Kelemen, Klementina

Kamarazene klarinéttal

2006.09.25. 00:00

Programkereső

Ha a valamelyest tájékozott zenerajongó meghallja azt a szót, „klarinét”, minden bizonnyal Mozart A-dúr-, esetleg Brahms klarinétötöse jut az eszébe. A hangszer hazai művelői között kiemelkedő helyet elfoglaló Klenyán Csaba azonban már sokadik olyan lemezét készítette el a Hungarotonnál, amelyen a klarinét irodalmának elfeledett, de értékes kincseit rögzítette az utókor számára, a világon elsőként. Legutóbb Paul Hindemith klarinétos kamarazenéjéből válogatott – ennek ürügyén kérdeztük a művészt.
7fd5775e-7b40-442f-91e4-b9a73c2c9d69

Hungaroton: - Legyünk őszinték: azok a zeneszerzők, akiket eddigi lemezein bemutatott (pl. Max Reger, Ernst Krenek, Paul Hindemith) nem ismertek a hazai zenekedvelők körében. Miért döntött mégis úgy, hogy az ő klarinétmuzsikájukból nyújt keresztmetszetet?

Klenyán Csaba: - Minden olyan muzsikát szeretnék bemutatni a közönségnek, ami az én értékítéletem szerint különleges élményt nyújthat. Hiszem, hogy a jó, bár kevésbé ismert zenék jó előadásban új távlatokat nyithatnak a zenehallgatási szokásokat illetően. Nem beszélve egy rejtett pedagógiai célzatról azon ifjú klarinétos-nemzedék irányában, amelynek tagjai – a repertoár szintjén is – fényévekre állnak egy európai igényű muzsikus-magatartásformától. Ezeket a műveket hallgatva talán változhat az igényük.

- Érdekes, hogy a huszadik század jelentős zeneszerzőinek olyan műveire bukkant, amelyeket eddig még soha senki nem vett lemezre. Ennyire sok még a felfedezetlen muzsika?

- Ha az ember alapos, és elmélyül egy bizonyos témában, mindig találhat olyan kincseket, érdekességeket, amelyeket eddig mellőztek. Engem érdekel annyira ez a csodálatos és sokszínű hangszer – a klarinét –, hogy megrendelem egy-egy általam kiválasztott szerző műjegyzékét, és abból az összes olyan mű kottáját megveszem, amiben szerepel klarinét. Ezeket egytől-egyig megtanulom, és elraktározom magamnak.

- Az ön lemezein mégis hallhatók olyan alkotások, amelyeket sem műjegyzékek, sem lexikon-szócikkek nem említenek…

- Valóban, olyan műveket is felveszek, amelyekre kalandosabb úton találok rá. A Krenek-lemezre került például egy klarinét-fuvola duóra írt Invenció, ami még soha nem jelent meg nyomtatásban, csupán egyszer, a Schweizerische Musikzeitung mellékleteként. Az 1800-as évek végén rendkívül nagy tiszteletnek örvendett Sigfrid Karg-Elert egyik művét a Karg-Elert Társaságtól, a francia Eugène Bozza egyik darabját pedig egy japán könyvtárból rendeltem meg.

- Ezek szerint jóval több darabot ismer vagy tanul meg, mint amennyit lemezein a nagyközönség elé tár. Hogyan válogat belőlük?

- Úgy gondolom, minden darab megér egy előadást, azonban alaposan meg kell fontolnom, hogy ezek közül melyik jelenjen meg lemezen. Máig nagy tisztelet él bennem a hanghordozók iránt; nagy felelősségnek érzem egy kompozíciót megörökíteni, ezért csak olyan zenéket válogatok lemezeimre, amelyeket egy általam felállított minőségbeli szint fölötti értéket képviselnek.

- A Hungarotonnál megjelent majdnem mindegyik lemezét egy-egy zeneszerző munkásságának szentelte. Ezek között több olyan komponista is található, aki az 1900-as évek elején alkotott. Mi vonzza a századforduló zenéjéhez?

- A 12. századi gregoriántól napjaink muzsikájáig minden zenéhez egyformán kötődöm. Az említett kor felé történt eltolódásnak mindössze az az oka, hogy a századforduló klarinétmuzsikája még ma is felfedezetlen területnek számít itthon, sőt külföldön is. Korábban a Hungarotonnál több olyan lemezem is megjelent, ami korábbi korszakok zenéjéből válogat; ilyen volt például a Mozart-kortárs Hoffmeister szonátáiból összeállított album, s ilyen lesz a következő is, amelyen szintén a klarinét korai korszakában élt és működött Jean-Marie Lefèbvre klarinétos műveiből mutatok be néhányat a kuriózumra éhes lemezbarátoknak.

- Legtöbb lemeze nem szólóalbum, hiszen számos művész-kollégája is rendszeresen közreműködik.

- Természetesen igyekszem műfajilag és művészileg is a lehető legszínesebben összeállítani egy lemez anyagát. Törekszem „fogyasztható” műsort bemutatni annak ellenére, hogy ezek általában nem tetszetős harmóniákkal, fülbemászó dallamokkal megtűzdelt zenék, s így nem biztos, hogy rögtön az első hangoknál megnyerik a hallgató tetszését – de nem is ez a célom. Szerencsére a kamaraművek megszólaltatásához sikerült mozgósítanom a magyar zenei élet olyan kiválóságait, mint Gyöngyössy Zoltán (fuvola), Horn András (klarinét), Lukácsházi István (nagybőgő), Cs. Nagy Ildikó (zongora) – hogy csak néhányukat említsem. Mindez igaz a legújabb lemezre is, amelyen Paul Hindemith alkotásai hallhatók. A bő egy órányi zene hat, legkülönbözőbb hangszer-összeállítású és -karakterű műből áll össze. A klarinéthoz hol hegedű, hol cselló, trombita, zongora társul a kamarazene újabb és újabb színeit, árnyalatait villantva fel.

- Most, hogy behatóan foglalkozott Paul Hindemith művészetével, hogyan látja, méltatlanul mellőzik őt Magyarországon?

- Hindemith személyét olyan tisztelet övezte Németországban, mint nálunk Weiner Leót; Bartók is az akkor élő egyik legnagyobb komponistának tartotta. Nem utolsó sorban pedig páratlanul gazdag életművet hagyott az utókorra, amelynek bizonyos darabjai jóval több figyelmet érdemelnének – remélem, ezt bizonyítja majd ez a lemez is.