Ábrahám

Két Mozart-album világhírű művésszel

2006.12.19. 00:00

Programkereső

A Mozart-év hajrájában a Hungaroton két, más-más szempontból különleges kiadvánnyal tiszteleg Mozart születésének 250. évfordulója előtt. Mindkettő főszereplője Malcolm Bilson, aki a felvilágosodás korában népszerű billentyűs hangszer, a fortepiano világszerte egyik legelismertebb előadóművésze.

Mozart zongoraversenyeit Sir John Eliot Gardiner vezényletével, az English Baroque Soloists közreműködésével vette lemezre, a hegedű-zongora szonátákat Sergiu Luca hegedűművésszel, Mozart összes zongoraszonátáját pedig a Hungarotonnál rögzítette az 1990-es évek elején. Utóbbi albumot nemrég jelent meg újra, de mellette egy kuriózum-értékű, új lemezen is hallható Bilson játéka – mindezek kapcsán kérdeztük az amerikai művészt.

- Önt több évtizede szoros szálak fűzik a magyar zenei élethez. Kérem, mondjon pár szót a „magyar kapcsolatról”!
- Az Egyesült Államokban az 1970-es években találkoztam Somfai László és Komlós Katalin zenetörténészekkel, akiket a bécsi klasszikus korszak és a 18. század billentyűs zenéjének világszínvonalú ismerőinek tartok. Az ő meghívásukra adtam koncertet először a Zeneakadémián, és tartottam kéthetes mesterkurzust 1979-ben. Azóta számtalan alkalommal jöttem Magyarországra, ahol további mesterkurzusokat vezettem, hangversenyeztem, előadásokat tartottam. Több lemezt készítettem a Hungarotonnál; a Mozart-szonáták mellett itt rögzítettem Schubert összes szonátáját is.

- Ön lemezre vette a három nagy Mozart-zongoraciklust: a zongoraversenyeket, hegedű-zongora szonátákat, valamint a zongoraszonátákat. Utóbbiakat a nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején rögzítette a Hungarotonnál, tehát majdnem két évtizede. Ha most venné fel ezeket a műveket, másképp játszaná őket?

- Természetesen, mint mindenki, aki több év elteltével fordul a régebben felvett-játszott darabok felé, én is bizonyára sokkal érettebben közelítenék újra ezekhez a kimeríthetetlen gazdagságú művekhez. Úgy gondolom, sokkal hajlékonyabban, szabadabban játszanám ezeket.

00b6c160-119b-4225-b268-832b4ec158df

- A Mozart-szonáták nem keletkezésük sorrendjében kerültek a hat lemezre; a „török-indulós” A-dúr után például egy hat-hét évvel korábbi szonáta következik. Mi indokolta, hogy eltérjen a művek kronológiájától?

- Nem akartam időrendi sorrendben rögzíteni a szonátákat, az számomra túl didaktikus eljárás lett volna. Inkább úgy rendeztem őket egymás mellé, ahogyan megtanultam, és szólóesten eljátszottam őket, minden egyes esetben keverve a korai darabokat a későbbiekkel. És mindig azt a lemezt rögzítettem, amelynek anyagát akkor éppen koncerteken játszottam.

- A Hungaroton kiadásában hosszú évek után most új lemeze is megjelent. Ezen két Mozart-remekmű hallható korabeli átiratban: a B-dúr, úgynevezett Gran partita vonóstrió-oboa-fortepiano együttesen szólal meg, míg a g-moll vonósötös két fortepianón. Utóbbin Zvi Menikerrel négykezesezik.

- A Gran partitának ezt az érdekes átiratát Abigail Graham, a lemezen is közreműködő kiváló oboaművész hölgy találta – ő javasolta egyébként, hogy készítsük el ezt a lemezt. A g-moll vonósötöst Zvi Meniker (aki a tanítványom) és én már egy salzburgi fesztiválon eljátszottuk két évvel ezelőtt.

- Az ön életében fontos szerep jut a tanításnak; 1968 óta, vagyis majdnem négy évtizede az Egyesült Államok legnagyobb múltú egyetemén, a Cornell University-n tanít. Emlékezetes 1994-es koncertsorozata, amikor hat tanítványával szólaltatta meg Beethoven összes zongoraszonátáját – mindegyiket abból a korból való hangszeren, amelyben az adott szonáta is íródott. Milyen lemezeket tervez készíteni?

- Ebben a pillanatban nincs új lemeztervem. Éppen nemrég mentem nyugdíjba az egyetemről, és most szeretnék új műveket megtanulni.

Névjegy
Malcolm Bilson (71) a korhű hangszeren játszó előadóművészek egyik úttörőjeként, Haydn, Mozart és Schubert műveinek avatott és tudományosan megalapozott előadójaként vált a fortepiano egyik világszerte elismert képviselőjévé az 1970-es évek elején. Azóta az ő munkásságának is köszönhető, hogy a 18. század végi–19. század eleji zongorák utat találtak a modern koncerttermekbe, és a hagyományos repertoár örökéletű darabjait ezeken is hallhatja a nagyérdemű.

Bilson a hetvenes évek óta számos alkalommal vendégszerepelt Magyarországon, többször tartott mesterkurzust a soproni Régi Zenei Napokon; legutóbb 2005 novemberében, egy Mozart-zongoraverseny szólistájaként hallhatta őt a magyar közönség a Nemzeti Hangversenyteremben. Szólista- és kamarazenészi karrierje alatt Bilson olyan jelentős zenekarokkal is fellépett, mint a Sir John Eliot Gardiner vezette English Baroque Soloists, az Academy of Ancient Music (Christopher Hogwood vezényletével), a Concerto Köln és számos, modern hangszeren játszó együttes.

Az Amerikai Tudományos Akadémia rendes tagja, a Bard College díszdoktora 2005-ben megjelent DVD-jén is – miként minden egyes pódiumra lépésekor – arra keresi a választ, hogy „valóban jól olvassuk-e a bécsi klasszikus mesterek műveinek kottáit?” Mint a legnagyobb művészek, Bilson is valójában arra mutat rá minden egyes koncertjén és lemezén, hogy sosem ismerhetjük eléggé a remekműveket.