Gyöngyi

Hommages et messages

2006.10.18. 00:00

Programkereső

Valóságos szellemidézés folyt csütörtök este a Festetics Palotában, ahová két mai komponista, Kurtág György és Michael Denhoff zenéje hívta meg az idősebb kollégákat. A szeánszon megjelent Schubert és Schumann, a fiatalabbak közül tiszteletét tette Webern, Nono, Szervánszky és Farkas, a korelnök pedig nem más volt, mint Guillaume de Machaut.

„Hommages et messages” (Hódolatok és üzenetek): ezt a – Kurtág alkotói világára oly jellemző – két szót adta címként Denhoff a különleges hangversenynek. S a német szerző nemcsak a műsor-összeállítással, hanem saját muzsikájával is tanújelét adta, hogy a zenetörténeti reflexiók, a régi mesterekre, a kortársakra vagy éppen a saját műveire való hivatkozások az ő művészi szemléletét is alapvetően meghatározzák. A kortársak közül pedig Kurtág – úgy tűnik – különösen közel áll az 51 éves Henze-tanítványhoz, zenéjének hangzásvilága mindenesetre sok tekintetben rokon a magyar mesterével.

A gondosan, érzékenyen összeállított program zongora- és kamaraműveket sorakoztatott egymás mellé, mégpedig úgy, hogy a koncert két félideje tükrözte egymást. Mindkét rész zongorás kamarazenével kezdődött és egy-egy vonósnégyessel végződött, közben pedig egy-egy nagyszabású zongoraciklusból hangzott el válogatás. Denhoff HEBDOMADAIRE című, 52 tételből álló zongoradarab-sorozata az év minden hetére egy-egy művet szán. A német zeneszerzőnek nem ez az egyetlen ilyen jellegű kompozíciója: az 1984-es Klangtagebuch (Hang-napló) az év minden egyes napját – mintegy naplófeljegyzésként – egy-egy hangzatban foglalta össze, 1998-ban pedig egy vonósnégyesre és zongorára szánt, két és félórás ciklus keletkezett 365 napi munkával. E művek egyben rámutatnak Denhoff és Kurtág alkotói hozzáállásának alapvető eltérésére is: míg Kurtág a miniatűrök mestere, aki jelenleg 45. opuszánál tart, addig Denhoff nagyobb dimenziókban gondolkodik, ugyanakkor hihetetlenül termékeny (már megírta az op. 100-at).

A HEBDOMADAIRE-ből elhangzott négy tétel mindegyike egy-egy (a szó legjobb értelmében vett) zeneszerzői etűdnek tűnt: egy anyagból épülnek, egy adott kompozíciós problémát járnak körül. A poétikusan szép, meditatív darabokat Martin Tchiba finom, árnyalt billentéssel játszotta. A Budapesten született, de Németországban nevelkedett fiatal művész a szünet után egy talán még monumentálisabb zongoradarab-gyűjteményéből, a Játékokból válogatott. Tchiba a Kurtág-tételeket is alapvetően jól, érzékenyen játszotta, ám előadásából érzésem szerint hiányzott valami, ami a Kurtág-házaspár és a Kurtág-tanítványok Játékok-interpretációit legtöbbször oly különlegessé teszi.

Kurtág György Hommage à R. Sch. című klarinét–brácsa–zongora triójával kezdődött a hangverseny, amely hangszerválasztásában Schumann késői Märchenerzählungjára utal. Itt Rozmán Lajos és Tóth Balázs csatlakozott Martin Tchibához, és remekül közvetítették a miniatűr tételek érzelmi sűrítettségét. Különösen Rozmán emelkedett ki tartalmas és puha klarinéthangjával. A szünet után megszólaló Denhoff-mű, a Hauptweg und Nebenwege (Főút és mellékutak) a zeneszerző fent említett két és félórás zongoraötös-ciklusának „zanzásított”, mintegy 15–20 perces változata. Halk, lassú, befelé forduló zene, melyben a vonósok flageoletjei és negyedhangos–glissandós anyagai finoman ötvöződnek a zongora egyenletesen temperált, élesebben körvonalazott hangzásával. Egyszerre érzéki és intellektuális ez a muzsika, ám talán túlságosan egyívású és kontrasztszegény – mindenesetre Tchiba és az RTQ Vonósnégyes jó, de egyáltalán nem makulátlan előadásban kissé hosszúnak tűnt.

Az est két vonósnégyesét is a Bujtor Balázs vezette fiatal együttes szólaltatta meg. Denhoff „nel interno” alcímű 8. kvartettje a legutóbbi munkája ebben a műfajban. Az olasz nyelvű mottó egyik értelme, hogy a négy játékosnak lehetőleg úgy kell elhelyezkednie, hogy körbefogja a közönséget, amely ily módon „belülről” hallja a művet. Bujtorék – nyilván a hangversenyen jelen lévő zeneszerző engedélyével – lemondtak erről a lehetőségről, ám a darab maga képes volt arra, hogy így is bűvkörébe vonja hallgatóit. Denhoff kvartettje voltaképpen a klasszikus négytételes formamodellen alapul (második tétele a scherzo, a megrázó harmadik a lassú tétel szerepét vállalja), ám cezúra csak e két tétel között van, mivel az első két és utolsó két darab egybekomponált. A saroktételek varázslatos hatásához hozzájárult, hogy a nyitó „largo”-ban a játékosok által ujjal, finoman megszólaltatott réztányérok, a záró „canto di speranza”-ban pedig felvételről bejátszott alpesi harangok egészítették ki a vonóshangzást.

4255bb9a-5880-4dcf-8a1d-7d411123b031

A Szervánszky Endre emlékére írt Officium breve megerősítette azt az érzésemet, ami Martin Tchiba Játékok-interpretációja nyomán támadt bennem: Kurtág zenéje – szellemi és technikai értelemben egyaránt – csakis száz százalékos előadásban képes kifejteni sajátos hatását. Ha nem „tökéletes” az interpretáció, a varázslat azonnal szertefoszlik. (Ez nyilván szorosan összefügg Kurtág híresen maximalista tanítási módszerével.) Az RTQ Vonósnégyes produkciója ugyanis – bár nyilvánvalóan rengeteg munka állt mögötte – egyelőre nem volt száz százalékosnak nevezhető. A gyors, agitato tételek és a megrendítő záró Szervánszky-idézet tetszett a legjobban, ám a törékeny, piano darabok rávilágítottak a hangszertechnika, az együttjáték és a zenei megformálás kisebb-nagyobb problémáira.

Mindenesetre így is méltó befejezése volt a hangversenynek Kurtág „befejezetlen” Officiuma, hiszen mi más zárhatna le szebben egy utalásokban, allúziókban ily’ gazdag zenei szellemidézést, mint az az „in memoriam” „Arioso interrotto”, ami maga is idézet?

(2006. október 12. 19:30 Festetics Palota – Budapesti Őszi Fesztivál: Hommages et messages: Kurtág–Denhoff-est; Kurtág: Hommage à R. Sch., op. 15d; Denhoff: HEBDOMADAIRE, op. 62 (részletek); 8. vonósnégyes „nel interno”, op. 79; Főút és mellékutak, op. 83; Kurtág: Játékok (részletek); Officium breve in memoriam Andreæ Szervánszky, op. 28; km.: RTQ Vonósnégyes (Bujtor Balázs, Kovács Erika, Tóth Balázs, Gál Béla), Martin Tchiba (zongora), Rozmán Lajos (klarinét)