Salamon

A hét portéja: Szergej Rahmanyinov

2007.03.26. 00:00

Programkereső

A 20. század egyik legnagyobb zongoraművésze, korának széles látókörű világpolgára mint zeneszerző is rendkívül népszerű volt a későromantika korában és napjainkban egyaránt.
2090915f-2f86-413f-a5c9-7009ac3942a0

A Novgorod melletti Onyegben született 1873. április 1-jén. Apja dúsgazdag földbirtokos volt, vagyonát azonban eltékozolta, és mire Rahmanyinov kilencéves lett, a család már teljesen elszegényedett. 1882-ben lett a pétervári konzervatórium növendéke, majd 1885-ben a moszkvai konzervatóriumba került, itt Tanyejev, Arenszkij és Siloti voltak a mesterei. Első, fisz-moll zongoraversenyét még konzervatóriumi évei alatt, 1892-ben mutatta be, majd Aleko című operájával aranyérmet nyert az oklevélpályázati vizsgán. A korai sikerek után kínos csalódást jelentett számára az első kudarc: I. szimfóniájának bukása (1897). Az alkotói hullámvölgyből csak a század első éveiben sikerült felemelkednie, amikor 1901-ben írott c-moll zongoraversenyével ismét csúcsra érkezett. Egyidejűleg zongoraművészként és karmesterként is megkezdte ragyogó pályafutását. 1904-06-ig a moszkvai Nagy Színház karmestere volt, 1907-ben azonban visszavonult, hogy idejét a komponálásnak szentelje. Drezdába költözött, itt írta II. szimfóniáját és Holtak szigete című szimfonikus költeményét. 1909-ben turnézott első ízben, Amerikában, New Yorkban bemutatta III. zongoraversenyét. Hangversenykörútján hármas minőségben szerepelt: mint zongoraművész, karmester és zeneszerző. Rövid svájci tartózkodás után végleg az Egyesült Államokban telepedett le, és amerikai állampolgár lett. Beverly Hillsben halt meg, 1943. március 28-án.

Rahmanyinov művészete Csajkovszkij nyomdokain halad, mégis a konzervatív stílus mellett foglalt állást, és mint ilyen, szemben állt az orosz Ötök törekvéseivel vagy Szkrjabin irányával. Ahhoz, hogy ez a stílus mégse tűnjék idejétmúltnak, porosnak a XX. század első felében, a zeneszerzési technikák olyan mérvű virtuóz elsajátítása és az ihletnek olyan forró heve kellett, mint ami Rahmanyinov néhány művét jellemzi.