Friderika

Rondó – Mozgással és zenével foglalkozó pedagógusok válaszolnak

2006.11.16. 00:00

Programkereső

Rovatunkban ezúttal három különleges módszer kitalálóját és továbbfejlesztőit kérdeztük arról, mi a zenével és mozgással kapcsolatos pedagógiájuk lényege.

Bóta Ildikó (a Tánceánia Együttes vezetője)

A Tánceánia együttes mottója így hangzik: „Életünk egyedi és egyetlen folyamat, amelyben mindennek, még a tökéletlenségnek is megvan a maga értéke és értelme.” (Erikson). A Tánceánia együttesben nem vagy nehezen beszélő és mozgó, halmozottan fogyatékos emberekkel foglalkozunk. A mozgáson és táncon alapuló művészetterápiás munka során az alkotás, a vágyak, a kreativitás szublimálása, átalakítása kerül előtérbe. Másik alapvető pillére pedagógiánknak az improvizáció mint a reagálás és az igazodás művészete és gyakorlati tudománya. Munkánkban rendszeresen vesznek részt olyan kortárs táncművészek, akiket érdekel a sérült embereket elszigetelő társadalmi korlátok lebontása és a velük való közvetlen emberi, művészi találkozás élménye. A Tánceánia együttes 2002-ben alakult és azóta sok, nagy visszhangot kiváltó nyilvános kortárs táncszínházi előadást hozott létre. A fellépések amellett, hogy mérföldkövek a résztvevők fizikai és szellemi kibontakozásában, egyúttal óriási jelentőségűek a sérültekről alkotott társadalmi kép, a sérülteket kirekesztő szociális kultúra formálásában is. 2005-ben az V. EAAC Konferencián Felületek című előadásunkat mutattuk be, de sikeresen szerepeltünk a Budapesti Tavaszi Fesztiválon is Affekt-Ív című produkciónkkal. Számos elismerést is magunkénak tudhatunk. 2004-ben a Szegedi Szabadtéri Fesztiválon megkaptuk a Legjobb táncelőadás díját, idén pedig – Kálmán Ferenc kollégámmal együtt – Miniszteri Elismerő Oklevelet vehettünk át a Magyar Kultúra Napja alkalmából. Az együttest tánc- és pantomimművész, koreográfus, mozgás- és táncterapeutaként jómagam, Kálmán Ferenc (táncművész, koreográfus) és Sáfrány Kinga (pszichológus, mozgás- és táncterapeuta) vezeti.

Dr. Pásztor Zsuzsa (a Kovács-módszer tanára a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen és az Eötvös Loránd Tudományegyetemen)

„A zene első szerszáma maga az ember” – így szól az a mottó, melyet dr. Kovács Géza, a zenei munkaképesség-gondozás megteremtője fogalmazott meg, majd így folytatta: „A zene az ember életjelensége, mely az ember szervezetének, sejtjeinek, szöveteinek, szerveinek összműködése által jön létre.” Ennek a megállapításnak a realitását minden muzsikáló nap, mint nap tapasztalja. A közérzetnek, az egészségi állapotnak már egészen csekély változása is mélyen befolyásolja a zenélés minőségét. Elég csak egy kisebb indiszpozíció, fájdalom, fáradtság vagy rossz hangulat, és a zenei előadás élvezhetetlenné válik. Ha elvárjuk a hangszeres technika, a memória, a fantázia, az átélés üzembiztos működését, akkor gondoskodnunk kell ennek élettani feltételeiről is, azaz idegeink, izmaink, szívünk, tüdőnk, egész szervezetünk kedvező működéséről. A jó munkaképesség nem mindig jár együtt a tehetséggel, és leromolhat, ha elhanyagolják. Ahogyan a muzsikus a hangszerét gondozza, ugyanúgy a zenélés legfőbb eszközét, saját szervezetét is gondoznia kell ahhoz, hogy zavartalanul működjék. Ezt a célt szolgálja a zenei munkaképesség-gondozás pedagógiája, mely immár közel félszáz év óta tanulmányaim és kutatásaim területe. A zenei munkaképesség-gondozás az egészséges zenész életmódprogramja és természettudományos ismeretanyaga, mely a zenélő embereket kívánja szolgálni. Segít abban, hogy a muzsikus növendékek és felnőttek fizikailag, lelkileg és szellemileg alkalmassá legyenek hivatásuk és mindennapi életük feladatainak ellátására, könnyebben és eredményesebben dolgozzanak, és elkerüljék a foglalkozási ártalmakat. A zenei munkaképesség-gondozás alkotó elemei: a helyes munkamódszer, a zenészek szükségleteire kidolgozott mozgás- és légzéstréning, az elegendő pihenés, továbbá a friss levegő, a víz és napfény hatásainak ésszerű alkalmazása, valamint a helyes táplálkozás.

649f6133-fa23-43d8-95ed-cb64e63cc542

Szűcs Mónika (klinikai szakpszichológus, mozgás csoport vezető)

A Merényi Márta által kidolgozott mozgás- és táncterápiás módszer mint csoportterápiás eszköz használatos a pszichológiai szakmában. A test és lélek egységén, párbeszédén alapszik. A gyermekkor korai, beszéd előtti időszakában az egész életet meghatározó lenyomatok keletkeznek testünkben, lelkünkben: bizalom-bizalmatlanság, lágyság-kontúrosság, összehangolt és elhangolt emberi találkozások, számos, szavakkal is nehezen leírható érzetek. Ezekre tovább rakódnak újabb társas tapasztalások, amelyek maghatározzák viszonyunkat a világgal, kapcsolati bizalmunkat, intenzitásunkat, bátorságunkat. Ez a módszer utat nyit arra, hogy ezekhez az alap mintákhoz el tudjunk jutni a testtudati, a kapcsolati mozgásos munkák által. A terápiás folyamatban a verbális feldolgozás útja is külön idő, amíg az elemi érzetekhez pontos, egyéni szavakat találunk, nem forszírozva az azonnali „fejbe kerülést”, kódolást. Ezeken az alkalmakon lehetőség nyílik új mozgásminták, társas viszonyulások megszerzésére, a mozgás, így a lélek repertoárbővítésére, a biztonságosabb testben levésre. Ez a felszabaduló kreatív potenciál az alapja a csoporton használt improvizatív munkának, ahol már mások számára is élvezhető, izgalmas, átdolgozott formában jelennek meg a lelki tartalmak. A csoportokon számos, a mozgást megindító, tartó zenét használunk, amely teret ad a mozgás kiteljesedésének, intenzitásváltozásának. Ez a módszer ajánlható mindazoknak, akik testükben, lelkükben kíváncsiak magukra, másokra, hatásukra, lehetőségeikre. Mozgásos előképzettség nem szükséges. Részletes tájékoztatást csoportjainkról a Magyar Mozgás Terápiás Egyesülettől /MMTE/ szerezhetnek.