Jolán

A hét portréja: Artur Rubinstein

2006.11.06. 00:00

Programkereső

Rubinstein Vladimir Horovitz és Szvjatoszlav Richter mellett a XX. század egyik legnagyobb zongoraművésze volt. A három zongorista-óriás munkássága egy egész századot ível át.
e22ef277-2a96-44e9-9323-31fa4025ca17

1887. január 28-án született Lodzban. Három éves korában Berlinbe vitték, ahol Joachim József elismerőleg nyilatkozott tehetségéről. Zongoratanulmányait szülővárosában és Varsóban kezdte, első koncertjét hétévesen adta. 1897-től Berlinben tanult tovább, zongorára Barth, elméletre Max Bruch és Robert Kahn tanította. 1900 decemberében debütált Berlinben, Joachim vezényletével Mozart A-dúr zongoraversenyét (K. 488), valamint Schumann, Chopin és Saint-Saëns szóló-műveit játszotta. Ezek a művek képezték későbbi hatalmas repertoárjának alapját. Németországban, Lengyelországban, Párizsban, majd 1906-ban Amerikában is nagy sikereket aratott játékával.

Svájcban Paderewskivel dolgozott együtt; később Ausztriában, Olaszországban, Oroszországban és Londonban is koncertezett. Az I. világháborúban polgári szolgálatos volt, mivel nyolc nyelvet folyékonyan beszélt. 1916-17-ben Spanyolországba és Dél-Amerikába hívták, ekkor szerzett életre szóló benyomást Granados és De Falla műveiről. A háború után 1932-es házasságkötéséig aktívan zongorázott, technikájának elmélyítésén és repertoárjának újratanulásán fáradozott. Ezen időszak eredményeit 1937-ben mutatta be amerikai turnéján. A II. világháború után az USA-ban telepedett le, s folytatta zongoraművészi pályafutását. Hetven-nyolcvan éves korában még mindig önálló szólóesteket adott, Budapesten is koncertezett 1982 őszén.

Az ő tiszteletére alapították 1974-ben Izraelben az Artur Rubinstein Nemzetközi Zongoraversenyt. 1976-ban vonult vissza a koncertpódiumtól, ugyanebben az évben Amerikában kitüntették. Életrajzának két kötete 1973-ban, illetve 1980-ban jelent meg. 1982. december 20-án halt meg Genovában.