntette meg. A kétféle anyakönyv, a beírási napló, a szülői nyilatkozatok, a pótlásokra vonatkozó dokumentációk, az összesítők és még számtalan egyéb kitölteni való papír alkalmas a zenetanárok elkeserítésére, de a mennyiség és a kusza struktúra szinte bizonyossá teszi a kontrollingban megjelenő magas hibaszázalékot (a beiratkozás kafkai nehészségeiről: Hurrá beiratkoztak! című írást olvashatja el a linkre kattintva).

Viszont, mint kiderül nem is a kontrolling a cél, az anyagból világosan látszik, hogy a megnehezítés a fő irány. A hazai zeneiskolák példamutatók voltak egész Európában, az a kulturális örökség, amit magukkal hoznak, az ad többek között lehetőséget arra, hogy annyi kiváló előadóművész, zeneszerző, nagy pedagógus egyéniség nevelkedjen fel. Többek között ennek az intézményrendszernek köszönhetjük, hogy a magyar zene kiemelkedő teljesítményeket nyújt. A kérdés, hogy a GKI vélelmezhetően gazdasági szakemberei, miért nem elemzik a zeneiskolák jövedelmezőségét, abból a szempontból, hogy világhírű művészeink Magyarország imágóját az egész világon egyre értékesebbé teszik, miközben a hazai zenei élet színvonala – minden egyéb anomália mellett is – kiemelkedő.

Hazánk nemzetközi ismertsége, elfogadottsága többek között kiváló művészeink tevékenységének is köszönhető. Mindehhez viszont elengedhetetlenül fontos a zeneiskolákban folyó munka, amit akadályozni és megszüntetni kívánnak. Ezek valóban bonyolult számolások lennének, de nyilván önmagában elmondani, hogy 14 milliárd sok, ahhoz nem kell különösebb képzettség és tudás.

Választóként nem vagyunk tisztában azzal, hogy mi mennyibe kerül, nyilván vannak a kulturális költségvetésben a zenei életre vonatkozó olyan összegek, amelyek jelentősen befolyásolják az állami szerepvállalás mértéket, a már hagyományosan értékteremtő területeken. A szakmai közegben szélesebb körű nyilvánosság előtt, meggondolt stratégiával kellene a zeneiskolák jövőjén gondolkozni. Integrált, megszüntetett oktatás valóban olcsóbb csak egyáltalán nem hasznos és egyébként sincs értelme.

Érdekes kísérlet lenne. Bartók, Kodály országa a zeneiskolák nélkül. Ilyesfélék lehetnek a felhők - ég nélkül.