Kelemen, Klementina

Rondó - Versenygyőztesek válaszolnak

2006.09.29. 00:00

Programkereső

Rovatunkban ezúttal a szeptember 15-én lezárult Liszt-Bartók Nemzetközi Zongoraverseny négy dobogósát kérdeztük arról, mit jelent számukra pályájuk alakulásának szempontjából e versenyen való részvétel.

Elmar Gasanov (I. helyezett)

Úgy gondolom, hogy a Liszt-verseny és ez az eredmény egy nagyon jelentős állomás eddigi pályafutásomban. Bár természetesen nem tudhatom, hogy öt vagy tíz év múlva hol tartok majd, az bizonyos, hogy ez a mostani győzelem komoly önbizalmat és további eltökéltséget adott nekem a folytatáshoz. A Liszt-versenyt nagyon erős megmérettetésnek tartom, amely igencsak próbára tette a felkészültségemet. Az, hogy a versenyprogram szinte teljes egészében az ünnepelt zongoraművészként igen virtuóz darabokat komponáló Liszt műveiből állt, igen nagy kihívást jelentett számomra, és szerintem a többi versenyző számára is. Bartók zenéje pedig egy teljesen más világ, amelyet egyáltalán nem könnyű megfejteni.

Olivier Besnard (megosztott II. helyezett)

Nagyon nehéz összehasonlítani a versenyeket és azt, hogy melyik versenyeredménytől mit várhat az ember – csodákat semmi esetre sem. Pályafutásom során eddig öt-hat versenyen vettem részt, köztük a tavalyi Pécsi Liszt Ferenc Zongoraversenyen is – azt hiszem, le sem tagadhatnám, hogy nagyon szeretem Liszt zenéjét. (Oliver Besnard a pécsi versenyen is megosztott második díjat nyert – a szerk.) Bár ez a verseny sem volt könnyű, a pécsi program talán annyival nehezebb volt, hogy nemcsak Liszt-művekből állt, hanem Bachot, Mozartot, Chopint is játszani kellett. Ami ezen a versenyen szerintem nemcsak nekem, hanem – talán a magyarokat leszámítva – mindenkinek nehézséget jelentett, az a Bartók-művek hiteles megoldása volt.

Borbély László (megosztott II. helyezett)

Bár az élmény még friss, és ilyenkor nehéz mindezt feldolgozni, de nagyon örülök az elért sikernek. Az, hogy ilyen nagy repertoárt kellet játszani, és zenekarral is lehetőség volt szerepelni, számomra már önmagában is megérte volna részt venni ezen a versenyen. Számos nemzetközi megmérettetésen sikerrel szerepeltem már. 2005-ben a londoni zongoraversenyen kaptam különdíjat, 2002-ben a Los Angeles-i Liszt-versenyen – amelyen több kategóriában is indultam – két második és egy harmadik helyezést értem el, 2001-ben pedig az eszéki Nemzetközi Ifjúsági Zongoraversenyen lettem második. A hazai környezet önmagában nem oldja meg helyettünk a feladatokat, de számomra barátságosabbá, hangulatossá tette ezt az amúgy igen nehéz versenyt. A program nehézségét szerintem az adta, hogy Bartók-darabokat és Liszt-műveket egymás után, egy estén kellett játszani. Ez sokkal nehezebb, mint Liszt h-moll szonátáját vagy Bartók III. zongoraversenyét önmagában előadni. Liszt rendkívül sokrétű, sokszínű komponista, számos zeneszerzői korszakkal. Művei közt mindenféle műfaj megtalálható, darabjai nagyfokú virtuozitást követelnek. A zongorista mindenfajta képességét megcsillogtathatja. Nagyon sokat köszönhetek tanáraimnak: Nádor Györgynek, Réti Balázsnak, Ábrahám Mariannak és Major Editnek. Idén leszek utolsó éves a budapesti Zeneakadémián. Azt hiszem, meghatározó élményekkel hagyom majd el ezt a számomra oly kedves intézményt.

c65afeb2-2829-4b54-8e39-4e131b721176

Lajkó István (III. helyezett)

Boldog vagyok, és nagyon örülök, hogy díjat nyertem ezen a komoly, nagy múltú, minden magyar muzsikus számára különleges versenyen. Az, hogy négy alkalommal felléphettem a Zeneakadémia Nagytermében és Bartók III. zongoraversenyét a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarával, Kovács László vezényletével adhattam elő, számomra meghatározó élmény volt. Ez a verseny minden résztvevőtől komoly fizikai és lelki felkészültséget kíván. Azt hiszem, életem legnehezebb megmérettetésén vagyok túl. Bartók és Liszt művei mind technikailag, mind zeneileg alapos tudást igényelnek, műveiken érződik az, hogy aktív előadók, koruk kiemelkedő zongoristái voltak. Számos nemzetközi versenyen vettem már részt. 2005-ben Pécsett szintén harmadik és egy különdíjat nyertem a Liszt Ferenc emlékére rendezett I. Nemzetközi Zongoraversenyen. Ugyanebben az évben a Nemzetközi Carl Filtsch Zongoraversenyről első díjjal és egy zeneszerzői különdíjjal tértem haza. Ezeknek a versenyeknek véleményem szerint az az igazi előnyük, hogy a koncertlátogató közönség megismerheti a fiatal, tehetséges előadóművészeket. De ez a mostani helyezés, azt hiszem, a későbbiekben is meghatározó lesz pályafutásom során. Külön köszönöm tanáraim, Falvai Sándor és Szokolay Balázs kitartó és áldozatos munkáját. A közeljövőben igyekszem kipihenni a verseny fáradalmait, hogy aztán újult erővel kezdjem meg a felkészülést a tavaszi diplomakoncertemre a budapesti Zeneakadémián.