Máté, Mirella

A magyar szabadság ünnepe a Stephansdomban

2006.11.27. 00:00

Programkereső

Zsúfolásig megtelt szombaton este a bécsi Stephansdom az 1956-os magyar forradalom 50. évfordulója tiszteletére rendezett ausztriai emlékünnepségek zárókoncertjén, amelynek mottója az volt: köszönjük Ausztria!

A november 25-i koncerten a Pannon Filharmonikusok léptek fel Hamar Zsolt vezetésével a Nemzeti Énekkar (karigazgató Antal Mátyás) társaságában. Társaik pedig olyan kiváló szólisták voltak, mint Németh Judit, Váradi Marianna, Massányi Viktor és Molnár András.

Mielőtt megszólalt a zene, Simon Ferenc, az ausztriai magyarok vezető lelkipásztora és Fónagy Zoltán, a Collegium Hungaricum igazgatója üdvözölte a megjelenteket. Szavaikat követően két hiteles tanú idézte fel 1956 októberének különösen hideg napjait. Fáy Jenő kémikus, egykori menekült elmesélte, mekkora csalódás volt számukra, amikor a hosszú gyaloglástól végsőkig kimerülve bekopogtak egy ház ablakán abban a reményben, hogy végre szabad földön vannak - és magyar szóval üdvözölték őket. Azt hitték első ijedtségükben, hiába a megtett sok-sok kilométer, nem sikerült kijutniuk Magyarországról. Csakhogy akkor még természetes volt a határ közeli osztrák falvakban a magyar szó...

Külön háláját fejezte ki az osztrák csendőröknek, az első embereknek, akik az elcsigázott magyar menekülteket fogadták, emberséges magatartásukért. Dr Maria Bruckmüller pszichológus, aki 1956-ban az osztrák Caritasnál szociális munkásként dolgozott, sok magyar barátra tett szert a magyar menekültek között.

695a4967-cea2-4e9c-9c34-8692e0868ff6

A magyar emigráns zenészekből alakult zenekar, a Philharmonia Hungarica gyászolta meg elsőként Nagy Imrét és társait 1958 június 26-án a Stephansdomban adott koncertjén. Mozart Requiemjét adták elő alapító karmesterük, Rozsnyai Zoltán vezényletével. Erre is emlékeztek a szombati hangverseny résztvevői, akik először Johann Georg Lickl egyik miséjét szólaltatták meg.

Az osztrák zeneszerző alapította a Pannon Filharmonikusok elődjét jelentő zenekart Pécsett 1811-ben. Ezt követően az 1956-os forradalommal kitörölhetetlenül összefonódott Egmont nyitány csendült fel, majd két, Bécsben ritkán hallható magyar remekmű: Bartók Cantata Profanaja és Kodály Budavári Te Deuma tette emlékezetessé a koncertet. A közönség felállva tapsolta meg az előadókat, de ez a taps egyben az önzetlenül segítő osztrák embereknek is szólt.