Orsolya

A hét portréja: Vladimir Horowitz

2006.10.30. 00:00

Programkereső

A világhírű orosz zongoraművész briliáns technikai tudásával, zenei színekben bővelkedő játékával méltán lett a kor leghíresebb zongoristája. A főként Scarlatti, Chopin, Szkrjabin és Schumann műveit tartalmazó hangfelvételei pedig még ma is a különösen szeretett és féltve őrzött kincsek közé tartoznak.
59cf1e01-b2ae-44d9-8fe4-2fc93069a1c0

Az orosz (ukrán) származású amerikai zongoraművész 1903. október 1-jén született Kijevben. Első zongoraleckéit anyjától kapta, s már kilenc évesen bekerült a kijevi konzervatóriumba, ahol többek között Anton Rubinstein tanárától, Felix Blumenfeldtől tanult. Először 1920-ban lépett a kijevi közönség elé, majd egy hegedűművésszel Oroszországban turnézott. Az akkori fiatal generáció nagynevű, elismert képviselője volt, az 1924-25-ös évadban például csak Leningrádban húsz szólóestet adott.

1925-ben elhagyta a Szovjetuniót, és Berlinben telepedett le. Itt 1926 januárjában lépett a nyilvánosság elé Csajkovszkij I. zongoraversenyével, s ezzel megalapozta hírnevét. 1928-ban ugyancsak ezzel a művel debütált az USA-ban, New Yorkban. 1933-ban feleségül vette Wanda Toscaninit, a híres karmester lányát. Több alkalommal is huzamosabb időre visszavonult a koncertezéstől. 1975 és 1985 között orvosi utasításra idegnyugtatókat szedett, amitől kisebb memóriazavarai támadtak, de kigyógyult depressziójából. 1989. november 5-én szívinfarktusban halt meg New Yorkban.

Repertoárján elsősorban Liszt, Csajkovszkij és Rahmanyinov művei szerepeltek. 1953 és 1965 között kizárólag hanglemezfelvételeket készített. Ezután főleg Domenico Scarlatti, Chopin, Szkrjabin és Schumann műveit játszotta.