Gyöngyi

Kislányok a zongoránál

2007.03.13. 00:00

Programkereső

"Mellőzzétek a zongorát, ezt a lélekölő idővesztegetést, melyet félredob az eszes lány, mihelyt férjhez ment. Tanuljon helyette dallani." E sorokat Teleki Blanka vetette papírra 1848 forradalmi tavaszán – de szerencsére sokan akadtak, akik nem fogadták meg a fenti intelmet.
2fb6ffcb-a1cd-40ce-8df1-5762e958b031

Clara Wieck nevét – kivételesen – valószínűleg jóval kevesebben ismerik, mint portréját, amely az euró bevezetését megelőzően a német százmárkásokat díszítette. Az első igazán jelentős női zongoraművész egyszersmind a német romantika két legnagyobb alakjának – Schumannak és Brahmsnak – a múzsája is volt. Apjától, aki a kor egyik elismert zongoratanára volt, oly eredményesen tanulta el a hangszer fortélyait, hogy amikor az ifjú Schumann beleszeretett, már kiváló és sikeres pianista volt – s maradt is élete végéig. Schumann zeneszerzői sikereiben Clara – aki maga is ügyesen komponált – elvitathatatlanul fontos szerepet játszott azzal, hogy folyamatosan repertoáron tartotta férje műveit, s mindeközben hét gyerek felnevelésére is maradt ideje. A fiatal Brahms 1853-ban találkozott először a Schumann-házaspárral, s míg a férfitól bátorítást és komoly szakmai támogatást kapott, Clarával egy élethosszig tartó barátság – szerelem? – vette kezdetét. Kettejük kapcsolatának valódi mélysége örökre titok marad: a hetvenéves koráig aktívan koncertező Clara halálát követően Brahms gondoskodott levelezésük megsemmisítéséről, és titkukat – ha volt – magával vitte a sírba.

A venezuelai Teresa Carreno 1853-ban született Caracasban, Clarához hasonlóan apjától tanult zongorázni, mindössze nyolcéves volt, amikor családjával New Yorkba költözött – s ugyanennyi, ugyanott, amikor első koncertjét adta. Négy évvel később már egy európai turnén találjuk, később sikerrel próbálkozott az operaszínpaddal énekesnőként és karmesterként is, sőt több tucat saját kompozíciója is fennmaradt, köztük két zenekari mű. 1885-ben második férjével – az első a hegedűs-zeneszerző Émile Sauret volt –, az olasz énekes Giovanni Tagliapietrával hazatért Venezuelába egyszemélyes operaházat csinálni. Ám az erőfeszítéseket kevés siker koronázta, s Teresa a kudarcot egy harmadik házasságban, a kor egyik leghíresebb zongoraművész-zeneszerzője, a nála 11 évvel fiatalabb Eugen d’Albert oldalán próbálta kiheverni. Ekkor írta egy kritikusa: „Carreno művésznő tegnap első alkalommal játszotta második férjének harmadik zongoraversenyét a negyedik filharmóniai koncerten...” A két bohém zongoraművész és a korábbi kapcsolatokból hozott – illetve hamarosan megszülető közös – gyerekek együttélése színpadra való helyzeteket és konfliktusokat teremtett. Végül Teresa négy gyermekével Berlinbe költözött, s 1895-ben a bíróság is kimondta a válást.

A következő években az öt nyelven folyékonyan beszélő zongoraművésznő Skandináviától Amerikán át Ausztráliáig végigturnézta a világot, sőt még egy utolsó házasságra is maradt ideje: negyedik férje korábbi sógora, Arturo Tagliapietra lett. Clara Schumannal ellentétben ő már megérhette, hogy a Welte-gépzongora tekercseire rögzíthessék a játékát: összesen 18 felvétele maradt fenn. Az ő nevét viseli az 1983-ban átadott, 22 ezer négyzetméteren elterülő caracasi Teatro Teresa Carreño is, amelynek 2400 négyzetméteres nagyterme ma a Venezuelai Szimfonikus Zenekar otthona. Szinte bizonyos, hogy sohasem olvasta Teleki Blanka intelmeit – még szerencse, hiszen így egyik lányából Teresita Tagliapietra-Carreño néven szintén neves zongoraművésznő lehetett.

Clara Schumann és Teresa Carreno 20. századi követőit szinte felsorolni is lehetetlen: Wanda Landowska, Myra Hess, Lili Kraus, Fischer Annie, Alicia de Larrocha, Martha Argerich... és Maria João Pires. Itt Budapesten, 2007-ben, a Tavaszi Fesztiválon.

(2007. március 27. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁL – Deutsche Kammerphilharmonie Bremen; Liszt-Adams: Gyászgondola; Mozart: B-dúr zongoraverseny, K 595; Haydn: D-dúr „Londoni” szimfónia, Hob. I:104; Kodály: Galántai táncok; km.: Maria Joao Pires (zongora); vez.: Trevor Pinnock)