Erzsébet

A Maestro, Bartók meg a Kiskakas

2006.09.28. 00:00

Programkereső

Hogyan férnek össze Bartók Béla színpadi művei az animációval? Miért nem játsszák még hazánkban M. Tóth Géza animációsfilm-rendező Maestro című háromdimenziós kisfilmjét, amit a világ számos országában díjakkal és elismerésekkel ünnepelnek? Erről beszélgettünk a rendezővel.

- Rendező, forgatókönyvíró, grafikai tervező, látványtervező, számos országban tanít, 1994 óta a Magyar Iparművészeti Egyetem vizuális kommunikáció tanszékének tanára. Melyik területen érzi leginkább otthon magát?

- Számomra az alkotás és a tanítás elválaszthatatlan, de valahogy mégis fontosabb ez utóbbi. Érdekes, hogy majdnem minden filmem úgy készül, hogy közben arra is gondolok, hogyan fogom tudni ezt a munkát szemléltető példaként alkalmazni a tanításban. A Maestro is kapcsolódik a tanári munkámhoz. Egy hallgatónak magyaráztam az egysnittes, belső vágásos dramaturgiára épülő, csattanóra kihegyezett filmek működését. Erre a típusra hozott példából született a Maestro.

- Melynek a hőse öt perccel előadása előtt nézegeti magát a tükörben, inasa elkészíti kedvenc italát, leporolja ruháját, majd váratlanul nyakon csípi, és kilendíti a fényre: dalolj, kakukk, üt az óra. A szemléltetésen kívül volt-e más célja is az alkotással?

- Nem igazán hiszem, hogy az animációs film célja valamiféle üzenetközvetítés lenne. Inkább olyan nézői csoportokkal való összekacsintásra ad alkalmat, akiket érdekel az animáció, ismerik a nyelvtanát, logikáját, tudják kötni más, korábban látott mozgó- és állóképekhez. Nem hiszek abban, hogy ettől valaki megváltozik.

- Filmje több mint harminc hazai és nemzetközi fesztiválon nyert fődíjat, közönségdíjat vagy más elismerést. Megjárta többek között Brazíliát, Izraelt, Japánt, Ausztráliát. Magyarországon azonban - fesztiválokon kívül - még mindig nem játsszák.

- A filmet természetesen azon melegében elküldtük a hazai televízióknak. Mondhatnánk, hogy micsoda dolog, mi törjük magunkat, sikereket érünk el itt meg ott, a hazánkban meg megfeledkeznek rólunk. De ez nem ilyen egyszerű. Itthon a tévék műsoraiért felelősök mozgástere, rugalmassága és kockázatvállalása nem hasonlítható egyes nyugat-európai vagy amerikai köz- vagy magántelevízióban dolgozókéval. Nálunk nincs olyan, hogy valakinek a filmjét, akit nem is ismerek, megveszem, csak mert tetszik, vállalom érte a felelősséget, annak ellenére, hogy nem tudom, sikeres lesz-e. Mintha a világnak ezen a részén jobban félnének attól, hogy a hibás döntésért a fejükre koppintanak. Egyébként most, hogy a film sok díjat kapott, és több külföldi televízió is bemutatta, el tudtuk fogadtatni itthon is. A Duna Tv a nyáron megvette, és a közeljövőben vetíteni fogja.

- Bartók A kékszakállú herceg vára és A csodálatos mandarin című színpadi műveit is animációra ültette. Hogyan fér össze Bartók és az animáció?

- Bartók nagy gondot fordított arra, hogy a színpadra komponált műveiben a látvány és a zene valamiféle teljességben jelenjen meg. A Kékszakállúban nemcsak gyönyörű muzsikát, hanem következetesen végiggondolt látványt, egy mozgó, színes fényjátékot is komponált. A Mandarinban szintén fontos a látvány. A történet szövegírói, Balázs Béla és Lengyel Menyhért sok metaforát, szimbólumot alkalmaztak a szövegben. Az ilyen jellegű, átvitt értelmű történetek megjelenítéséhez az animáció rendkívül alkalmas műfaj.

- Ezek a feldolgozások élő koncertek animált látványaként jelennek meg. Hogyan készül a koncertanimáció?

- Lényegében ugyanúgy, ahogy bármilyen animációs film. Azzal a különbséggel, hogy rövid, körülbelül egypercnyi részekből állítjuk össze a teljes animációt, ezeket a kis jeleneteket pedig a koncerten hozzávetítem, szinkronizálom az élő zenéhez. Készítettünk egy olyan számítógépes programot, amely egy hangszerhez hasonlítható, amiből azonban nem hang jön ki, hanem kép. Ezt a módszert a Mandarinnál dolgoztuk ki, s azóta különböző együttesekkel több helyen bemutattuk itthon és külföldön. A Kékszakállút az idén nyáron, a miskolci operafesztivál zárónapján, az Aggteleki-cseppkőbarlangban vetítettük először.

- Ötletgazdája és szervezője a Kiskakas nemzetközi animációs fesztiválnak. Miért pont Kiskakas?

- 2002-ben indítottuk el az első filmnapokat, amelyre a világ tíz országának animációs iskoláiból válogattunk filmeket. Több oka is van, hogy az eseménynek miért adtuk a Kiskakas nevet. Egyrészt szerettünk volna ébresztőt kukorékolni az animáció iránt érdeklődőknek és felelősséget érzőknek. Másrészt az elnevezésnek filmtörténeti okai is vannak. A II. világháború előtt Jaschik Álmos, majd a háború után Macskássy Gyula nevéhez fűződő két Kiskakas gyémánt félkrajcárja-adaptációval indult útjára az iparszerű magyar animáció. Ráadásul az egyedi, művészi animációs filmes műfaj jelképe gyanánt is alkalmasnak találtuk a kis termetű díszkakast: lehet szeretni, gyönyörködni benne, potens is, színes is, hangos is, viszont eladni vagy levest főzni belőle nem könnyű.

M. TÓTH GÉZA ANIMÁCIÓSFILM-RENDEZŐ

A Magyar Iparművészeti Egyetem vizuális kommunikáció tanszékének tanára. 2005-ben készült, Maestro című rövidfilmjét számos hazai és nemzetközi fesztiváldíjjal jutalmazták. 2005-ben és 2006-ban koncertanimáció formájában feldolgozta Bartók A csodálatos mandarin és A kékszakállú herceg vára című műveit.