Salamon

A hét portréja: Farkas Ferenc

2006.10.09. 00:00

Programkereső

Rendkívül hosszú életútja során gazdag és sokszínű életművet hozott létre. A 20. századi magyar zeneszerzés és pedagógia kiemelkedő alakja.
de97f113-529b-46bc-8d0d-f2760523d1c9

A Liszt- és Kossuth-díjas zeneszerző 1905. december. 15-én született Nagykanizsán, 2000. október 10-én hunyt el Budapesten. Első zongoraleckéit nyolc éves korában vette. Tanulmányait kezdetben magánúton, majd a Nemzeti Zenedében folytatta. 1922-27-ig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Siklós Albert és Weiner Leó növendéke volt.

A következő két évben Farkas a budapesti Városi Színház korrepetitoraként és karmestereként dolgozott. 1929-ben állami ösztöndíjjal Olaszországba utazott, ahol Ottorio Respighinél tanult a római Santa Cecilia akadémián. 1930-ban, hazatérése után saját kompozícióiból önálló estet rendezett. Az 1933-as évet Bécsben töltötte, ezt követően Koppenhágában filmzenét írt. 1935-ben Párizsban járt, illetve zeneszerzést kezdett tanítani Budapesten a Fővárosi Felsőbb Zeneiskolában. 1941-ben a kolozsvári konzervatóriumba került, 1943-tól az intézmény igazgatója lett. 1946-48 között Székesfehérváron konzervatórium-igazgató, 1948-75-ig pedig a budapesti Zeneakadémia zeneszerzés tanára és tanszékvezetője volt.

Tanítványai közé tartozott Kurtág György, Ligeti György és Szokolay Sándor is. Zeneszerzői munkásságának gerincét operák és táncjátékok (A bűvös szekrény, 1938-42; Furfangos diákok, 1949; Vidróczki, 1959), zenekari művek (Rhapsodia Carpathiana, 1940; Lavotta szvit, 1951; 1. szimfónia, 1951-52), versenyművek, vokális-zenekari művek (Cantus Pannonicus, 1959; Szigetvár dicsérete, 1966), kamarazene, valamint zongoradarabok alkotják.