Menyhért, Mirjam

Reich 2006

2006.12.11. 00:00

Programkereső

Teltházas kortárszenei koncert? Az 1700 férőhelyes Nemzeti Hangversenyteremben? Az elsőre értelmezhetetlennek tűnő jelenség magyarázata: ismét Budapesten járt Steve Reich.
cf59f3e8-1eb7-4499-9fd5-5131e508fe69

A legnagyobb élő zeneszerzők közé sorolt amerikai alkotó magyarországi kultusza tekintélyes, immár három évtizedes múltra tekinthet vissza. Reich 1977-ben, az Új Zenei Stúdió meghívására érkezett először hazánkba, később a 180-as csoport, majd az Amadinda Ütőegyüttes kedvéért látogatott többször is Budapestre. Legutóbb három éve üdvözölhettük őt a Zeneakadémián. A szerdai koncert annak a több tucatnyi hangversenynek a sorába illeszkedett, amelyet idén, a komponista hetvenedik születésnapja alkalmából rendeztek világszerte.

A műsor első felében Reich hetvenes években írt darabjai közül hangzott el három, a szünet után pedig legújabb művének magyarországi bemutatójára került sor. Az est közreműködői – az Amadinda Ütőegyüttes, köztük a karmesteri feladatot is vállaló Rácz Zoltán, a mostani alkalomra számos tehetséges fiatallal kibővült UMZE Kamaraegyüttes, valamint a Schola Cantorum Budapestiensis – nagyobbrészt már hosszú ideje elkötelezett hívei és értő előadói Reich muzsikájának. A zeneszerző magyarországi tartózkodása alatt meg is ragadott minden lehetőséget, hogy kifejezze elismerését az előadók felé – s nyilatkozatainak őszinteségében nincs okunk kételkedni.

A magyar muzsikusok tolmácsolásában mind a négy mű azzal a biztonsággal és otthonossággal szólalt meg, amely a zenei anyag birtoklásából fakad. A hangzásarányok is ideálisak voltak; ez utóbbiról maga a – keverőpultnál helyet foglaló – komponista gondoskodott. Reich előadóként is részt vett egyik műve megszólaltatásában: a Music for Pieces of Wood (Zene fadarabokra) című ötszólamú kompozíciót az Amadinda Ütőegyüttes tagjaival közösen játszotta. Ez és a másik két, hetvenes években keletkezett darab (Music for Mallet Instruments, Voices and Organ; Music for a Large Ensemble) ma már csaknem klasszikusnak számít; nemcsak abban az értelemben, hogy időről-időre előadják őket, hanem abban is, hogy az újdonság varázsát elvesztve is élő, élvezhető zenék maradtak.

Stílus tekintetében nem különbözik tőlük jelentősen a most bemutatott, 2004-ben írt You Are (Variations), ám ez a hasonlóság számomra nem az önismétlésekbe bocsátkozó szerző elapadó invenciójáról, hanem a következetesen saját útját járó alkotó önmagához való hűségéről tudósít. Azonban a mű egyedi jellemvonásai is első hallásra feltűnnek: a You Are színesebb, változatosabb, kompozíciótechnikailag pedig elengedettebb, mint a hetvenes évek legtöbb repetitív darabja. Négy tételében – melyek közül az első kettő és az utolsó gyors, s csupán a harmadik lassabb tempójú – egy-egy rövid, de annál velősebb–filozofikusabb mondatot önt zenébe az egykor filozófiából diplomázott szerző: Ott vagy, ahol a gondolataid vannak. Az Örökkévalót helyezem magam elé. A magyarázatok véget érnek valahol. Beszélj keveset, és cselekedj sokat. Mintha ez a négy mondat és az ezekből született magávalragadó muzsika Steve Reich, a darabjai mögöttes jelentésének magyarázatától következetesen elzárkózó, magát mindig „csak zenészként” meghatározó szerző egész művészetének summázata volna.

A hangverseny keretében magas állami kitüntetést, a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét is átnyújtották a jubiláló mesternek. Ez alkalomból Kepes András – a Reichhel készült első magyarországi televíziós interjú riportere – idézte fel emlékeit a zeneszerző 1985-ös látogatásáról, s arról a hihetetlen érdeklődésről, amely a komponistát és zenéjét akkoriban övezte hazánkban. Sok minden megváltozott azóta: Reich többé nem az „ellenséges Nyugat” gyermeke, hanem a Magyarországgal szövetséges Amerika szülötte. Zenéjét már nem halljuk meghökkentően újnak. Nincs már Új Zenei Stúdió, sem 180-as csoport (sőt semmilyen zeneszerzői csoportosulás nincs már), s a kortárs zene iránti érdeklődés is sokkal kisebb, mint húsz éve. Mégis megtelt december 6-án a Művészetek Palotája. S nemcsak a komolyzenei koncertek törzsközönsége: idősek és középkorúak, nemcsak a zenészszakma képviselői töltötték meg a termet, hanem sok fiatal, egyetemista, sőt kisgyermekes család is kíváncsi volt Reichre. Vajon legközelebb is kíváncsiak lesznek-e rá? S kíváncsiak lesznek-e más ma élő zeneszerzőkre, netán honfitársaikra is? S ha igen, azok képesek lesznek-e megszólítani őket, mondani nekik valamit? Jó volna, ha igennel felelhetnénk ezekre a kérdésekre.

(2006. december 6. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem – Tribute to Steve Reich; Reich: Music for Mallet Instruments, Voices and Organ; Music for Pieces of Wood; Music for a Large Ensemble; You Are (Variations); km.: Steve Reich, Amadinda Ütőegyüttes, UMZE Kamaraegyüttes, Schola Cantorum Budapestiensis (műv. vez.: Bubnó Tamás és Mezei János), vez.: Rácz Zoltán)