Olivér

Kitalált emlékek

2007.02.15. 00:00

Programkereső

A TeTraVERSI fuvolanégyes különleges lemezbemutató koncertre készül. Első önálló lemezük anyagát Ittzés Gergely átiratai alkotják, amelyet február 19-én a Nádor teremben élőben is meghallgathat a nagyérdemű.

Kitalált emlékek: talán különösnek tűnhet ez a szókapcsolat, pedig, ha jól meggondoljuk, a zene (miként a szépirodalom is) általában kitalált emlék. Kitalált, hiszen a mű egy alkotó intelligenciájának és képzeletének szülötte, melyet azonban úgy kell megfogalmaznia, mintha saját személyesen és intenzíven átélt élményeit, hangulatait, érzéseit osztaná meg másokkal.

Az emlék szó különösen ráillik a lemez Első fejezetében hallható darabokra. Ezek zenetörténeti emlékek, múltbéli szerzők darabjai, melyek zenei örökségünk részeivé váltak. Esetünkben a kitalálásba az eredeti alkotón túl az átíró is beleavatkozott. Egy mű áthangszerelése olyan köztes feladat, amely jótékony átmenetet biztosít kompozíció és interpretáció közt. Segíti a kompozíció megértését, az emlék személyessé válását, ami aztán az interpretációra is hatással van. Ezenkívül lehetőséget nyújt arra, hogy egy négyfuvolás együttes olyan mesterek zenéjét is megszólaltathassa, akik maguk nem komponáltak erre az összeállításra, amire 2-300 évvel ezelőtt főleg kevésbé jelentős, többnyire fuvolás zeneszerzők írtak – elsősorban házi muzsikálásra szánt – műveket.

Az átdolgozások révén olyan művekhez kerülhettünk közel, melyeket egy fuvolás máskülönben csak hallgatóként ismer. J. S. Bach g-moll prelúdium és fúgája egyike a legnagyobb zenei architektor jellegzetes építményeinek; abszolút zene, amely bármilyen hangszerelésben stabil szerkezet és magával ragadó hangzás marad, legfeljebb annyi különbséggel, mint amikor különböző fényviszonyok közt szemléljük ugyanazt az épületet.

A zenetörténet „mosolygó bölcse”, Joseph Haydn nem restellt kora egyetlen hangrögzítő eszközére, az előkelő házakban elterjedt zenélő órákra miniatűr tételeket komponálni vagy egyéb műveiből átírni. A mechanikus szerkezet német neve, a Flötenuhr (fuvola-óra) elegendő bátorítás, hogy ezekből az egyébként hangterjedelmükben is kiválóan alkalmas, bájos darabokból egy csokornyit „élő” fuvolákon is előadjunk. Edvard Grieg karakterdarabjai szinte kiáltanak a meghangszerelés után. A fuvolán való megszólalás talán még fokozza lírikus, „tündéri” jellegűket.

f71a8d3f-0533-4fcd-bece-3a02ecbd3483

Eric Satie képviseli a lemezen a francia zenét, amelyben a fuvola oly jelentős szerephez jutott az 19. sz. vége óta. A zongorára készült Nocturne fuvolákon is visszaadja e különös egyéniség sejtelmes, „bonyolult egyszerűségét”. Johann Strauss Pizzicato-Polkájának megszólaltatása már utalás a 2. fejezetben hallható modern fuvolatechnikai eszközökre. A „nyelvpizzicato”, az úgynevezett slap itt elsősorban komikus jellegét mutatja meg, ami jól illik a darab humorához és az eredeti vonóshangzáshoz.

Egy kis lépés elegendő, hogy a szórakoztató komolyzenész, Strauss zenéjétől a The Enternainer (A szórakoztató) című ragtime szerzője, Scott Joplin stílusához jussunk. A Stoptime Rag eredetileg folyamatos, metrikus „dübögéssel” kísért anyaga jó alkalom négy játékos kedvű fuvolásnak, hogy vidámságot csaljanak hallgatóik szívébe. A már nyilvánvalóan a jazz felé tartó utunk következő állomásán az örömöt a szinte romantikus érzelmesség váltja fel Duke Ellington kifinomult darabjának adaptációja segítségével. Hogy a stílus szabályait tiszteletben tartsuk, a középrészben az átíró improvizált szólója hallható. Ez is jelzi, hogy ezekben a darabokban a hangszerelő önálló kreativitására sokkal nagyobb szükség volt, mint a klasszikus szerzők műveiben. Ez igaz Charlie Parker örökzöldjére is, amelynek négyfuvolás változata „egyedi darab”. Itt ismét kilépünk a hagyományos fuvolajáték köréből, avantgarde effektusokat hívunk segítségül az illúziókeltés érdekében.

Az album Második fejezete ma élő szerzőktől származó műveket tartalmaz. Ezek is kitaláltak, ezek is emlékek, de frissebb emlékek, méghozzá olyan szerzőktől, akikkel valamilyen módon magunk is ismeretségben, kapcsolatban állunk. Somos András barátunk és fuvolás kollégánk Passacaglia című variációsorozata hagyományos nyelven írt, briliáns darab, amely egyszerűségében is sokszínű: drámaiság és humor ötvöződik benne. A kanadai Michael Hynes szintén kedves barátunk. Számunkra komponált Négy korál Carinth-nak című műve egy 18 éves lánynak állít emléket, aki egy részeg sofőr áldozataként halt meg. A tragédiát katartikusan oldó kompozíció a fuvolatechnika általunk is kultivált új hangzáslehetőségeire építve teremt különleges hangzásvilágot és hangulatot.

Az ötven éve Franciaországban élő magyar származású Pierre Csillag, avagy Csillag Péter műve szervesen kombinálja a modern hangzásvilágot hagyományosabb hangrendszerekkel és frazeológiával. Vázlatai egyszerre hatnak újszerűnek és ismerősnek. Végül még egy fuvolás zeneszerző, Mike Mower, aki kompozícióiban sem kívánja letagadni, hogy jazzvirtuózzal állunk szemben. Műveiben a latinos temperamentumhoz meglehetős szellemesség és hangszerismeret társul, a végeredmény pedig egy fergeteges… kitalálmány.

(2007. február 19. 19:30 Nádor terem (Budapest) - Kitalált emlékek - a TeTraVERSI fuvolanégyes lemezbemutató koncertje, Ittzés Gergely átiratai Bach, Haydn, Grieg, Strauss, Joplin, Ellington műveiből, Somos András, Csillag Péter és Mike Mower műveiből)